+ Irodalom

Ha ezek a nők mesélni tudnának…

Clare Azzopardi Pár női név című prózakötete angol, horvát, román, szlovén és olasz nyelven is napvilágot látott, a Noran Libro kiadó jóvoltából pedig immár magyarul is olvasható Szabó T. Anna fordításában.

Kíváncsi vagy, hogyan mutatja be hétköznapi emberek drámáját egy máltai szerző? Jó helyen jársz! Clare Azzopardi (1977) máltai irodalmat tanít a máltai egyetemen, szerkesztőként dolgozik a Merlin könyvkiadónál, irodalmi fesztiválok szervezésében, nemzetközi irodalmi programokban vesz részt.

Pár női név című prózakötete angol, horvát, román, szlovén és olasz nyelven is napvilágot látott, a Noran Libro kiadó jóvoltából pedig immár magyarul is olvasható Szabó T. Anna fordításában. A mű az Európa női szemmel könyvsorozatban jelent meg áprilisban. Clare Azzopardi kötete különböző női sorsokat, karaktereket mutat be: Claudine egykori szülőházát figyeli, már-már megszállottan, Roża élete utolsó tíz évében a saját temetésére készült, Sandra idegen férfiaknak adja oda lakásának kulcsát.

A tartalomjegyzékben található nyolc név elsőre semmit nem mond nekünk, ám a szerző eléri, hogy a novellák végére érve úgy érezzük, mintha régóta ismernénk az egyébként Máltáról származó szereplőket. Eközben fúrja oldalunkat a kíváncsiság, mit is rejthet a folyton visszatérő pdm rövidítés. Olyan hétköznapi karaktereket ismerhetünk meg, akiket bármikor láthatunk az utcán sétálva, élettörténetük ugyanakkor korántsem átlagos.

Bár Clare Azzopardi könyve nőkről szól, mégsem nevezném kifejezetten feminista olvasmánynak. A szerzőnek nem célja, hogy az összes karaktert megszerettesse velünk, nem ünnepli őket. A történetek pont attól izgalmasak, hogy nem feltétlenül szimpatizálunk minden szereplővel: akad, akivel együtt izgulunk, van, akinek meghökkenünk a naivitásán, és találunk olyat is, akit szimplán csak végtelenül sajnálunk.

Egy interjúban Clare Azzopardi elmondta, hogy a könyvben nem tipikus hősöket és antihősöket kíván bemutatni, hanem az átlagos nőkről szeretne mesélni, mert az ő különböző élettörténeteikről keveset lehet olvasni a máltai irodalomban. Az írás közben saját életéből is merített. A Pár női név műfaját tekintve a lélektani drámához áll közel, melyből süt a melankólia, a komor hangvétel. Clare Azzopardi nyelvezete visszafogott, letisztult, ennek ellenére még egy reggeli életképet is képes olyan hatásosan érzékeltetni, hogy szinte érezzük a reggel illatát.

„A vonat hét perccel nyolc előtt fut be, magával sodorva a fáradtságot és a szájak sarkába tapadt pirítósmorzsalékot. Elűzi az álmokat és a rémálmokat, a koránkelés szagát. Maga előtt tolja a csendet, helyet szorít benne, aztán továbbrobog, utána űr marad, és az űrt ugyanaz a csend tölti be, vagy egy másik ugyanolyan. Rita hat perccel nyolc előtt érkezik, a kabátja, amit előző télen vett a Petticoat Lane-en, lóg rajta, a hajtókáján morzsák, a szájában rémálmok íze, a szemét elhomályosítja a curry és a basmati rizs illata”

Ha ki kéne választani a könyv legütősebb történetét, akkor egyértelműen a Lily-re tenném a voksom, ami egy ház nevére utal, és olyan, mint egy nagyon erős krimi Roman Polanski életművéből. Ezzel együtt arra buzdítanék mindenkit, hogy haladjon szép sorjában, a Pár női név így fejti ki leginkább a hatását!

  • Ide kattintva el is olvashatsz egy részletet a Pár női név kötetből! 
  • Noran Libro kiadó Európa női szemmel című sorozat legújabb köteteinek szerzőivel Bán Zsófia beszélget, közreműködik Szabó T. Anna 2018. április 21-én, szombaton délután fél 3-kor a könyvfesztiválon, a Supka Géza teremben.
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top