Az éhező Paolo, aki a szomszéd számláit eszi, Nikifórosz, aki a saját hűtőszekrényében lakik, a házaspár, akik egy csap miatt váltak el, az öntudattal rendelkező könyv, aki szomorú, mert nem olvassák – Maria A. Ioannou novellái egyszerre szívbemarkolóak, komikusak, miközben sugárzik belőlük az élet.
Az 1982-ben született ciprusi írónő Katlan című prózakötete 2015-ben látott napvilágot. Idén tavasszal magyarul is megjelent Pávai Patak Márta fordításában a Noran Libro kiadó Európa női szemmel könyvsorozatában. Maria A. Ioannou Nagy-Britanniában tanult angol irodalmat, a londoni King’s College-ban szerzett mesterfokozatot 20. századi irodalmi tanulmányokból. Első prózakötetével elnyerte a legjobb pályakezdőnek ítélt ciprusi állami irodalmi díjat.
Hideg sorok
A Katlanban 19 novella sorakozik, melyek nem mindennapi, egyszer tragikus, máskor tragikomikus történeteket, sorsokat mesélnek el, méghozzá elképesztő érzékenységgel, részletességgel. A könyv első sztorija Az utolsó fehér hangya például egy hányatott sorsú fekete fiú mindennapjába enged betekintést, aki darabokra tépkedett borítékokat eszik. A Cactus Belli két kaktusz drámáját meséli el, méghozzá gyönyörűen. Maria A. Ioannou novellái már első mondatukkal meglepnek, arra sarkallnak, olvass tovább. A Katlan olykor abszurd, mégis életszagú. A történetekben megjelenik a kitaszítottság, a kilátástalanság, a reménytelenség és az elmúlás, mégsem a depresszív hangulat jellemzi őket. A szerző kíméletlen naturalizmussal operál, melyet sajátos, fanyar humorával ellensúlyoz, miközben kerüli az olcsó hatásvadászatot, az érzelgősséget.
A könyvet olvasva nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, és pont ez a kettősség adja a Katlan báját. A kötetet lapozgatva találkozhatunk mindössze kétsoros novellával, de érdemes megemlíteni a Hegyi patak című rendhagyó elbeszélést is, ami egy több mint 1100 szóból álló végtelen mondat (nem, nem én számoltam meg). Olyan, mintha egy kétségbeesett nő egy szuszra akarna elmesélni valamit, amit nem lehet. Akad történet, aminek érdemes többször is nekifutni, ízlelgetni kell a Katlan stílusát, és ha ez sikerül, remek szórakozásban lesz részünk.
„Nikifórosz , aki az utóbbi években leginkább úgy fest, mint egy lúzer, hűtőszekrényben lakik. Párnája hazai készítésű kolbász, gyakran takarózik import, lehetőség szerint zsírszegény szeletelt sajttal, a koleszterinje miatt. Reggelente, mikor fölébred, kinyitja a hűtőszekrény ajtaját, fölrázza a kolbászt meg a sajtszeleteket, nagy csattanással a földre ejti, lehajol, összeszedi, majd megint elrendezi a polcokon a többi termék mellett, a szintén zsírszegény kivis joghurt, a lejárt ketchup meg a fonnyadt saláta, a kiszáradt fél citrom, a visszérkenőcs, a malacpersely mellé, melyben az elmúlt hónapok folyamán megtakarított kevéske pénzét tárolja a bekeretezett felmondólevele mellett, amit a gyárban kapott, meg a felesége 2008. február elsejei keltezésű, szintén bekeretezett üdvözlőlapja és a keret nélküli laborlelete mellett, amelyből kiderül, hogy nemzőképtelen.”
A Katlan eszembe juttatta a norvég Karl Ove Knausgård Halál című remek könyvét, miközben hasonló érzelmi hullámvasútra ültetett fel, mint a litván Giedra Radvilavičiūtė Ma éjjel a falnál alszom kötete. Ennek ellenére Maria A. Ioannou stílusa teljesen egyedi. A könyvet külön ajánlanám rendezőknek ihletforrásként, a ciprusi írónő novellái alapján ugyanis fergeteges rövidfilmeket lehetne forgatni, persze erről előbb érdemes vele is egyeztetni.
- Noran Libro kiadó Európa női szemmel című sorozat legújabb köteteinek szerzőivel Bán Zsófia beszélget, közreműködik Szabó T. Anna 2018. április 21-én, szombaton délután fél 3-kor a könyvfesztiválon, a Supka Géza teremben.
- Itt az élettartam című novellát olvashatod el.
