A magyar zenei élet egyik legizgalmasabb alakja Kesselyák Gergely. A népszerű dirigens volt operaigazgató Miskolcon, 2001-ben egyik alapítója a miskolci Bartók+Operafesztiválnak, ma a rendezvény igazgatója. Évekig művészeti tanácsadó volt a Szegedi Szabadtéri Játékokon, egy időszakban pedig a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója. Koncertet és operát gyakran vezényel, sőt rendszeresen rendez is. Többek között a Rigolettót, a Don Giovannit, a Nabuccót vagy a Turandotot vitte színre. A Pannon Filharmonikusokkal is többször többféle formában dolgozott együtt. A legérdekesebb egy tavalyi légitaxis eset volt. Merthogy a népszerű karmesternek szenvedélye a sportrepülés.
Pécsre is szoktál repülni?
Jó repülőtér van Pécsen! Pécs-Pogány. Legutóbb akkor voltam, amikor szezon elején pécsi föllépésére hoztam haza Veronából Baráti Kristófot. Augusztus 31-én Verona mellett volt koncertje, szeptember 1-jén pedig Pécsett. Megbeszéltük, hogy éjszaka átjön Veronába, én reggel ott fölvettem repülővel, szeptember 1-jén délelőtt 10-kor pedig már Pécsett játszott. Ezen a koncerten nem én vezényeltem, de érdekes kaland volt! Kristóf is tanul repülni, érdeklődik a nemzetközi repülés iránt.
Te hoztad a hangversenyre a szólistát. Máskor azonban Te is vezényelted már a Pannon Filharmonikusokat.
Először egy Verdi Requiemet vezénylem nekik 2013 őszén. Utána pedig 2015-ben Liszt Dante szimfóniáját játszottuk. Valamikor ifjúkoromban talán a Balatonon is dirigáltam őket egy strandon, de ez már csak dereng. Rendes koncert ez a kettő volt velük a Kodály Központban. Minden évben kapok tőlük meghívást, ami nagyon jól esik, de annyi dolgom van, főleg az Operaházban és Miskolcon, hogy csak ezt a kettőt tudtuk egyeztetni.
Milyen zenekar a Pannon Filharmonikusok?
Nagyon szeretek velük dolgozni. Az a ritka együttállás van a zenekarnál, hogy tudnak is dolgozni, meg szeretnek is. Ismerünk zenekarokat, akik nagyon jók, de nemigen fűlik a foguk az aprólékos munkához. És vannak olyan együttesek is, akik lelkesen és odaadóan próbálnak, de a felkészültségben vannak hiányosságaik. Őnáluk minden együtt van. Megvan a muzsikusok fölkészültsége, és a jó munkaatmoszférája is. Amikor huszonötödszörre állítom meg őket és kérek valami apróságot, akkor sem érzem rajtuk, hogy most már a hátuk közepére kívánnak. Van sok olyan karmester, akit egyáltalán nem érdekel, hogy a zenészek mit gondolnak róla, ő megy előre a maga útján. Én viszont szeretek jó hangulatban dolgozni. Ha a zenekar nem vevő az én munkamódszeremre, az feszélyez.
Ők a Kodály Központtal és a rengeteg koncertfeladatukkal kivételes helyzetben vannak a vidéki zenekarok között.
A Kodály Terem csodálatos! Szegeddel kapcsolatban mondtam el, de máshol is igaz: a város nem is tudja, hogy a zenekara mit tud igaziból, mert sose hallja igazi koncerttermi akusztikában. Nyilván kevés szegedi utazik el Budapestre, azért hogy a Müpában hallgassa meg a saját zenekarát. Ugyanez volt érvényes Miskolcra vagy Győrre, de ezekben a városokban most már van igazi hangversenyterem. Bennem ifjúkoromban Miskolcon merült föl ez a gondolat, de a győri színház akusztikája koncertezés szempontjából még rosszabb, mint ezeké a plüssdobozoké. És ahol van hangversenyterem, mondjuk Győrben, vagy Pécsett, ott ez szárnyakat ad a zenekarnak. Egészen más úgy játszani, hogy van foganatja annak munkának, amit a zenészek belefektetnek.
A PFZ rendszeresen föllép a miskolci Bartók Plusz operafesztiválon is, amelynek te vagy az igazgatója.
A közös munkák során nagyon megszerettem őket, és aztán 2016-ban őket hívtam meg Bartók 3 egyfelvonásosára, ami igazából 4 volt, mert a Fából faragott királyfi még egyszer megszólalt azon az estén. Akkor már 16 éve hallottuk ezeket a műveket a miskolci zenekarral, és úgy gondoltam, jót fog tenni egy kis frissítés. Be is váltották a reményeimet. A Bartók egyfelvonásosokat aztán „visszavette” a miskolci zenekar, de a Pannon Filharmonikusokat tavaly is elhívtam, idén pedig ők játsszák a záróhangversenyt.
A fesztiválnak a változatosság is lényeges eleme.
Időről időre hívunk másik együttest is, hiába van Miskolcnak két zenekara, a színházi és a szimfonikusok, ők amúgy is csúcsra vannak járatva ezekben a napokban. A fesztivál 10 napos és minden nap van operaprodukció vagy nagy koncert. Sokszor a külföldi operaprodukciók nem zenekarral érkeznek, mert az nagyon megnövelné a költségeket, és akkor egy magyar együttest alkalmazunk. A pécsiek magas, megbízható színvonalat hoznak, nagy szükség van rájuk.
Elvetemült zenerajongók esküsznek rá, hogy a Bécsi Filharmonikusok egészen más hangzással szólalnak meg, mint a londoniak, a berliniek vagy a clevelandiek. A PFZ-nek mi a fő jellegzetessége?
Én azt emelném ki, hogy több típusú karmesterrel is nagyon jól tudnak együttműködni, és maradéktalanul megvalósítják a dirigensek zenei elképzeléseit.
Lehet, hogy nem is az illető zenekarok hangzása volt jellegzetes, hanem Karajané, Furtwangleré és Széll Györgyé, akik egy-egy időszakban rájuk nyomták a bélyegüket.
Manapság egy jó zenekar arról ismerszik meg, hogy szinte bármilyen karmester keze alatt jól teljesít. Én egészen más egyéniség vagyok, mint Bogányi Tibor vagy Kobajasi ken Ichiro. Zsűriztem a karmesterversenyen, ahol a 2. és a 3. fordulóban ők játszottak. Ott 10 percenként másik karmester jött, voltak köztük fiatalok és tapasztalatlanok, az a zenekarnak is nagy próbatétel.
A zenekar sokat tud segíteni egy karmesternek, de nehéz helyzetbe is tudja hozni. Az ismert zenészmondás szerint: „maestro, ha ilyen durván beszél velünk, akkor úgy fogunk játszani, ahogy Ön vezényel!”
A zsűrinek látnia kell, hogy ez most egy kínos helyzet, amelyet a karmester idézett elő, és a zenekar megmentette, vagy netán a muzsikusok hibáztak. Egy zenekar soha nem fog rosszabbul játszani, mint ahogy dirigálják. Vagy jobban fognak játszani, vagy úgy.
