Tények és Tanúk sorozat legújabb kötetében – Hét életem – két nő beszélget: Jana Juráňová szlovák írónő interjúja végigkalauzol egy közép-európai értelmiségi, Agneša Kalinová életén, s közben személyes képet ad a 20. századi Csehszlovákiáról és a kor Európájában zajló eseményekről.
Deák Renáta: Hogy született az ötlet, hogy beszélgetőkönyv készüljön Agneša Kalinovával? Miért pont vele, és miért pont te csináltad ezt a mélyinterjút, aki elsősorban prózaíró vagy?
Jana Juráňová: Csapatmunka volt a beszélgetés ötlete, az ASPEKT (feminista közművelődési egyesület és kiadó) szerkesztőségében született, a kolléganőim pedig a későbbiekben is támogatták a megvalósítását. Eredetileg szerényebb terjedelmű kötetre gondoltam, de már a beszélgetésre való felkészülés során láttam, hogy Ági élete tulajdonképpen a huszadik század szélesvásznú lenyomata. Bár ismertük egymást még a szabad európás időkből, nem számoltam azzal, hogy ennyi mindent megoszt majd a magánéletéből, hogy ennyi kapcsolat, családi sztori, emberi sors válik láthatóvá. A beszélgetések során ő maga is csodálkozott, hogy folyton a családját hozza szóba, de végül ez adta meg a könyv báját és súlyát. Az elmondottak mélysége és tág horizontja, valamint a belső fegyelem és arányérzék, amelyekkel mindezt Ági előadta, lenyűgözték prózaírói énemet. Nagyon sokat adott ez a munka mind személyes, mind szakmai téren.
D.R.: Hogy zajlottak a beszélgetések?
J.J.: Először is kipuhatoltam, mit szólna a dologhoz Ági, aki némi gondolkodás után végül beleegyezett, majd kétszer is vendégül látott müncheni lakásában, ahol aztán összesen negyvennégy órányi anyagot vettünk fel. A hanganyag beírásakor rögtön szerkesztettem is bizonyos mértékig az elhangzottakat. Ági aztán átnézte a szöveget, és ahol kellett, kiegészítette, pontosította. Ez azonban csak a gyakorlati része volt a dolognak. A beszélgetésre alaposan fel kellett készülnöm – sorra olvastam a könyveket a második világháborúról, a holokausztról, az ötvenes évekről és a többi időszakról. A felkészülést rendkívül fontosnak tartottam, és általában jobban is élvezem, mint magát az írást. Ezúttal azonban nem kifejezetten írásról, hanem egy beszélgetésről volt szó, méghozzá a barátnőmmel, és ezt a beszélgetést, amely Ági nappalijában formálódott és telt meg tartalommal, mind a ketten élveztük.
D.R: Mit vártál, mit kaptál a beszélgetésektől – és megkaptad végül, amit vártál?
J.J.: Az eredeti elképzelésem az volt, hogy áttekintünk néhány történelmi eseményt és Ági tevékenységét olyan alapvető fontosságú intézményekben, mint mondjuk a Szabad Európa Rádió vagy a Kultúrny život című folyóirat. A beszélgetés során azonban Ági mindig beleszőtte a mondanivalójába a családi történeteket és sokaknak a sorsát, akik az életében valamilyen módon megjelentek, a végeredmény tehát többszólamú, olyan, mint egy nagyregénybe mozaikozott sok-sok kisregény. Messze meghaladta az elvárásaimat, amit kaptam, nem számítottam rá, hogy ilyen komplex és színes, ilyen magával ragadó lesz, ami kialakul.
D.R.: Későbbi prózai munkáidhoz felhasználtál valamit ebből az anyagból?
J.J.: Az egyik ilyen sztori a Nevybavená záležitosť című kisregény közvetlen ihletője lett; ez 2016-ban magyarul is megjelent az AB-ART kiadónál Vályi Horváth Erika fordításában. A Rendezetlen ügy Ági egyik unokatestvérének a történetén alapul. Ági beleegyezett, hogy feldolgozzam, aztán el is olvasta és véleményezte a szöveget. Mi több, tengerentúlon élő rokonsága segítségével még egy fotót is szerzett a könyvhöz a főszereplőről.
Ezen a közvetlen és nagyon konkrét inspiráción kívül sok közvetett ihlet is származott ebből a munkából, bár ezeket nem feltétlenül tudom konkretizálni. A Hét életem mindenképpen a pályám egyik komoly mérföldköve lett.
D.R.: Mi teheti ezt a könyvet érdekessé a magyarországi olvasó szemében?
J.J.: Egyrészt Magyarország konkrét szerepet játszik benne, hiszen Agneša Kalinová a háború egy részét egy budapesti zárdában töltötte. Másrészt viszont tágabb összefüggésekben szó esik a kötetben arról az időszakról, amikor jelenlegi országhatáraink ide-oda tolódtak, a szlovák és a magyar területek összemosódtak. De a legfontosabb, hogy Szlovákia, Csehország és Magyarország hosszú közös múltjával összefüggésben sok minden szerepel itt, ami tágabb közép-európai érvényű. A múltban magyarázatot találhatunk korunk számos olyan jelenségére, amelyeket ma értetlenül szemlélünk, és nem találunk rájuk racionális magyarázatot. A történelem sokkal mélyebben benne van a tudatunkban, mint gondolnánk. Nem kell, hogy emlékezzünk az egykori eseményekre, a szocialista normalizáció szürke évei kitörölhették az emlékezetünket, amelyet fokozatosan építgetünk fel újra, de a történelmi emlékezet jelen van, és időnként furcsa dolgokat művel velünk. Az előttünk itt éltek sorsának ismerete segít megértenünk mindazt, ami körülöttünk zajlik. Nekem legalábbis sokat segített, és remélem, ugyanígy vannak ezzel a néhány éve megjelent cseh fordítás olvasói, és nem lesznek másként a magyarok sem. Tudom, hogy Ági nagyon szerette volna, hogy a Hét életem magyarul is olvasható legyen; családi és egyéb kötelékei miatt a magyar nyelvű kiadást tartotta a legfontosabbnak. Még életében tett erre irányuló erőfeszítéseket, ezért is nagyszerű, hogy a könyv most megjelenik Magyarországon. Köszönet érte minden közreműködőnek!
Fordította: Mészáros Tünde
***
Jana Juráňová/Agneša Kalinová :HÉT ÉLETEM – Magvető, Tények és Tanúk sorozat, 2018
Ford: Mészáros Tünde
