Sam Havadtoyban nem az a legérdekesebb, hogy 20 évig élt együtt Yoko Ono-val, hanem az, amit a csipkével és Walt Disney-vel művel. A magyar származású művész a ’80-as évek New York-i művészetének megkerülhetetlen alakja, alkotásait július 12. és szeptember 30. között ismerhetjük meg a Ludwig Múzeumban, a Ferenczy Múzeumban és a Kálmán Makláry Fine Arts galériában. Havadtoy-al A szeretet emléke című szentendrei kiállításról, otthonról és hontalanságról beszélgettük.
Londonban született, 1956-ban családjával visszatért Magyarországra, 19 évesen disszidált, azóta pedig a világ különböző pontjain él és alkot. Nem tartja magát magyarnak, angolnak, vagy amerikainak – saját bevallása szerint leginkább hontalan.
„Bizonyos tekintetben probléma, hogy hova tartozom, de miért is kéne tartoznom bárhova is? Amikor utoljára Angliában voltam, egy étteremben csak magyar pincérek dolgoztak, akiknek teljesen természetes, hogy idegen országban élnek.”
Képzettség nélkül hagyta el Magyarországot 1971-ben, akkor Londonban telepedett le – bár nem túl hosszú időre. Itt ismerkedett meg a lakberendező-régiségkereskedő Stuart Greettel, aki felkarolta és bevezette a belsőépítészet világába. Havadtoy aztán évekig ezen a területen dolgozott, az ezzel járó szemlélet pedig ma is meghatározza alkotásait.
„Amikor festek, akkor egy miniatűr otthont, egy harmonikus teret szeretnék teremteni.”
A londoni állomás egy évig tartott, aztán Greet meghívta Havadtoyt New Yorkba. Itt csöppent bele a helyi művészvilágba és került egyre szorosabb viszonyba a korszak meghatározó alakjaival. Andy Warhol tanácsára próbálta ki a szitanyomást, Keith Haringnek pedig ő fejezte be az egyik művét. Itt ismerkedett meg Yoko Onoval is, akivel John Lenon halála után 20 évig együtt is élt. Ono mutatta meg Havadtoy-nak a különböző irányzatokat és a művészetben rejlő lehetőségeket, hiszen ő ekkor még mit sem tudott a ready made-ről vagy az avantgarde-ról.
„Yoko szemén keresztül nyílt meg számomra a világ.”
A Ludwig múzeum július 12-én nyíló, Huszárlépésben című kiállítása ezeket a kapcsolatait és New York-i éveit dolgozza fel, s hozza őket párhuzamba a művész későbbi célkitűzéseivel, alkotásaival. Legfrissebb, Magyarországon még nem látott munkáival a Ferenczy Múzeumban július 14-én nyíló A szeretet emléke című kiállításon találkozhatunk.
A szeretet emléke a Szentendrei művészek sorozat keretében valósul meg, Sam Havadtoy ugyanis itt is gyakorta alkot, bizonyos tekintetben maga is helyi művész. Itt található az a műterme is, ahol a nagyméretű munkáit készíti.
A kiállításon festmények, szobrok és nyomatok kaptak helyet, amelyeknek közös vonása nemcsak az, hogy mindegyik Szentendrén készült, hanem hogy a művész e településhez kapcsolódó személyes emlékeit is magukban rejtik. Van belőlük bőven, mind Havadtoy gyerekkorából, mind felnőtt éveiből.
Elsősorban kellemes emlékek inspirálták a műveket, mint például a szentendrei lángosozással egybekötött gyerekkori evezések; de meghatározó annak a háznak a története is, ahol a művész jelenleg is előszeretettel dolgozik. Az épületet egykori élettársának építette 30 évvel ezelőtt, aki betegesen félt a mély víztől. Havadtoy olyan otthont teremtett neki, amelynek a kertjében egy sekély, nyakig érő vízű medencét tervezett, hogy Szentendrén is fürödhessen választottja.
Egyetlen komor történet kapott helyet a munkák között, ami annyira meghatározó, hogy a kiállításmegnyitó programjában főszerepet kap. Két éve egy táskányi csipkét kapott Havadtoy egy gyűjtőtől, benne egy gyönyörű pár kesztyűvel. Elkezdett belőle két képet készíteni: üveglapot helyezett eléjük, bekeretezte, mintegy templomi ereklyékké alakította őket. A mű azonban nem akart összeállni, valami hiányzott. Utánajárt a tárgy történetének, azt remélve, hogy az majd megadja az utolsó löketet a kép befejezéséhez.
„A kesztyű a gyűjtő nagymamájáé volt, akit mint sokakat, 45-ben a Dunába lőttek. Az asszony világéletében arra vágyott, hogy híres operaénekes legyen, de ez sajnos nem adatott meg neki. Unokája azt remélte, ha felhasználom a kesztyűt, akkor a nagymamája végre kiveheti a részét a művészetből, hiszen így valahol ő is műtárggyá válik.”
Az emlékállítás a megnyitón valóban megtörténik, Rajk Judit operaénekesnő kelti életre a munkát július 14-én.
Csipkével húsz éve dolgozik a Havadtoy, azóta a tárgyak és történetek finom anyaggal való elfedése a védjegyévé is vált. Képeire személyes emlékeket ír fel, ezeket borítja be a textillel és teszi őket láthatatlanná.
„A szövegeket azért írom, hogy aztán eltüntessem őket. Egyszer terápiának neveztem ezt, de ma inkább úgy fogalmaznék, hogy az írás a legszebb formája az önkielégítésnek.”
Az csipke a Yoko Onoval töltött évei alatt kezdte el érdekelni, ekkor ismerte meg élettársától a feminizmus és a női elnyomás történetét, amitől a csipke egészen átértékelődött a szemében. Amit korábban csupán giccses dekorációs elemnek tartott, arra már a nők művészi kifejezésének eszközeként tekint.
„Arra gondoltam, milyen jó lenne felrakni őket kortárs képekre, hiszen akkor talán a műkedvelők is szembesülnek a valódi értékeivel.”
A vállalás sikerült, sőt, egyre többen akarják saját anyagaikat is hozzátenni műveihez. A gyűjtők azóta sorra ajándékozzák neki csipkéiket, ezt a gesztust pedig Havadtoy hatalmas bóknak értékeli mind a művészeti irányzat, mind az asszonyok felé.
Nemcsak történeteket, de kész tárgyakat is szeret beborítani, például Walt Disney figurákat, amelyekből szintén látható néhány a budapesti kiállítások mindegyikén.
„Mickey Mause és Pinokkio a kedvencem, utóbbi számomra az egyik legszebb szerelmi történet is. A Pinokkioban egy idős ember puszta szeretetből kelt életre egy fafigurát. Cserébe egyetlen dolgot kér: őszinteséget. Ez egy nagyon szép példa az emberi kapcsolatokra.”
Képeiről azt gondolja, akkor készülnek el igazán, amikor a kiállítás látogatói megtekintik őket.
„Főzni is ezért szeretek: amikor eltüntetjük, a részünké válik.”
Havadtoy műveit a szentendrei és a Ludwig Múzeumban nyíló tárlatokon túl a Maklary Kálmán galériában is megkóstolhatjuk és befejezhetjük július 16-tól.
