+ Gondolat

A korai protestánsok kutatását támogatja a magyar állam

Az egy évre szóló, havi bruttó 200 ezer forintos ösztöndíjra az 1978. január 1. után született kutatók pályázhatnak.

Október 1-jéig lehet jelentkezni a Szegedi Kis István ösztöndíjra, amellyel a korai protestáns egyház-, irodalom- és liturgiatörténeti, valamint egyházművészeti kutatásokat támogatja az állam.

A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) által kezelt, egy évre szóló, havi bruttó 200 ezer forintos ösztöndíjra az 1978. január 1. után született kutatók pályázhatnak, akik nem részesülnek más állami ösztöndíjban, alkotói támogatásban. Az ösztöndíjat egyszerre legfeljebb 10 kutató nyerheti el – mondta el Hoppál Péter országgyűlési képviselő, a kuratórium tagja szerdán Budapesten.

A sajtótájékoztatón hozzáfűzte: Szegedi Kis István (1505-1572) a magyar kultúrtörténet Európa-szerte ismert kiemelkedő személyisége, a 16. századi reformáció meghatározó szellemi alakja volt.

Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa kiemelte: az ösztöndíj más támogatásokkal ellentétben egy kifejezetten szűk tudományterületre koncentrál.

„Az egyháztörténetnek bőven van még adóssága a korai magyar protestantizmus kutatásában. Saját identitásunkat tudjuk erősíteni, ha megismerjük az elődeink, őseink bölcsességét”.

Gér András hangsúlyozta: a 16-17. századi török háborúk korára eső korai magyar protestantizmus nagyjai kiemelkedő jelentőséggel bírnak a magyar nemzet életében is.

„Az, hogy ma mi magyarul beszélhetünk, és van ma magyar nemzet, a korabeli egyházi, főleg protestáns személyeknek köszönhető, akik tartották a lelket a kis közösségekben”

– vélte Gér András.

A pályázatokat szakértőkből álló kuratórium bírálja el. Az ösztöndíjra magyarországi, valamint határon túli fiatal kutatók jelentkezését is várják.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara szerint:

    Mi bajom van hát a vallásos emberekkel?

    A válasz egyszerű. Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.

    Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?

    Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami utolsó ember a földön, aki körül mindenki más már kannibál zombivá változott. Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen és elkerülhetetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől.
    „Aki a keresztény táborban a magyarságot a múlt ideológiájához akarja kötni, s az, ki a szükséges megújhodást a zsidó táborban igyekszik megvalósítani: egyenlően a magyarság halálán dolgozik, jó- vagy rosszhiszeműen!” Szabó Dezső 1921 Orbánnak üzeni!

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top