Borival szoktuk is beszélni, hogy ezt nem lehet megszokni. Ha már itt tartunk.

Úgy tartja a tudomány – s erről számtalan regény, film is beszámol –, hogy a rossz dolgokat nehezen, de megszokja az ember, alkalmazkodik hozzájuk, s egy idő után evidenciának tekinti, hogy az élet fáj. Lévén ez egy tejszínhabos, vidám, meghitt cikk akar lenni, ezért nem, nem írom le, hogy ez a fajta megszokás a rendszeres bántalmazást átélt vagy mélyszegénységben élő gyerekek megnyilatkozásaiban a legmegrendítőbb. Évek óta kering a fejemben sok kép, amit láttam, történet, amit hallottam, gyerekarc  – az a felnőtt, fáradt szomorúság az ilyen gyerekek szemében -, amire emlékszem, s amiket nem tudok törölni. És az idő sem koptatja őket. Na, tessék, erről beszélek, pedig nem erről akartam. (De.)

Hanem arról szeretnék beszélni, hogy a jót mindennél könnyebb megszokni, ám Szentendre bájos, egyedi ízeihez, színeihez mi, itt élők sem tudtunk még hozzáedződni. A címben emlegetett Bori barátném sem, én sem. (S nem is akarunk.)

Az egész egy kortárs képzőművészetbe oltott Andersen mese. Például, hogy messzire nem menjek: a Fő térről az Aranysárkány felé letérve, a piros szerb templom -Belgrád székesegyház – mellett van egy, életveszély miatt pár hete lezárt picinyke utca. Ez a kis sikátor immár háborítatlan, ezért rakódik és rakódik belé a falevél és némi szemét, amit gondos kezek bedobáltak, együtt mutatva az idő fosszíliáit. Szeretném, hogy felteljen a kis utca csurig falevéllel, miegyébbel, amely folyamat olyan lenne, mint egy helyi képzőművész által alkotott  térbeli óra, ketyegő installáció.

Jobb oldalt húzódik az életveszély miatt lezárt sötét Idősikátor

 

De itt van közelebbről:

Az Idősikátort a Krumpliebéd felé fotóztam, mentembe, a város egyik legjelentősebb jótékonysági rendezvényére: főtt burgonyát, vajat, teát ebédeltünk, cserébe tetszőleges összeget adományoztunk helyi és kárpátaljai rászorulóknak. Nagyon sokan voltak, végefelé értem oda, még akkor is tele volt az ebédlő.

Krumpliebéd

 

De ha erről lemaradtál, akkor is tudsz még adományozni: a főtéren a Rotary Club házikójánál egészen Karácsonyig vagy a Retróságok jótékonysági vásárán, december 17-én, vasárnap.

Rotary Club adományházikó a Fő téren

 

De előtte, pénteken gyere be a Ferenczy Múzeumba, ahol nem csupán tárlatvezetés lesz a múlt héten nyílt, Rejtekerdő című varázslatos kiállításban 17:30-tól, de 18 órától filmvetítés is: éspedig a kiállítás témájához kapcsolódva – vadon, szarvasok – a Testről, lélekről című sokdíjnyertes, Oscar esélyes alkotásé, amit már nem nagyon játszanak a mozik, viszont itt, a múzeumban egyszer megnézhetjük.

Másnap, szombaton megint egy delikát program: 18 órától Arany János balladákat ad elő az Ivancsics Ilona társulat a Barcsay Iskolában, éspedig – a műsorújság szerint – Zichy Mihály rajzaival, zenés irodalmi korképként. Erre nagyon kíváncsi vagyok; egyrészt mert nagy vonzalmat érzek Arany balladái iránt, másrészt mert kiskoromban én is a rendkívül hatásos, Zichy horrorisztikus rajzaival illusztrált kiadványt lapozgattam szüleim könyvespolca előtt – meglehetősen szorongva -, ezért egy életre belémégett szövegben is, képben is az Ágnes asszony, a Hídavatás, a Tetemrehívás meg a többi – gyerekként teljességgel érthetetlen és dermesztő, felnőttként már átérezhető – remekmű. Harmadrészt mert Arany János emlékév van, és Arany Jánost imádjuk. Pont.

Ugyanaznap lesz megint egy olyan szentendrikum, amire minden évben elmegyek, és ami mindig feltölti a szívet örömmel: a Musica Beata kórus rendes évi adventi koncertjén most Bach és – szintén emlékév lévén – Kodály művek zengenek majd a Péter-Pál templomban 19 órától. A Musica Beata koncert mindig ünnep, tudja, aki már részt vett rajta.

a Péter-Pál templom

 

És ha már a XIX. századnál, és a gyerekeknél tartunk: vasárnap, 17-én délután kettőkor ott a helyünk a lányommal és a fiammal a Múzsák Társulatának előadásán a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban a „Melyiket a kilenc közül?” darabon, ami egy édes Jókai Mór történet dramatizált változata, sok zenével, sok érzelemmel, és legalább kilenc gyerekszereplővel.

Ezeket és még rengeteg programot találsz a Szentendrei Advent tájékoztató kiadványában nyomtatva ezer helyen, vagy online itt. (És ha már a színháznál tartunk: élményt, színházi utalványt ajándékozz, ne limlomot. Kapható a Tourinform irodában.)

És ha már Andersennél, gyerekeknél, és a télnél tartunk – vagyis a Kis gyufaáruslány meséjénél -, még egyszer kérlek: adakozz. Amikor, amennyit csak tudsz. Bármi is vár téged a karácsonyfa alatt, akármit is kapsz majd, ez lesz a legnagyobb ajándékod Szenteste: gondolhatsz azokra, akiknek segítettél.

Welbach Lola

 

Megosztás: