Egy szupernóva valaha felfedezett legrégebbi ábrázolása lehet egy 6000 éves himalájai kőkarcolat, amelyről négy évtizeden át úgy vélték, hogy egy vadászjelenetet ábrázol.
A rajzon látható két égi objektum azonban felkeltette indiai csillagászok érdeklődését.
Az Indian Journal of History of Science című tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban a kutatók kifejtették elméletüket, amely szerint a Himalája kasmíri térségében talált kőkarcolat egy szupernóva, vagyis egy haldokló csillag utolsó robbanásának ábrázolása.
A régészek csaknem fél évszázada találták a kőbe vésett rajzolatot a Kasmírban lévő Burzahama lelőhelyen, ahol időszámítás előtt 4300 körülire tehető a legrégebbi település léte. A rajzolaton két vadász, egy bika és az égen két sugárzó korong látható. Utóbbiakról korábban azt feltételezték, hogy két napról van szó.
Mayank Vahia, a mumbai Tata Kutatóintézet munkatársa valamint indiai és német asztrofizikusokból álló csoportja nem fogadta el ezt a magyarázatot.
„Úgy véltük, hogy olyan objektum lehetett, amely megjelent és megragadta a művész figyelmét”
– idézi Vahiát a The Guardian internetes kiadása.
A káprázatos robbanásokkal haldokló csillagok, vagyis szupernóvák olyan jeleket bocsátanak ki, amelyek évezredeken át sugároznak az univerzumon át, így lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy kövessék őket.
Vahia és kutatócsoportja átvizsgálta a csillagászati jegyzéket az ősi leírás alapján.
„Olyan jelenséget kellett találnunk, amely az éjszakai égbolton fényesebb, mint a Hold és nappal is látható”
– emelte ki a szakértő.
Így bukkantak rá a HB9-jelű szupernóvára, amely az időszámítás előtt 4600 körül robbant fel. Kasmírból nézve a szupernóva az Orion csillagkép közelében jelenhetett meg, amely vadászjelenetként is ismert, amelyben Orion, a vadász éppen a Bikával küzd.
„A szupernóva éppen a Taurusz, vagyis a bika csillagkép felett jelent meg, amely szintén látható a kőkarcolaton”
– tette hozzá Vahia.
A csillagászok már nem hiszik, hogy az ősi műalkotás egy különleges égi jelenség által megvilágított vadászjelenetet ábrázolna.
„A teljes eget rajzolták meg”.
Vahia szerint az eddig ismert legrégebbi, szupernóváról szóló feljegyzés Kínából származik az időszámítás előtti 800 körüli időkből.
A tanulmány 2013-ban jelent meg a tudományos lapban, a széles nyilvánosság elé azonban csak decemberben került egy rádióműsor révén, aminek hatására a vezető hírré vált az indiai sajtóban.
