Csigó Zita: Csomagolj ebédet! – Corvina Kiadó, 2018 – 180 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-1364-88-0
Bár életmódunkból fakad, mégis van abban valami igazán perverz, hogy az esetek többségében otthonunktól-konyhánktól távol – munkában, iskolában, utazás közben, jó esetben kirándulásokon – étkezünk. Jó és kivételes, ha lehetőségünk van arra, hogy ezek a táplálék-beviteli szeánszok tartalmasak, egészségesek, ízlésünknek megfelelőek és szemet gyönyörködtetőek legyenek. Persze, az ilyen alkalom tényleg ritka, s ha akad is, valószínűleg „többe fáj”, mint a dobozba zárt házi koszt… Amit – valljuk be, cudarul meg lehet unni! Egy idő után elegünk lehet a gépies otthoni maszatolásból, a saját ötlettelenségünkből, a műanyagdobozok alpáriságából… Szóval, amikor a magunk készítette dobozolt ételekből elegünk van, akkor igazából önmagunkból van elegünk. S mert ez a helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, azért változtatni is csak mi magunk tudunk rajta. Persze, ehhez nem árt a segítség!
- Másnapos gasztronómia Vinkó Józseffel: későn kelők és irodalmi lumpok
- Alexandre Dumas szakácskönyve az európai gasztronómia Odüsszeiája
- Indukciós tűzhelyhez is, avagy Szakácskönyv a túlélésért
- Cserna-Szabó bevitt egy komoly gyomrost…
- Így él tovább Horthy a magyar gasztronómiában
Csigó Zita könyve, a Csomagolj ebédet! pont a fentebb vázolt helyzetre kínál – ha nem is megoldást, de – segítséget. Komoly segítséget! A könyv – hála az igényes könyvkiadói munkának is – nem csak recepteket kínál, de szemléletet is közvetít, olyan szemléletet, melynek segítségével összhangba hozható egymással a praktikum, az élvezet és a szükséglet. Ráadásul Csigó Zita az olyan szempontokra is odafigyel, hogy az ételek fogyasztója kemény fizikai munkát végez-e, vagy naphosszat az agytekervényeit tornáztatja, s közben egyre petyhüdtebb testtel a számítógép előtt tespedve keresi-e meg a kenyérre – kenyérnél többre – valót.
Az egyéni igényeket (vegetáriánus, vegán) és az érzékenységekkel, allergiákkal és betegségekkel kapcsolatos mentességeket (tojás, laktóz, glutén, cukor) ugyanúgy kedves és jól megformázott kis piktogramok jelölik, mint az energia és szénhidráttartalmat. A kötet elején tartalomjegyzék, a kötet hátuljában pedig abc-rendbe szedett receptjegyzék segíti a tájékozódást. Ezek hosszú távú használat esetén minden bizonnyal hasznosak, de – a kötet szépségének köszönhetően – biztos vagyok abban, hogy az első receptek kiválasztásában a lapozgatós kalandozás lesz az alap.
Az alapvető, hétköznapi receptek – szerencsére! – nem szerepelnek a kötetben, így nem nehezítik el azt! A pörkölt-nokedli pároshoz, vagy az egyszerű tökfőzelékhez továbbra is a klasszikus szakácskönyveinket kell levenni a polcról. De ez a könyv pont arról, pont azoknak szól, akiknek már a könyökén jön ki a klasszikus-magyarosch-háziasch(-műanyagdobozosch).
Érdemes kicsit kalandozni, és felfedezni a brokkoliburgert, az édesköményes-burgonyás farinatá-t, a körtés-camembert-es quiche-t vagy a gofri puzzle-t mogyoróvajjal. Kis szerencsével – mert mindent meg lehet unni – a könyv receptjei később szolgálhatnak inspirációforrásként, s ha a konyhában való sürgölődés nem a napi robot részét képezi, akkor elszabadulhat a fantázia…
Azt hiszem, Csigó Zita könyvének tulajdonképpen ez volna az igazi célja. Bár azt meg kell vallanom, hogy a „Császármorzsa sósan” című recepttel (86. oldal) még barátkozom kicsit, mielőtt beadnám a derekam.
