Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Szántó T. Gábor Ki beszél és kihez beszél? című esszéje Füst Milán A magyarokhoz című versét elemzi.
„A vers beszélője anyanyelve közösségéhez szól, ugyanakkor próféták utódjaként int felvilágosító szózatában. A vers címzettje, a kollektívum megjelölése olyan benyomást is kelthet, mintha valaki kívülről szólna egy másik entitáshoz. Ennek ellentmond, hogy Berzsenyi azonos cím alatt belülről írt, a nemzet részeként, intő szónokként, szellemi iránymutatóként kiemelkedve, megszólítva népét. Füst verse ugyanakkor nyíltan reflektál távoli származására is, amikor a vers beszélője így fogalmaz: „vedd a Libanon / Ős cédrusát, e háromezeréves szűzet, – rá hivatkozom, mert / onnan vándoroltam egykor erre”. Bizonyos kívülállás jellemzi, egy másik hagyományból eredeztetettség, talán a relatív kívülállásból eredő tisztánlátás, és az „Én prófétáktól származom” mély öntudata, másrészt legitimációs kívánkozás és az elfogadás/megértés iránti vágy.
Miközben egyes szám második személyben, bensőségesen, személyesen szólítja meg a kollektívumot, a cím többes száma ellenére felmerülhet, hogy a vers beszélője önmagához beszél, hogy az antiszemita megvetés ellenére ne uralkodjon el rajta az idegenségtudat, a viszont-gyűlölet, ne veszítse hitét az anyanyelvben, magyarságában, ne forduljon vissza az azonosságvállalás útján, ha mások el is fordulnak tőle.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Hatvankét mondat az Ezeregyről című recenziója Balázs Imre József Ezeregy mondat. Kritikák a kortárs irodalomról című kötetéről szól.
„Balázs Imre József föltalálta a tíz mondatos irodalomkritikákat (és épp most terjeszti ki az irodalom határain túlra), na, ja, nem nagy szám, mondhatja valaki, már hogyne volna nagy szám, mondanám erre azonnal, és a kritikus szavaival erősítenék rá: „ha nem volnának, ki kellene őket találni” (39.) – ahogyan azt BIJ írta Keresztesi József dalszövegeiről.
Demény Péter már közre is adta a maga elismerő 10 mondatát a könyvről, ami végül nála 13 mondat lett. A számok és azok kibillentése itt is fontos: száz könyvről szól az ezer mondat, de van egyetlen plusz. Ezáltal a végtelenhez közelítünk, mint Az ezeregyéjszaka meséiben.
A szerző – aki figyelemre méltó költő, gyerekkönyvíró, irodalomtörténész, kritikus, ha jól számolom, eddig húsz önálló kötet közreadója, egyetemi oktató és a Korunk meghatározó embere, és aki nem hagyta abba a hosszabb kritikák írását sem – 2011 óta rendszeresen publikál 10 mondatos irodalomkritikákat, főleg a Transindexen (transindex.ro), de fondorlatos módon máshol is.”
KÖNYVKRITIKA
Keresztury Tibor Az elmúlás vázlatai címmel írt Bari Károly Csönd című verseskötetéről.
„Három évtizedes csöndet tör meg a maga tizenkét versével most a Csönd. Letisztult, feszesre komponált, a végsőkig érlelt mestermű mindahány. Minden elemükben távol a „cigánysors vöröslő mámora / tombold ki magadat!” elhivatott, szenvedélyes pátoszától (Hegedűk vijjogásából), a kiválasztottság egykori öntudatától, egyfajta keserű, rezignatív összegzéshez, a számvetés néhol melankolikus, máshol illúziótlanul tárgyilagos tónusához jutva el. A versekbeli történések epikus keretét a lírai hős éjszakai hazaútja teremti meg (Éjszakai utazás), pulzáló fájdalmát pedig a változatlanság tapasztalata, a mélyszegénység, a kirekesztettség, a méltó élet esélyétől elzárt, kifosztott létezés újratermelődő, generációról generációra hagyományozott, örök mivoltával való szembesülés hívja elő.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Aczél Géza és Legéndy Jácint versei olvashatók. Az ÉS-ben költőként ezekkel a versekkel bemutatkozó Legéndy Jácint versei közül mutatjuk meg az egyiket:
UTAZHAT ÉPPEN
mikéntvers
elég volt anyám baromságaiból
persze majd hozzámegyek a pa-
macsfejű edzőhöz ugyan imád-
tam kavarni vele csobbanás előtt
a parton de ennyi s az sem ér-
dekel hogy fater háromszor vált
kocsit éjszaka a házunk és pest
között jövőre talán csak egyetlen
ipse csuklóját fogja eltöretni így
utazhat éppen busszal is miként
a néppárti elnökjelölt s akkor jut
pénz a mellimplantátumomra
PRÓZA
Frideczky Katalin, Györe Bori, Kötter Tamás és Szil Ágnes prózája mellett Szív Ernő tárcája szerepel.
Részlet Györe Bori Hajnal című írásából:
„Néhány napja furcsa kiütések jelentkeztek a testemen. Mivel egyedül vagyok esténként, nincs jobb dolgom, mint nézegetni őket a tükörben. Hogy teljesen őszinte legyek, nem csak esténként vagyok egyedül.
Arra szoktam gondolni, Hajnalnak milyen lehet a bőre a ruha alatt. Amióta a piros, érdes felületű foltok megjelentek a mellemen, a mellem alatt és a hasamon, arra gondolok, hátha Hajnalnak is megjelent valamilyen jel a testén, ami arra utal, amiből nem vonhatunk le más következtetést, csak azt, hogy valamilyen módon összetartozunk. Legalábbis a testünk. Nem bírom már sokáig.
Nem értem az egészet, az arca viaszos hatású, és az egész lénye olyan, mintha egy vitrinből lépett volna ki, az üveg mögül, vagy egy naftalinszagú szekrényből, mintha több csokor szárított levendula lenne a zsebeiben és a ruhaujjába dugva. Az arcbőre mintha sebhelyes lenne. Mindig így emlékszem rá. De, amikor találkozunk, meglepve tapasztalom, hogy teljesen sima. Egyetlen pici pattanás sincs rajta, semmilyen kis bárányhimlőheg vagy más hiba. A haját zsírosnak és korpásnak látom, és mintha a hatalmas konty alatt áporodott szag ülne meg. Félek, egyszer kibontja, és akkor kizúdul rám az az iszonyat. De valójában nem koszos a haja, a vak is látja.”
ZENE
Csengery Kristóf kritikája Várjon Dénes, Jörg Widmann és Tabea Zimmermann közös Schumann-lemezéről szól.
„Három nagyszerű muzsikus működik együtt a lemezen: mindhárman virtuózok makulátlan technikával és rendkívüli teherbíró képességgel, ugyanakkor abban is hasonlítanak egymásra, hogy a virtuozitást alárendelik a zenei kifejezés igényének. Triójuk régóta működő zenei és emberi kapcsolat, s ez a barátság a zenei értelmezéseket is közel hozza egymáshoz: a három művész teljes harmóniában gondolkodik együtt arról, amit megszólaltat. Előadásukban varázsos közvetlenséggel tárul fel a Schumann-tételek karakter- és színgazdagsága.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi írt kritikát Kanrotkiv ódob tazáhnísz címmel Bodó Viktor A Krakken művelet című darabjáról.
„Na, végre! Közösen szörfölhetünk a korrupció mocsarán. Akkor már hiába telik az idő, végre nem előre haladunk, hanem befelé: valakinek a tudatába. Megnézni egy politikus démonait (bár ebben az esetben homokszörnyeket és homokpolipokat): az előadás végre maga mögött hagyja a történetmesélés feleslegesen vállalt kényszerét.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is.
