Karády Katalint is verte az apja

karády katalin

Csiffáry Gabriella legutóbbi kötete, a Corvina Kiadó gondozásában megjelent Szétrajzás híres magyar emigránsok élettörténetét meséli el majd’ félezer oldalon. A szerzővel néhány hete készítettünk interjút, most pedig beleolvashatunk a Karády Katalinról szóló szakaszba:

Karády Katalin (szül.: Kanczler Katalin Maria) színésznő Budapesten (Kőbanya) született 1910. december 8-án(1). Édesapja Kanczler Ferenc cipészsegéd, édesanyja Lőrincz Rozália.
Iskolai tanulmányait az 1916/17. tanévben kezdte a X. Kerületi Százados Úti Elemi Népiskolában, mely az 1918/19-es iskolaévtől X. Kerületi Százados Úti Községi Háztartási Népiskola lett. Az iskola anyakönyveiben az 1925/26. évig követhetőek Kanczler Katalin tanulmányaira vonatkozó bejegyzések(2). 1930-ban hozzáment Varga András Rezső szfőv. végrehajtó tisztviselőhöz, házasságuk azonban 1933-ban felbomlott(3). Nem sokkal később, 1936-ban kezdte meg színészi tanulmányait: Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat. Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház főrendezője feleségénél, Cs. Aczél Ilona színészpedagógusnál tanulta meg a színészszakma alapjait (4). Debütálása 1939 februárjában volt a Vígszínház akkori kamaraszínházában, a Pesti Színházban Somerset Maugham es Zoe Atkins Az asszony es az ördög című darabjában. 1939–1941 között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben. A Zilahy Lajos regényéből készült Halálos tavasz (1939) című filmben mutatkozott be a mozinézőknek, mellyel országos népszerűséget vívott ki magának. Nevéhez olyan filmsikerek köthetők, mint a Zilahy Lajos művéből készült Hazajáró lelek (1940), az Egy tál lencse (1941), melyben Jávor Pál volt a partnere, a Ne kérdezd, ki voltam (1942) és a Halálos csók (1942). Kilenc év alatt huszonkét filmben szerepelt. 1944. március 19. után, a német megszállást követően a Magyar Rádió vezetősége betiltotta dalainak sugárzását, Machita (1943) című filmjét pedig levettek a műsorról. A Horthy-fele kiugrási kísérlet egyik kulcsemberével, Ujszászy István vezérőrnaggyal, az Államvédelmi Központ vezetőjével való kapcsolata(5) miatt 1944. április 18-an letartoztatta a Gestapo. Három hónapig tartottak fogva. A fogságból feltehetően Ujszászy István barátai szabadítottak ki. A Fővárosi Operettszínházban főszerepet játszott a Maya (1945) című darabban, Jacobi Viktor Sybill című operettjében nyújtott alakítása is elismerést váltott ki 1945 decemberében, 1946-ban pedig a Fekete liliomban láthattak a nézők, de lassan mellőzte a színház és a filmgyártás is. Utolsó sikerét 1948 januárjában aratta Ábrahám Pál Bál a Savoy-ban című operettjében (Fővárosi Operettszínház), s meg ugyanebben az évben játszott a Forró mezők című filmalkotásban is. Utolsó színházi fellépésére 1950 januárjában, a Fővárosi Varietében került sor a Békehajó című revüben, melyben Fényes Szabolcs két dalát adta elő. 1951-ben sikerült kiszöknie az országból. Február 20-an érkezett meg Grazba. Először az ausztriai Salzburgba, később Svájcba költözött, majd Brüsszelbe ment tovább. 1952-ben Brazíliába, Sao Pauloba költözött, es kalapüzletet nyitott. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, és New Yorkban telepedett le. Elvállalt néhány fellépést is(6), de alapvetően visszavonultan élt.
New Yorkban hunyt el 1990. február 8-án.

A lapozás után elolvashatod, miként emlékezett vissza Karády Katalin a saját gyerekkorára. Lapozz!



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. göre gábor bíró úr!

    Dizsó volt a “jámbor papa” Isten barma! Sok gyerek mellett, szenvedélyére pazarolni, a megélhetésre is kevés pénzt! “faji és egyéni önzés, faji önérzet, faji állhatatosság, bujaság, sikerimádat,SZÉGYENTELENSÉG , erkölcsi érzék hiánya, szívós akarat.” Kiss Sándor: Zsidó fajiság


Új hozzászólás