Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa – Corvina Kiadó, 2018 – 304 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-1364-56-9
A kor – nem az énekesnőé – mintha kicsit háttérbe szorította volna azokat, akik az elmúlt évtizedekben meghatározó szerepet töltöttek be a magyar kulturális életben. Ráadásul, mint ahogy ezt sokszor és sok helyen leírtuk, Magyarország népe a legritkább esetekben tetszeleghet a hálás utókor szerepében. Azokat, legyen szó művészekről vagy tudósokról – esetleg akár politikusokról – akiket nemrégiben még körülrajongott, éltetett és dédelgetett, egyszer csak elengedi, s úgy tesz, mintha nem is létezek volna. Ezen, ideig-óráig, csak a halálhír okozta lelkiismeretfurdalásos meghökkenés szokott változtatni. Olyankor szokott eszünkbe jutni, hogy mennyi mindent meg kellett volna még kérdezni, mennyi dologra érdemes lett volna odafigyelni…
https://youtu.be/XrTsOQ7S3B0
Szerencsére a Zöldi Gergely nevével jelzett kötet nem ilyen apropóból – bár nem kizárható, hogy ilyen eszmefuttatás mentén – született. Koncz Zsuzsa évtizedeken át szereplője volt a magyar hétköznapoknak, s ha más is a hangsúly, azt gyanítom, hogy sokak számára szereplője ma is. Lehet szeretni, és lehet nem szeretni, de akárhogy is állunk hozzá, azt biztos, hogy nem lehet – és nem is szabad – letagadni, vagy jelentőségét kisebbíteni.
Koncz Zsuzsa rejtélyes figurája a magyar könnyűzenének – és így a magyar művelődéstörténetnek is. Bárki számára megvan az arc, megvan a hang, és megvannak a dalok, feltételezzük elköteleződését bizonyos értékek mellett, és azt gondolnánk, hogy sokat tudunk/tudhatunk róla. Pedig…
…a Corvina Kiadó által megjelentett „magyarázatokkal és háttérrel csinosított impozáns fotóalbum” megmutatja, hogy mennyivel kevesebben tudunk Koncz Zsuzsáról, mint azt feltételeznék. A kötet több mint pályakép, hiszen – bár egy idő után a lemezmegjelenések szerint tagolódik, de – képben és szóban is megjeleníti a „pályafutás” előtti életszakaszt, a gyerekkort, a háború utáni, fürdőszobát csak elméletben ismerő, a maihoz képest hihetetlenül egyszerű világot. Azt a világot, melynek lakói ma már a történelem részei, akkor is, ha velünk és köztünk élnek.
Koncz Zsuzsát tehetsége – és szerencséje! – tette maradandóvá, s bár maga a kötet kerek és egész, azért – bár meglepetésekre nem kell számítani – korántsem lezárt történet. Sajátos szempontú XX. századi mikrotörténelem, mely óhatatlanul elvezet a szüleink/nagyszüleink világán keresztül a mába.
Jó, hogy a Corvina kiadó látott fantáziát ebben a kötetben, öröm, hogy ezzel mintha elindult volna valami, ami az társadalmi szintű amnézia ellen dolgozik. Volnának ötleteim, hogy kik azok, akik köztünk élnek, s megérdemelnének hasonló gesztus. Mert az ilyen gesztus megtérül. Százszorosan.
