Feltárul John Lennon leveleinek titka!

John Lennon levelei és feljegyzései [The John Lennon Letters] – Partvonal Kiadó, 2018 – szerkesztette Hunter Davies – fordította Bánosi György – 400 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval

Furcsa belegondolni abba, hogy egy-egy mai író, zenész, politikus vagy „egyéb celeb” után – a technológia fejlődésének hatására – mennyivel kevesebb írott forrás marad, mint a XX. századi vagy még korábbi híresek után. A cetlik, fecnik, kézzel írt szavak mintha hajlamosabbak lennének a fennmaradásra, mint a virtuális térbe belevésett betűkupacok. Olyan könnyű egy-egy emailt törölni, s olyan nehéz abban a pillanatban észrevenni, hogy „ez még valamikor fontos lehet”…

John Lennonról a halála óta eltelt időben kiderült már, hogy nem csak a média egy meglepő fodrozódása volt, hanem valaki, akire – a halála óta is – sokan figyelnek. Márpedig ebben a felgyorsult időben – amikor azt nézzük elképedve, mi érdekelte az embereket 1980-ban – ez nem csekélység.

„…Utóirat: Miért becsületsértő, hogy azt mondtam Paulról, hogy buzi?
Utó-utóirat: A levél nagyon jó modorú.
Köszönettel
JOKO&JOHN”
[1971.december]

Hunter Davies, aki angol nyelvterületen ismert írónak számít – negyvennél több kötete jelent meg – vette a fáradságot, hogy összegyűjtse a szintén nagy grafomán hírében álló Lennon leveleit. Ez persze nem is olyan egyszerű, mint az elsőre gondolnánk. Nincs olyan „nagy gyűjtő”, aki eddig szisztematikusan ezzel foglalkozott volna, s nincs egyetlen lelőhely, mely túl sokat ígérne. Aprólékos és sziszifuszi munka a leveleket összegyűjteni. Többségük – a szó hagyományos értelmében – nem kallódik, tehát jó helyen van, értékével tisztában vannak, vigyáznak rá… csak éppen nem lehet tudni, hogy hol. Furcsa fintora valóságunknak, hogy – miközben ezek a levelek és feljegyzések nem jöttek volna létre az internet világában, azonközben – ezt a kötetet, ebben a gazdagságban nem lehetett volna létrehozni az internet segítsége nélkül.

Az igazi kérdés persze az: van (volt-e) értelme a gyűjtőmunkának?! Megtudunk-e többet John Lennon-ról? Van/lehet-e irodalmi vagy bármilyen „egyéb” értéke ezeknek a leveleknek (túl azon, hogy relikviaként betöltik a funkciójukat?

„Egyszerűen UNALMAS EGYNEMZETISÉGŰ helyen élni, és New York… amely közmondásosan a népek olvasztótégelye… pont megfelelő egy japán-angol-ír-amerikai számára… Minden nemzetiség különbnek tartja magát a másiknál… ez olyan szánalmas… és annyi halálos áldozattal jár!” [1975.]

Jó hírünk van: a levelek, úgy ahogy azt Hunter Davies összerakta és életrajzzal körítette, összeállnak valami egészen különlegessé, finommá, érzékletessé. Finomítják a Lennonról kialakult képet, s közelebb viszik az Olvasót – no, nem feltétlenül a sztárhoz, inkább – a sztár mögött megbúvó emberhez. Persze, sokat nyomhat az Olvasó számára az is, hogy nem csak a „vad évekről” van szó, hiszen a legkorábbi dokumentumok az ötvenes évek elejéről származnak… (Miből lesz a cserebogár?)

Aki nem ismeri ennek a furcsa, ellentmondásos és rendhagyó figurának – legalább részben – az életművét, annak nem sokat mondhat ez a könyv. (Azt gondolom, ők vannak kisebbségben.) Aki legalább valamicskét tud John Lennonról, az viszont élvezni fogja ezt a kötetet…. Egészen meglepő levelek is akadnak, s nem kell mindig botrányt szimatolni.

„Kedves Hall Smith!
Nagyon köszönöm kedvességét, aminek révén jelen lehettünk a történelmi jelentőségű Watergate Meghallgatáson. Korábban figyelemmel kísértük a tv-ben, de a »valóság« egészen más. Bocsánatot kérünk, hogy nem köszöntünk el, nagyon gyorsan kellett távoznunk!…”[1973.]

Azt gondolom, hogy világszerte hányódhatnak még Lennon-levelek, s ezek között biztosan lesz még olyan, mely szenzációt kelthet. A mostani kötet jó kiindulás, sokakkal együtt mondhatom, kíváncsian várom a bővített és tovább-bővített kiadásokat.

Megosztás: