Ne kérdezd, ki voltam. Egy díva emlékére – Szépmíves Könyvek – 240 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-03-4
Kanczler Katalin Máriáról keveseknek ugrik be bármi, de ha Karády Katalin kerül szóba, akkor már sokkal jobb a „találati arány”. Pedig nem adatott neki túl sok idő arra, hogy beírja nevét a halhatatlanok közé. Mégis sikerrel járt. Neve ma, majd’ hét évtizeddel az utolsó filmszerepe, és huszonnyolc évvel halála után is megmozgatja az emberek fantáziáját. Egy filmvászonról ismert búgó hangú, érdekes asszony… Akinek korabeli sztársága nem csak saját tehetségét, de a sajtó erejét is megmutatja: nem elég tehetségesnek lenni, látszani is kell – ez a korabeli díva életének tanulsága. De nem elég látszani, tehetségesnek is kell lenni – különben az utókor el(fel)ejt, legyen akármekkora hírverés körülötted a saját korodban.
- Karády Katalint is verte az apja
- Karády Katalin: Így éltünk Kőbányán, folyton rettegve
- Sikeres magyar színészek külföldön
Ne kérdezd, ki voltam – a címet egy 1941-es filmtől kölcsönözték a kötet szerzői – külcsín és belbecs tekintetében is méltó emléket állít a művésznőnek. A könyvnek nem célja, hogy új felfedezéseket tegyen vagy szenzációkkal traktáljon, nem ül fel a korabeli bulvárnak, és nem táplálja a mait, de összefoglal és csokorba fog gyakorlatilag mindent, ami Karádyról tudható.
Karády Katalin pályája a második világháború után megtört…
„…a filmesek mintha teljesen megfeledkeztek volna Karády Katalinról. A magyar filmgyártás a filmsztár kizárásával folytatódott. Elkészült ugyan még 1947-ben Kertész Pál rendezésében a Betlehemi királyok című rövidfilmje, és szerepelt 1948-ban a Forró mezőkben is, ezek a próbálkozások azonban teljes kudarccal végződtek.
Vidéken lépett fel, revükben, éjszakai mulatókban láthatta a közönség. Az újságok így is igyekeztek szenzációt teremteni körülötte. Felröppentették a hírt, hogy külföldi filmkarrier előtt áll, megírták róla, hogy tervszerűen visszavonul…”
– olvashatjuk a kötetben a tanulmányt jegyző Gajdó Tamás és Magyar Nóra sorait. Az 1951-es emigrálást sem misztifikálja túl a kötet, egyszerűen és tisztességesen bemutatja az egymástól különböző verziókat.
A Ne kérdezd, ki voltam hatalmas képanyaga – érthető okokból – elsősorban a dívára, a sztárra koncentrál, de sok képet találhatunk a „Magyarország utáni” korszakból is. Hasonlóan izgalmas Karády Katalin leveleinek csokra – hiszen, lehetett akármekkora sztár, életét mégis a kapcsolatai határozták meg, s ez a kis gyűjtemény jól árnyalja azt a képet, ami a tanulmányból kibontakozik. A könyvben található életrajzi kronológia pedig pontosan és alaposan foglalja össze az önmagukban oly töredékesnek tűnő információkat.
A kötet igazi szenzációja a QR-kóddal elérhető hangos melléklet, mely 11 tételnyi ismeretlen vagy kevéssé ismert felvétellel örvendezteti meg a kíváncsiakat.
Karády Katalinnak rövid és szédületese karrier jutott, s ha ezt a kötetet olvassuk, akkor talán közelebb jutunk a titokhoz. Érthetőbbé válik a korabeli rajongás, a pálya elhagyása, a külföldre menekülés… és az is, hogy mitől fontos egy fekete-fehér énekes-színésznő a XXI. században.
