Mi az, ami miatt egy kritikus kaméleoni jelzővel illette Benjamin Schmid hegedűművészt? A válasz egyszerű: a Pannon Filharmonikusok rezidens szólistája nemcsak a klasszikus zenében rendelkezik kivételesen széles repertoárral, hanem jazz-zenészként is rendszeresen koncertezik. Április 23-án a Kodály Központban a KlasszJazz Benjaminnal című esten is a hegedűművész „jazzista oldala” kerül fókuszba.
Benjamin Schmid hegedűjátékát makulátlan technikai tudás, valamint a legnagyobb jazzmuzsikusok védjegyének is tekinthető elképesztő könnyedség jellemzi. Négyéves korában vette először kezébe a hangszert. A zene iránti fogékonyságát hegedűművész nagypapájának, zongoraművész édesapjának és az otthonukban próbáló hegedűsöknek köszönhette. Tehetségét pályája elején számos zenei megmérettetésen díjazták, az 1992-es Flesch Versenyen ő kapta a Mozart-, a Beethoven- és a közönségdíjat is. Klasszikus pályafutásának középpontjában olyan osztrák zeneszerzők művei állnak, mint Berg, Goldmark, Korngold, Kreisler, Mozart, Muthspiel, Schönberg és Webern. Ám a jazz és az improvizáció is mindig fontos szerepet töltött be életében.
„Én inkább külön-külön játszom a két műfajban. De néha szép hidakat lehet felfedezni a műfajok között, és olykor meg is teszem.”
– nyilatkozta korábban a Librariusnak.
A zenei kettősségét jól mutatja az is, hogy két nagy példaképet szokott megemlíteni: Yehudi Menuhint és Stéphane Grapellit.
„Ötéves koromban kezdtem el csodálni Stéphane Grapelli játékát. Egy valóra vált álomként tekintek arra, hogy később ő lett az egyik legfontosabb támogatóm, és többször is meghívott, hogy játszunk közösen”
– mesélte egy interjúban Benjamin. Stéphane Grapelli a 20. század egyik legismertebb jazzhegedűse volt, neve Django Reinhardt oldalán vált ismertté még a múlt század harmincas-negyvenes éveiben, de hosszú karrierje során a francia mester az Egyesült Államok legjelentősebb jazz-zenészeinek zenekaraiban is megfordult: játszott többek között Oscar Petersonnal és Miles Davisszel is együtt. Tiszteletére Benjamin Hommage a Grappelli címmel készített lemezt.
„Bármit is csinálsz, az legyen a legfontosabb dolog az adott pillanatban.”
– mottóként egy videóban ezt a mondatot emelte ki Benjamin. A jazzre oly jellemző improvizáció közben pedig ez nem is lehet másként. Április 23-án hegedűszólóval és big band kísérettel felcsendülő jazz örökzöldek mellett a hegedűművész egyik korábbi zenésztársa, a zongorista Antoni Donchev Ukufuduka című darabját is hallhatja majd a közönség. De más érdekességek is lesznek a koncerten. Elhangzik például Schmid egyik tanítványa, a népzenei hatások, a jazz és modern zene metszéspontjait kereső, mindössze 26 esztendős Florian Willeitner Hegedűversenye, amelyet maga Schmid mutatott be 2015-ben. Szintén erős jazz és népzenei hatásokat mutat Friedrich Gulda 1981-es Csellókoncertje, amely 2016-ban került felújításra, a koncerten is elhangzó szólóhegedűs változatban.
Végül pedig Bernstein örökzöldjének – West Side Story – szimfonikus táncok – egyik változata szólal meg a Pannon Filharmonikusok tolmácsolásában. A koncert ezek mellett egy hangszertörténeti különlegességet is tartogat, hiszen Benjamin Schmid egy 1718-ban készült Stradivari-hegedűn játszik. A hangszert „Lady Jeanne” Strad néven szokták emlegetni, s mára olyan bensőséges kapcsolat alakult ki a hegedűművész és a Lady között, hogy nem csodálkoznánk, ha felesége – Ariane Haering, zongoraművész – olykor féltékeny lenne hangszerre.
„Olyan, mint a tiszta szépség szűrője, amikor játszik rajta az ember. Hálát adok minden nap, mert annyi örömet okoz. (…) Egyébként inkább úgy érzem, a hegedű kölcsönöz engem pár évre, nem pedig fordítva, hiszen pontosan 250 évvel idősebb nálam.”
