+ Fotó

Így látta Nádas Péter a hatvan évvel ezelőtti Szentendrét

nádas péter jelenkor németh dániel

Nádas Péter 1959 és 64 között, analóg technikával készült szentendrei képeit láthatja a közönség szeptember 2-ig.

Az 1950-es évek végén egy kamasz fiú sétált a leányfalui Duna-parton, közben meg-megállt, fényképezett: az őt kísérő kutyáját, a kompot, a szemközti partot, a töltést, a nádbugát. A gyerekkora óta írónak készülő Nádas Péter készítette éppen élete első fényképeit egy, a mérnök nagybátyjától kölcsönkapott tüköraknás gépen.

Az első, szabadban tett „tanulmányi sétákat” később felváltotta a műtermi fényképezés, a fényképész iskola. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium (mai nevén „Kisképző”, Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium – a Szerk.) művészeti szakképzése egy Práter utcai házban működött az ötvenes években: itt tanult Nádas Péter 1958-tól heti két napban, három éven át fotográfia elméletet, optikát, fénytant, fotokémiát és fotótörténetet.

Gráber Margit szentendrei műtermében 1959.

Helyrajzilag ugyan nem, de ebbe, a korábban Székesfővárosi Községi Iparrajziskola néven működő intézménybe járt 1914-től nagynénje, az ötvösmesternek készülő Nádas Eugénia, ahol életre szóló barátságot kötött iskolatársával, Gráber Margit festővel.

“Gráber Margit az én képi szemléletem kialakulásában is fontos személy lett, s az egykori Iparrajziskola hagyománya szintén szerepet kapott a fotográfiai képzésemben. Mindezt csak azért mondom el, hogy lássék, miként rakódnak szépen egymásra a különböző rétegek az életemben.”

írja Nádas Péter Világló részletek című könyvében.

Gráber Margit nyaranta a Szentendrei Művésztelepen alkotott, így Nádas az ő meghívására kezdett el kijárni a Duna-parti kisvárosba, ahol műtermében többször is lefényképezte a festőnőt: az egyik ilyen, 1959-ben, Gráberről készült felvételt most a Szerb püspöki templom Alkotmány utcai kőfalán is láthatja a nagyközönség az ArtCapital keretében megrendezett, Valamennyi Szentendre című kiállításon.

Szentendrei látkép 1964., Szentendrei öregek a Dunakorzón 1964., Festőskolások Szentendrén a Gőzhajó utcában 1959.

A Nők Lapja és a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségében is dolgozó Nádas 1959 és 64 között, analóg technikával készült, kiállításon csak ritkán látható szentendrei fényképein Gráber mellett Czóbel Béláról és Ilosvai Varga Istvánról éppúgy találunk felvételeket, mint az ötvennégy évvel ezelőtti Bogdányi útról, a Dunakorzón trécselő ismeretlen öregurakról vagy a sokszor megfestett, jellegzetes szentendrei háztetőkről.

„Noha Gráberről, Czóbelről és Ilosvairól is több fénykép készült akkoriban, a mostani válogatásba csak egy-egy fotó került be, hogy elkerüljük az aránytalanságot.”

– mondja a kiállítás kurátora, Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész.

Nádas Péter

Czóbel Béla szentendrei kertjében 1959.

„Nádas nem fotóriportot készített Szentendréről, hanem amikor éppen kint járt Grábernél, csakúgy, „mellékesen” lefotózta a számára érdekes mozzanatokat, arcokat, és házakat”

– teszi hozzá.

A Kossuth-díjas író az 1999-ben megjelent, Valamennyi fény című, válogatott fotóit összegyűjtő könyve megjelenése óta felhagyott az analóg fotózással, a laborját is felszámolta, képeit pedig a zugi Kunsthausnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, és a kecskeméti Fotográfiai Múzeumnak ajándékozta. 2003-tól digitális technikát, elsősorban iPhone-t használ.

Nádas Péter: Valamennyi Szentendre, Szerb püspöki templom Alkotmány utcai kőfal, 2018. június 9-szeptember 2-ig

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top