Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Arató László írt elemzést Egyrészt-másrészt címmel Térey János Káli holtak című regényéről.
„A pálya logikája felől tehát „szükségszerűnek” látszik a regény, a Káli holtak megszületése.
Első olvasásra mégis az az érzésem, hogy Térey a versforma gúzsaiba kötve jobb epikus, mint a prózaforma nagyobb szabadságában. Mintha alak- és cselekményformálásának is elugrási pontot, ötletforrást jelentettek volna a formai kötöttségek, a rímkényszer, a ritmus, a sortagolás, a mondathosszak, az inverziók, a tekervényes mondatok közötti pointillista mondatstopok, a hiányos vagy névszói állítmányú mondatok. Mintha a forma kényszerítette lezárások löktek, lódítottak volna az eseményes nyitások felé. Arról nem szólva, hogy a költő-epikus-drámaíró pátoszra és iróniára, regiszterkeverésre, meglepetésekre épülő nyelve mintha jobban érezné magát versben. A merész regiszterütköztetés jórészt ki is lakoltatik a regényből. Mintha a próza miatt a szlengből és a fennköltségből többet kellene feladnia a szerzőnek, mintha a választott stílusrétegek, szókincsrétegek közötti feszültségeket kevésbé engedné vagy kívánná meg prózanyelve. Prózájában nem ütközik meg a szöveget energetizáló módon a versforma adta emelkedettség és a lebilincselő gazdagságú szaknyelvi-rétegnyelvi, „prózai” stílus. Éppen ezért a költői emelkedettségű részek is mintha a regényben kevésbé ütnének, kevésbé szervesülnének, kicsit kényelmetlenül éreznék magukat. De Térey nyilván nem állhatott ellen a benne jelentkező Kunstwollennek. Meg kellett írnia regényét.
És a Káli holtak a fenti fanyalgások ellenére is folytatás, nem tévút. Térey nagy erényeit, nagy témáit is folytatja, továbbviszi és továbbgondolja a könyv, emellett jelentős újdonságokat és értékeket is felmutat.”
RIPORT
Darvasi László írt a szigligeti JAK-táborról.
„A szigligeti strandon az egyik délután Garaczi Laci gyúr. (Dehogyis szépirodalom, inkább tényirodalom.) Én úgy látom a part kéklő magasából, hogy komoly izomkötegek keletkeznek rajta. Akkurátusan végigpróbálja az összes izomerősítő szerkezetet, ráadásul fülhallgatóban, végül a pokrócos területhez visszaballag. Majd később mesél Tóth Krisztával a Retró esten arról, hogy milyen volt JAK-füzetekben megjelenni. Ó, igen, amikor még évekig, évtizedig akár, kellett várakozni egy kötet megjelenésére, és negyveniksz évesen fiatal költő voltál.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kálmán C. György A jeges hideg élvezete címmel recenzeálja a Trollok alkonya. Három középkori történet Izlandról című kötetet.
„A fordítás csöppet sem archaizáló (csak épp nem anakronisztikus), könnyednek és az olvasó számára előzékenynek tetszik. Az illusztrációk elképesztően találóak, nincs sok, de Krizbai Gergely „Krizbo” néhány fekete-fehér rajza éppen azt a jeges, rémületes, egyben groteszk világot idézik fel, amely a regék sajátja. És pompás a kiadói munka. Ritkán találkozik effélével az ember, különösen, ha nem kifejezetten tudományos szakmunkáról van szó. (Márpedig ez nem az.) A fordító Dunajcsik Mátyás remekül olvasható, és rendkívül sok szempontra kiterjedő előszava nyitja a könyvet. Nemcsak részletesen elemzi a három beválogatott történetet (kettő közülük ?attr, vagyis mese, egy pedig saga, vagyis történet, ez a leghosszabb), hanem elmondja a legfontosabb tudnivalókat a keletkezésről, a műfajról, a korabeli társadalomról, hitvilágról, és a fordítás problémáiról, a szövegek rétegeiről. Igen elegánsan többször is felidézi a közelmúltban elhunyt nagy skandinavista Bernáth István kiadói és fordítói munkásságát. Sőt, rövid kiejtési szótár nyitja a könyvet, a végén pedig alapos (de ismét: nagyonis olvasmányos) jegyzetek segítik a megértést. Példás, gondos, alapos kiadás”
KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Rainer M. János Századosok című könyvéről két kritika szól.
Bihari Péter: Százhatvan százados
„Elmondható, hogy a Századosok társadalomtörténetként nagyon egyben van, az olvasó végigkövetheti a csoport képviselőinek jellegzetes pályaívét. Rainer kifejezetten empatikusan ír, a rá jellemző finom, megértő irónia élvezetes olvasmánnyá teszi a kötetet. Ha azonban a szerző mentalitástörténetet is szeretett volna írni – s úgy érzem, hogy igen –, akkor az nem sikerült, mert nem sikerülhetett. Nincsenek hozzá megfelelő források, illetve tulajdonképpen csak negatív értelemben. Az állambiztonsági iratok jórészt valótlan, képzelt állításokat, ráfogásokat tartalmaznak, az önéletrajzok csekély értékéről volt már szó – akkor mi marad? Alig valami, mert e csoport, sőt e nemzedék tagjai nagyon vigyáztak arra, hogy ne beszéljenek feleslegesen és ne hagyjanak nyomokat.”
Gombár Csaba: Megrendítően tárgyilagos
„Rainer M. János könyve megrendítően tárgyilagos. Az 1939-ben a Ludovikán avatott százhatvan hadnagy – róluk van szó a könyvben – csak töredéke a háború alatt ténylegesen szolgáló 18 ezer katonatisztnek. De a túlélő és itthon maradt, a „horthysta tisztek” állandó jelzőjével minősítettek még összességükben is csak töredékei az osztályharc címén megbélyegzetteknek és meghurcoltaknak. Ők, az arisztokratákkal és kulákokkal, továbbá a különböző rendű és rangú osztályellenségnek nyilvánítottakkal, a családok százezreit jelentették évtizedeken át. Rainer csak annak a százhatvan fiatal hadnagynak a sorsát követi, akik a háború végére századosok lettek (innen a könyv címe: Századosok). Minuciózusan utánanéz mindennek, számba vesz mindenkit, s ha lehet, a numerikus eredményeket táblázatba foglalja.”
INTERJÚ
A képmutogatás ellen igyekeztem dolgozni című interjúban Szilasi Lászlóval beszélget Károlyi Csaba.
„Szilasi László új regénye, a Luther kutyái „egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól”, ahogyan Darvasi László fogalmaz a könyv fülszövegében. A szerző, aki civilben a Szegedi Egyetem irodalomtörténész oktatója, 2015. február 10-én kapott rohamot. Agydaganattal műtötték. Nem működött az agya. Aztán rendeződni kezdtek a dolgok. Hosszan tartott a felépülés. Erről akar minél bátrabban és őszintébben beszélni ez a meglepően vigasszal teli regény.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Erdős Virág és Szálinger Balázs versei olvashatók. Kedvcsinálóul egy olyan verset idézünk Erdős Virágéi közül, amelynek hátterében halványan felsejlik az ÉS szerkesztőségének a környéke is – a szövegben minden más a rendkívül élénk költői fantázia terméke.
hülye mari
alászállt és
leparkolt de
benézte mert hétköznap itt
este nyolcig fizetős
A k…. a…. k….. b…. k….. m…!
gondolta de mindegy most már
kifizetteaz automatát
beborító buborékos
matricán lágy
esti fényben tündökölt a
Magyarok Nagyasszonya Templom
sziluettje
PRÓZA
Csikós Attila, Kassai Zsigmond és Kávai Katalin prózája kapott helyet a héten, tárcatár: Kemény Zsófi.
Részlet Kassai Zsigmond Keresztény sütödés című írásából:
„Van énnekem egy keresztény barátom, arról fogok most mesélni. Mielőtt azonban belekezdek, fel kell idéznem egy évekkel ezelőtt megjelent rendőrségi hírt.
Kedd este három huszonéves fiatal szórakozni indult, s autójukkal behajtottak a forgalom elől elzárt sétálóutcába. Miközben megpróbáltak megfordulni, nekiütköztek egy ház falának, és megrongálták az azon lévő klímaberendezést. A házban lakó helyi sütödés szemtanúja volt az esetnek, és rászólt a fiatalokra, akik ezért megverték. Az egyik fiatal úgy megütötte a 44 éves férfit, hogy az életveszélyes sérüléseket szenvedett. A fiatalok ezután elmenekültek, a helyszínen hagyva a vérző férfit.
A hír abból a kisvárosból való, ahol én is felnőttem, és ahol évtizedek óta nem igazán történt semmi, ami említésre méltó, hacsak az nem, hogy elkezdték felújítani a főtéren álló neogótikus templom toronyrészét. Csendes kis tóparti város ez, amelynek lakói mindennél büszkébbek a múltjukra. Ez a dicsőséges és kétségkívül európai múlt számos barokk, majd klasszicista építészeti alkotással ajándékozta meg a közösséget, a települést magát pedig egy nagy főúri családdal, amelynek köszönhetően rövid ideig még kisebb kulturális központ is volt a város. Ide járt líceumba Batsányi János, itt cseperedett fel a ma is méltán híres és népszerű magyar író, Bertha Bulcsu.”
TÁRLAT
Fehér Dávid írt Erwin Wurm Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításáról, mely szeptember 23-ig látható a budapesti Ludwig Múzeumban.
„Már a 2006-os bécsi kiállítást bejárva sem volt számomra kétséges, hogy Wurm a szobrászat alapkérdéseit vizsgálja egy, a hagyományos szobrászaton kívüli területen. A budapesti Ludwig Múzeumban rendezett Wurm-kiállítás pedig mindezt megerősíti, sőt nyomatékosítja. A kiállítás elsősorban a 2006 óta eltelt bő évtizedre fókuszál, középpontjában pedig a Wurm-életmű talán legismertebb műcsoportja, az Egyperces szobrok sorozata áll. A művek – melyeket a művész számos helyen, legutóbb a Velencei Biennálén is bemutatott – szintén a hétköznapi életvilág és a szobrászat közötti határok elmosódását viszik színre. Wurm ugyanis magukat a látogatókat invitálja arra, hogy lépjenek fel az üres talapzatokra, posztamensekre, és az előzetes instrukciókat végrehajtva, groteszk pózokba merevedve szoborrá és egyfajta társalkotóvá váljanak.”
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia a Dollár Papa Gyermekei társulat Holtvágány című előadásáról írt.
„A Holtvágányban minden oda-vissza működik: ellesett életmorzsákból szöveg lesz, abból színház, ami nem épített díszletbe helyeződik, hanem tökéletes kamaratérbe, vissza a megszokott, hétköznapi környezetünkbe, egészen pontosan a 2-es villamosra. Az első felvonás napjainkban, a Jászai Mari tértől a Közvágóhídig játszódik, a második ellenirányban – időben is. A cselekményt történetnek nevezni túlzás lenne, inkább helyzetek vannak – egészen pontosan helyzet van: megcsalás esete forog fenn.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is!
