Somló Dávid Listening Clubja nemcsak új zenei dimenziókat tár fel, de a hallgatók figyelmét is trenírozza. Félhomály, terephangok és lassan változó drone zene indít be egy filmet a hallgatók képzeletében, és közben eléri azt is, hogy olyan dolgokat lássanak meg maguk körül, amelyek felett átsiklik a mindennapi ember figyelme. A programsorozat február 12-én debütál a Trafó Stúdiójában és havonta várja a különleges tapasztalatokra vágyó közönséget.
Játszol a népszerű alternatív bandában, az Újzenekarban, a kísérleti zenei életet gazdagító Dorotában és vannak a Listening Clubhoz hasonló zenei performanszaid is. Hogyan ébredt fel benned az igény arra, hogy ne csak hagyományos zenei formációkban szerepelj?
Én eredetileg gitáros vagyok, egy metálzenekarban kezdtem zenélni tinédzserként. Azóta elég nagy utat járt be a zenei érdeklődésem és a tanulmányaim is sokféle irányba ágaztak el. Az improvizáción, experimentális- és a kortárs zenén keresztül jutottam el oda, hogy a hangok lettek az egyik fő fókuszom, és önmagukban zenei értelmet kapó anyagként kezelem őket. Amikor idáig eljutottam, egy darabig az is benne volt, hogy teljesen abbahagyom a gitározást, el is kezdtem eladogatni a hangszereimet. Aztán persze hamar elkezdett hiányozni a zenélés. Amikor Londonból hazaköltöztem, a Búcsúkoncert zenekar éppen Újzenekarrá vedlett át és nagyon gyorsan egymásra találtunk. Ez egy szép együttállás volt.
Míg régebben az, hogy a gitáron keresztül fejezzem ki magam nagyon fontos része volt az identitásomnak, addig most inkább felszabadító örömforrás. Egyébként kell is a színpadi energia, azért nagyon fárasztó lenne heti 5-ször napi 8 órában csak a hangokra figyelni… Nekem mindig nagy kérdés, hogyan fér meg egymás mellett ez a két irány, de most úgy tűnik, jól kiegészítik egymást.
Nagyon más a Listening Club, mint egy hagyományos koncert?
Igen. A Listening Club-ban a korábbi dolgaimhoz képest még izoláltabban, csak a hallgatás általi figyelemmel akartam foglalkozni. Bár lesznek olyan részei, amelyek elhangozhatnának egy elektronikus zenei koncerten is, engem mégis az érdekelt, hogy ezt kiemeljem egy koncertszituációból és egy üres, inkább színházhoz köthető térbe helyezzem. Egy színházi tér teljesen más figyelmet és kontextust ad, ami engem nagyon izgat.
Miért ennyire fontos téma a hallgatás és a figyelem, hogy egy egész programsorozatot szentelsz neki, mi érdekel benne?
Minél többet gyakorlom, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy a hallgatás spirituális élmény is tud lenni. Ezt próbálom meg átadni és kiváltani. Pauline Oliveros hallgatási gyakorlatai és a 70’-es évekbeli Deep Listening csoportjai nagy hatással voltak arra, hogy én is egy ismétlődő programot hozzak létre. Az ő a csoportjaiban a tagok rendszeresen összejöttek, és több órás hallgatási gyakorlatokat végeztek. Oliveros szerint, ezzel közös spirituális élményt, vagy akár lelki gyógyulást is meg lehet tapasztalni. Ez egy nagyon new-age hangulatú dolog volt akkor, de a gyakorlati szándéka, és ahova eljuthatunk vele, az szerintem most is nagyon releváns.
Több ilyen fókuszú munka és három év zen buddhista gyakorlás során sok személyes élményemben is megtapasztaltam, milyen mélységei lehetnek a figyelemnek és a jelenlétnek. A világ rengeteg finom részlete meg tud nyílni a figyelem által. Én biztos vagyok benne, hogy ez mindenki számára elérhető, csak esetleg még nem tapasztalta meg.
Akkor hasonló élményre számíthatunk, mint amit egy meditáció során élhetünk át?
Inkább olyan, mint egy hangok által vezetett meditációban, de nem szeretem használni ezt a szót. A populáris kultúra nagyon elhasználta a meditáció kifejezést. Sokan hátradőlős relaxációként tekintenek rá, vagy valami ezo-spiri dologként, pedig igazából csak egy nagyon éber figyelemről, egy aktív állapotról van szó. Ilyen értelemben hasonló élményre számíthatnak, akik eljönnek.
Hogyan lehet kiváltani egy ilyen állapotot, mi várható az első alkalmon?
Az esemény a Trafó stúdiójában lesz, ami egyébként egy próbaterem és az egyik falat tükrök borítják. A székek egyenlő távolságban, különféle irányokban lesznek elrendezve, ott ülnek majd a hallgatók. A sötét és a félhomály közt nagyon lassan változó fények töltik be a teret, miközben hang és zenei folyamatok váltakoznak szintén iszonyú lassan. A hangok egyébként nemcsak egy pontból szólnak majd, 8-10 hangszóró vesz majd körül bennünket a terem különböző pontjairól. Olyan lesz, mintha ráhúztak volna a stúdióra egy másik teret, csak hanggal.
Ezt a terephangokkal éred el?
Igen. Ha olyan hang vesz körül, amit egy jól hallhatóan más térben vettek fel, akkor a képzeletedben meg tud jelenni egy másik világ még akkor is, ha nem pontosan tudod megfogalmazni, mit hallasz. Iszonyúan izgat a képek nélküli hangok filmszerűsége. Nem különleges, vagy egzotikus terekre kell gondolni egyébként. Inkább az a lényeg, hogy olyan helyeket idézzek meg, amiket mindenki ismer, de amikor ott vagyunk, mégsem figyelünk oda a hangjukra, nem vesszük észre őket.
Hogyan gyűjtötted ezeket a hangokat, és hogy választottad ki őket?
Azóta gyűjtöm a hangokat, tereket, amióta ráéreztem, hogy a hétköznapi hangok együttállásaiból spontán alakuló kompozíciók azok, amik a legjobban beindítanak zeneileg. Mondjuk, amikor ad valami egy ritmust, például egy villamos vagy egy kattogás, közben valaki üvölt a tér másik oldalán, felugat egy kutya, fékez egy kocsi… Egyszer elcsíptem egy nagyon jót: az akkori zeneszerzés tanáromhoz, Gryllus Samuhoz csengettem fel, és megszólalt a Für Elise. Ugyanebben a pillanatban a szomszéd kutya elkezdett ráénekelni, a háttérben pedig azonos hangmagasságban szirénázott egy mentőautó. (Itt elérhető a hanganyag:)
Akkor ezek a terephangok állnak majd össze hagyományosabb zenékkel?
Igen. Egy ideje sokat foglalkozom drone zenével, ami nagyon hosszú, lassan változó, egyszerű zenei textúrákat használ. Amikor ilyen lassú tempóban változnak a zenei folyamatok, akkor nagyobb történések helyett apró dolgokat is képes észrevenni az ember, zoomol egyet a figyelem.
Valahogy úgy működik ez, hogy ha például meghallasz egy hagyományosabb zenét, akkor az eléd lép és mondd valamit, ami aztán vagy tetszik vagy nem. A Listening Club-nál a hallgatónak is oda kell lépni a zenéhez és hangokhoz, és hagynia magát áramolni vele.
A Listening Club első eseménye február 12-én lesz, de havonta összegyűltök majd a Trafó Stúdióban. Célod az is, hogy egy közösség is alakuljon az alkalmakon?
Nagyon izgat, hogy ebből létrejöhet valamiféle közösség, vagy hogy rátalálnak az emberek egy új hallgatási formára, amit közösen, hónapról hónapra át tudnak élni.
(Egy kis drone: Somló Dávid Mandala című munkájának hanganyaga – a Szerk.):
További információk Somló Dávid munkáiról itt elérhetőek.
