+ Irodalom

A gyerek már akar olvasni? Jöjjön Alfabéta!

Újra megjelent Háy János mesekönyve, az Alfabéta. Kukkants bele!

A mese hőse Peti, a nagycsoportos óvodás, aki álmában betéved Alfabéta budapesti bérházába, ahol a betűk laknak…

Lássuk, ki lakik itt – nyitott be a következő ajtón. – Őrület – álmélkodott –, ezen az emeleten olyan lökött figurák laknak. Ez is! Ott van az a príma fotel, ő meg egy rúdon lóg, a párnája alatt. Megáll az ember esze.

– Hát te ki vagy?

– Én vagyok a Lajhár.

– A lajhár az egy állat, nem egy tulajdonság? – kérdezte a kisfiú álmélkodva.

– Igen, méghozzá egy híres állat. A leglassúbb, a legkényelmesebb.

Igazi arisztokrata. Nem rohan mindenhová, mint egy menedzser. Hogy beszáll mindenféle sportkocsikba, aztán karambol, meg ügyintézés.

– Nem?

– Nem ám. Én aztán nem rohanok sehová. Rohanjon az idő. Már rég le is hagyott. Én még régebben élek, mint ahány óra van.

– Micsoda? Van olyan, hogy az idő másképpen van? Á, ez hülyeség.

– Egyáltalán nem az. Biztos nem hallottál még Einsteinről meg a relativitáselméletéről.

– Hát arról aztán nem. A Heisenberg-féle bizonytalansági relációról viszont már hallottam.

– Az nagyon kevés. Na, mehetsz, ne zavard az unalmamat.

– Miért, unalmas?

– Nagyon.

– Akkor nem lenne jó változtatni?

– Nem. Unatkozni jó. Jobb, mint rohangálni…

– Akkor ég áldjon – mondta a kisfiú, s nevetett magában:

újabb siker. A lajhár. A fotel rajzolata az el: L.

– Gyere be, te kóválygó szerencsétlen – hasított egy éles hang a levegőbe. – Elmesélem neked, mekkora hőstettek fűződnek a nevemhez.

A kisfiú közben nyitotta az ajtót.

– Én találtam föl a dinamitot, én fedeztem föl Amerikát, én másztam meg először a Himaláját, én találtam fel a tejfogat…

– Micsodát? A tejfogat?

– Többek között.

– Na, ne szórakozzál már velem, azt hiszed, mindent elhiszek, mert még oviba járok?

– Azt.

– Jó, igazad van, ezt is elhiszem.

– Ugye-ugye, ennyire buta vagy, elhiszel mindent, pedig én vagyok a lyukasorrú halandzsamadár.

– Nem is lyukas az orrod.

– Mert ezt is kitaláltam. Csak úgy mondom, mert különben nem lyukas.

– Akkor hol veszel levegőt? – kérdezte a kisfiú.

– Most megfogtál. Azért, mert ilyen okos vagy, elárulok neked valamit. Nem locsogod el senkinek?

– Titkos ügynök vagyok – lódított a kisfi ú –, úgyhogy hallgatok, mint a sír.

– Szóval, idefi gyelj: engem bízott meg Alfabéta, hogy őrizzem az elipszilon jelet.

– Tényleg?

– Aha. Ez az itt, látod? – A madár a talpa alatti jelekre mutatott.

A kisfiú rögzítette: LY, de csak a gangon véste be a füzetbe ezt a különös jelet, az elipszilont.

***

Háy János: Alfabéta és a negyvennégy rabló – Manó Könyvek, 2018 – Maros Krisztina rajzaival – 128 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978- 963-4034-95-7

A gyerek már akar olvasni? Jöjjön Alfabéta!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top