Nagyon kell figyelni! Ha nem figyelek, ha nem veszem észre, hogy itt áll mellettem, akkor szétfoszlik a téli délután hideg fényű egén, mint egy felhő, és még csak szárnya hegyét sem simíthatom meg. Az advent angyala – mert róla van szó – csendesen, türelmesen áll mellettünk, arra vár, hogy észrevegyük. (Ennél patetikusabb már nem lesz a cikk, bátran olvass tovább.)
Ehhez egyébként egyáltalán nem kell vallásosnak lenni, de jó tudni, hogy miért darál be minket a decemberi őrület: akarunk valamit, ami majd legyen december 24-25-26-án. Hogy azon a három napon boldogok legyünk. Ezért vásárolunk eszelősen, ezért sütünk-főzünk irdatlan mennyiséget, ezért takarítunk dühödten, hogy akkor majd jó legyen. Közben a telefont bámuljuk, ahol Santa Claus táncol gifeken, mindenhol bömböl a Jingle Bells, reklámok, reklámok, akciók, extra ajánlatok, még, még, míg végül hitelt veszünk fel az ajándékokra. Hitelt veszünk fel a reményre. És közben – pazar paradoxon – minden karácsonyi reklám azt az örömöt kecsegteti, amire várunk, mindegyikben benne van a lényeg: Adj szeretetet! Évről-évre korábban kezdődik a kereskedelem karácsonyi elmebaja – már októberben -, ezért egyre jobban kell figyelnem, hogy ellenálljak a bennem élő konzumidióta zombi egyszavas parancsának: Vásárolj!
Hét éve élek Szentendrén. Hét éve örülök annak, amit ettől a várostól decemberben – székely nevén Álom havának, régi magyar nevén, Karácsony havának nevezett hónapban – kapok. Például ilyen pillanatot:
És sok éve élvezek egy olyan kulturális programsorozatot, ami valódi várakozást, ünnepet kínál. Mert a szentendrei advent nemcsak a Dumtsa korzó hangulatos vására, hanem egy harminchét napos, izgalmas kulturális programsorozat is.
Mit kapok itt? Időt kapok. Csendet kapok. Meg zenét, színházat, kiállítást.
Múlt hétvégén például a vonóskoncerten, a Városháza nagytermében Corelli remekművét, amit a helyi Zeneiskola növendékei játszottak. (Elsőként a Manózenekar muzsikált, tündéri kisgyerekek cincogtak édesen, aztán a nagyobbak zenéltek profin barokk dallamokat.)
Nagy helyismerettel ajánlok olyan eseményeket a gazdag kínálatból, amik a legkitűnőbb adventi programok lesznek, melyek egy sajátos szentendrei ízzel – fahéjas-narancsos-mézesnek tudnám leginkább leírni – hangolnak az ünnepre.
Először is most szombaton, december 9-én, délután ötkor a Kecskés Együttes koncertjét, a Magyar Karácsonyt, amit két lépésre a korzó forgatagától, az Ignatovity utcában lévő próbatermükben adnak. Régizenét játszanak, a koboz, lant, hárfa – és a többi hangszer – muzsikája visszarepít a középkorba.
Ugyanaznap este hatkor viszont a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár – nagyon örülök, hogy ez lett az új neve a könyvtárunknak a régi, sima PMK helyett – színháztermében kezdődik a híres neves Néptánc Gála, a Szentendrei Táncegyüttes minden évben várt, világszínvonalú műsora. Műfajilag valahol a néptánc és a színház között van, az utolsó rékliig, pörge kalapig megkomponált színpompás táncest, ami nemcsak elragadóan profi, de olyan felemelő hangulata van, amit nehéz szavakba foglalni.
Mindenképpen elmegyek a december 10-i Krumpliebédre is (a belvárosban, a központi konyhán, 12-14 h), ami egyike a karitatív kezdeményezéseknek: tetszőleges árban fizetsz egy tál meleg, egyszerű ételért, és adományoddal helyi vagy kárpátaljai rászoruló családot támogatsz. (Van még más is: a nagyobb boltokban is szokott lenni adománygyűjtés, ahol, tudsz venni cukrot, lisztet, tésztát, olajat, csokit, konzervet stb. azoknak, akiknek még ezt is gond beszerezni. A szegényeknek. A nálad szegényebbeknek.)
A fesztivál kiváló programfüzetet ad ki, minden benne van, a városban sok helyen fel lehet csippenteni egyet. Vagy itt van online.
Három cikket fogok írni a szentendrei adventről. És mindegyikben így vagy úgy, de mániákusan le fogom írni, hogy a legjobb ajándék a helyi fesztiválokra szóló belépőjegy, a jövő tavaszra, nyárra, őszre vagy télre érvényes színházi előadásokra, koncertekre szóló utalvány. (Különböző címletekben megvehető a Dumtsa korzó elején, a Tourinformban.) És nem csak azért fogom ezt papagájként ismételgetni, mert első osztályú produkciókra szól – rajongója vagyok a Szentendrei Nyárnak, ízelítő a tavalyi és idei kínálatból: Für Anikó, Keresztes Tamás, Örkény Színház, Boban Markovic, Makám zenekar, Trill Zsolt, Hernádi Judit, Vujicsics együttes, Gryllus Dániel, Kiscsillag zenekar -, hanem azért is, mert ezzel élményt adunk. Meg időt. Nem tárgyat, hanem velünk töltött, minőségi időt, figyelmet ajándékozunk annak, akit szeretünk. Ami a Karácsony lényege. Szerintem.
Welbach Lola
