Úgy tartja a tudomány – s erről számtalan regény, film is beszámol –, hogy a rossz dolgokat nehezen, de megszokja az ember, alkalmazkodik hozzájuk, s egy idő után evidenciának tekinti, hogy az élet fáj. Lévén ez egy tejszínhabos, vidám, meghitt cikk akar lenni, ezért nem, nem írom le, hogy ez a fajta megszokás a rendszeres bántalmazást átélt vagy mélyszegénységben élő gyerekek megnyilatkozásaiban a legmegrendítőbb. Évek óta kering a fejemben sok kép, amit láttam, történet, amit hallottam, gyerekarc – az a felnőtt, fáradt szomorúság az ilyen gyerekek szemében -, amire emlékszem, s amiket nem tudok törölni. És az idő sem koptatja őket. Na, tessék, erről beszélek, pedig nem erről akartam. (De.)
Hanem arról szeretnék beszélni, hogy a jót mindennél könnyebb megszokni, ám Szentendre bájos, egyedi ízeihez, színeihez mi, itt élők sem tudtunk még hozzáedződni. A címben emlegetett Bori barátném sem, én sem. (S nem is akarunk.)
Az egész egy kortárs képzőművészetbe oltott Andersen mese. Például, hogy messzire nem menjek: a Fő térről az Aranysárkány felé letérve, a piros szerb templom -Belgrád székesegyház – mellett van egy, életveszély miatt pár hete lezárt picinyke utca. Ez a kis sikátor immár háborítatlan, ezért rakódik és rakódik belé a falevél és némi szemét, amit gondos kezek bedobáltak, együtt mutatva az idő fosszíliáit. Szeretném, hogy felteljen a kis utca csurig falevéllel, miegyébbel, amely folyamat olyan lenne, mint egy helyi képzőművész által alkotott térbeli óra, ketyegő installáció.
- Jobb oldalt húzódik az életveszély miatt lezárt sötét Idősikátor
De itt van közelebbről:
Az Idősikátort a Krumpliebéd felé fotóztam, mentembe, a város egyik legjelentősebb jótékonysági rendezvényére: főtt burgonyát, vajat, teát ebédeltünk, cserébe tetszőleges összeget adományoztunk helyi és kárpátaljai rászorulóknak. Nagyon sokan voltak, végefelé értem oda, még akkor is tele volt az ebédlő.
- Krumpliebéd
De ha erről lemaradtál, akkor is tudsz még adományozni: a főtéren a Rotary Club házikójánál egészen Karácsonyig vagy a Retróságok jótékonysági vásárán, december 17-én, vasárnap.
- Rotary Club adományházikó a Fő téren
De előtte, pénteken gyere be a Ferenczy Múzeumba, ahol nem csupán tárlatvezetés lesz a múlt héten nyílt, Rejtekerdő című varázslatos kiállításban 17:30-tól, de 18 órától filmvetítés is: éspedig a kiállítás témájához kapcsolódva – vadon, szarvasok – a Testről, lélekről című sokdíjnyertes, Oscar esélyes alkotásé, amit már nem nagyon játszanak a mozik, viszont itt, a múzeumban egyszer megnézhetjük.
Másnap, szombaton megint egy delikát program: 18 órától Arany János balladákat ad elő az Ivancsics Ilona társulat a Barcsay Iskolában, éspedig – a műsorújság szerint – Zichy Mihály rajzaival, zenés irodalmi korképként. Erre nagyon kíváncsi vagyok; egyrészt mert nagy vonzalmat érzek Arany balladái iránt, másrészt mert kiskoromban én is a rendkívül hatásos, Zichy horrorisztikus rajzaival illusztrált kiadványt lapozgattam szüleim könyvespolca előtt – meglehetősen szorongva -, ezért egy életre belémégett szövegben is, képben is az Ágnes asszony, a Hídavatás, a Tetemrehívás meg a többi – gyerekként teljességgel érthetetlen és dermesztő, felnőttként már átérezhető – remekmű. Harmadrészt mert Arany János emlékév van, és Arany Jánost imádjuk. Pont.
Ugyanaznap lesz megint egy olyan szentendrikum, amire minden évben elmegyek, és ami mindig feltölti a szívet örömmel: a Musica Beata kórus rendes évi adventi koncertjén most Bach és – szintén emlékév lévén – Kodály művek zengenek majd a Péter-Pál templomban 19 órától. A Musica Beata koncert mindig ünnep, tudja, aki már részt vett rajta.
- a Péter-Pál templom
És ha már a XIX. századnál, és a gyerekeknél tartunk: vasárnap, 17-én délután kettőkor ott a helyünk a lányommal és a fiammal a Múzsák Társulatának előadásán a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban a „Melyiket a kilenc közül?” darabon, ami egy édes Jókai Mór történet dramatizált változata, sok zenével, sok érzelemmel, és legalább kilenc gyerekszereplővel.
Ezeket és még rengeteg programot találsz a Szentendrei Advent tájékoztató kiadványában nyomtatva ezer helyen, vagy online itt. (És ha már a színháznál tartunk: élményt, színházi utalványt ajándékozz, ne limlomot. Kapható a Tourinform irodában.)
És ha már Andersennél, gyerekeknél, és a télnél tartunk – vagyis a Kis gyufaáruslány meséjénél -, még egyszer kérlek: adakozz. Amikor, amennyit csak tudsz. Bármi is vár téged a karácsonyfa alatt, akármit is kapsz majd, ez lesz a legnagyobb ajándékod Szenteste: gondolhatsz azokra, akiknek segítettél.
Welbach Lola