A világ kis népeinek mindig nagy szükségük lesz szokásaik, hagyományaik megőrzésére – mondta Hoppál Mihály néprajztudós, aki március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át a Parlamentben.
Hoppál Mihály a sámánizmus kultúrájának kutatásában elért, a magyar őstörténet feltárása szempontjából is kiemelten fontos eredményei, a folklór szimbolikájának elemzése, az amerikai diaszpóra-magyarság életének vizsgálata, valamint az etnoszemiotika területén végzett jelentős tevékenysége elismeréseként részesül a díjban.
A tudós szerteágazó kutatásai közül számára legfontosabbként a magyar nép folklórjának, a népi elbeszélések, mondák, mítoszok gyűjtését és elemzését, valamint a szibériai, eurázsiai népek sámánizmusának kutatását emelte ki. Utóbbi témát is azért kezdte el kutatni, mert nagy vita van a tudományban arról, hogy a magyarok mit hoztak magukkal keletről.
„A kultúránk jó néhány eleme jól láthatóan keleti eredetű, éppen ezért a sámánizmus kutatásának régi hagyománya van Magyarországon”
– mondta Hoppál Mihály, aki ezt a kutatási területet fiatalon elhunyt mesterétől, Diószegi Vilmostól „örökölte”. Ő maga pontosabbnak tartja a sámánság kifejezést a sámánizmus helyett, mivel jobban utal arra, hogy a sámán tevékenysége az adott helyi társadalomba, kultúrába beágyazott „egyfajta mesterség”.
A néprajztudós szerint nem úgy érdemes feltenni a kérdést, hogy a magyarság honnan származik, hanem hogy hol, mely népeknél találunk hasonló mondai és mitológiai motívumokat, hasonló legendákat és népi dallamszerkezeteket.
Mindezek rendszerszintű vizsgálatától lehet új eredményeket remélni. Hoppál Mihály példaként említette, hogy a Toldiban a bikával való küzdelem története egy egészen Kínáig visszakövethető mondai motívum. Ott a mai napig is népi játékként űzik bikamegfékezést.
A sámánok ma sok helyen igen fontos szerepet töltenek be az identitás megőrzése terén a globalizálódó világban, amely elszürkíti, hasonlóvá teszi egymáshoz a különböző kultúrákat.
A sámánok a régi hagyományokból megőriztek néhány elemet, és ezt próbálják felmutatni ma már többnyire fesztiválokon, kulturális műsorokban – mondta a kutató, aki nagy örömmel fogadta az állami kitüntetés hírét, amire egyáltalán nem számított.
Hoppál Mihály szerint a mai körülmények között is fennmaradhat a sámánság eredeti értelme, ugyanis a legtöbb esetben tömegeket vonzó, nagy belső erő sugárzik a sámánok tevékenységéből, fellépéseiből.
„Identitásra mindig szükség lesz.”
A világ kis népeinek mindig nagy szükségük lesz saját hagyományaik, szokásaik megőrzésére. Elmondta azt is: optimista a kisebb népek kultúráinak fennmaradását illetően, a jövő néprajzosainak is sok munkájuk lesz.
