Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János Rómája. 2017. január 17., Hadik Irodalmi Szalon.
A beszélgetés résztvevői: Juhász Anna (házigazda), Hafner Zoltán, Kútvölgyi Erzsébet, Dr. Puskás István, Závada Péter.
Sajnos én nem voltam igazán Rómában. A szüleim elvittek, amikor 5 éves voltam, de akkori csekély értelmem igen keveset fogott föl a város különleges aurájából: a tömött buszokra emlékszem, meg arra, hogy úgy lefújta a szél az akkori korszellemnek megfelelően hátrafelé hordott baseball sapkámat a fejemről, hogy kis híján örökre búcsút kellett tőle vennem. Ennek megfelelően a beszélgetés során elhangzott utcákat, templomokat és az idén 90 éves Római Magyar Akadémiát is valószínűleg láttam akkor, de arra vagyok kárhoztatva, hogy az újratalálkozásig be kell érjem azzal, hogy a Google segítségével barangoljam be Róma utcáit.
1947-48 fordulóján a Római Magyar Akadémia a magyar irodalom számos jeles alakját ösztöndíjban részesítette, így lakott egy rövid ideig Rómában Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Pilinszky János, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Jékely Zoltán (a nevek között két házaspár is felfedezhető). Ezt a rövid időszakot idézte meg a Hadik Irodalmi Szalon Juhász Anna házigazda és vendégei segítségével. Nemes Nagy Ágnes egy interjújában Szigligethez hasonlította Rómát, így aztán ezen az esten is kissé a kulisszák mögé láthattunk, avagy abba, hogyan nyaraltak együtt a magyar irodalom nagyjai egy kitüntetett pillanatban.
A kitüntetett pillanat többször is szóba került és 1947/48 fordulója kétségtelenül az volt: a második világháború sokkja még alig múlt el, de a Rómából idő előtt hazarendelt magyar költőket már a kibontakozó diktatúra várta itthon, Róma akkor viszont a szabadságot jelentette költőinknek. Hafner Zoltán mesélte el, hogy Pilinszky például csak 20 évvel később jutott ki ismét külföldre, akkor azonban majdnem kinn is rekedt, ugyanis addig utazgatott önfeledten és tett eleget különféle meghívásoknak, hogy már nem tudott volna időben hazajönni. A kapocs akkor ismét Róma volt: Pilinszky Szőnyi Zsuzsához utazott Rómába, ahol aztán Szőnyi addig ügyeskedett, amíg elintézte, hogy a költő különösebb retorzió nélkül hazatérhessen. (Szőnyi Zsuzsáról itt írtunk.)
Kútvölgyi Erzsébet felolvasásai között záporoztak a mosolyra késztető történetek a Rómában nyaraló költőkről, így például kiderült, hogy Nemes Nagy Ágnes száján egyszer kibuggyant az, hogy „Jancsi, maga önző ösztönállat!” és igen, ezt az általa Pipinek becézett Pilinszkynek mondta, aki (nem ezért) egyébként többnyire kihúzta magát a közös kirándulások alól. Pilinszky honvággyal küzdött Rómában, ahogyan Weöres sem volt maradéktalanul elragadtatva, egy ízben például rezignáltan Kecskeméthez hasonlította Rómát, amit a jelenlevők inkább a Weöresre jellemző provokációnak ítéltek, semmint valós hasonlóságnak.
Puskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója külön kiemelte, hogy érdemes Rómát nem a sztereotípiákon keresztül szemlélni, és ez az est is ennek jegyében telt. Egyetértett ezzel az Olaszországhoz ezer módon kötődő Závada Péter is, akinek egy olyan szövegével zárult az este, amit Szent Ágnes legendája és az ő koponyáját őrző Sant’Agnese in Agone-templom inspirált, ez pedig a #metoo-üggyel kombinálva kölcsönzött aktualitást a beszélgetésnek. Amikor Závada benn volt a templomban, nem tudta hová tenni a benn őrzött koponyát, és már csak itthon olvasott utána a történetnek, ezután pedig az interneten virtuális túrán volt kénytelen ismét bejárni a templomot.
Amíg az ember nem lehet Rómában, addig kisegítheti egy virtuális túra, vagy például elolvashatja a Rómában született Mire megjössz című Pilinszky-verset.
