A Random Trip túlzás nélkül a legfontosabb magyar improvizációs koncertsorozat, amely 2008-2009 fordulóján indult Budapesten. A Random Trip december 9-én a Müpában fog játszani, ahol a megszokott arcok mellett külföldi sztárvendégek is lesznek, például DTale, vagy a Parov Stelar Bandben is megfordult Lylit. A koncertről és az eseménydús idei évről Delov Jávort, a Random Trip motorját kérdeztük.
Az koncert facebook-eseménye itt, jegyvásárlás itt.
Lassan 10 éve indult a Random Trip, ami hamar nagy népszerűségre tett szert. Emlékszel még, hogy milyen érzésekkel készülődtél az első Random Tripre? Merted volna remélni, hogy ilyen sokáig lesz majd Random Trip?
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig létezhet majd a Random Trip, és ilyen sokáig el fogunk jutni pusztán improvizációval. Amikor elkezdtük, akkor csak annyit tudtunk, hogy bele kell vágni és kész.
A Random Trip magját ketten alkotjátok DJ Q-Cee-vel. Voltak olyan időszakok, amikor sokat gondolkodtatok a Random Trip jövőjéről, terveiről, vagy inkább hagytátok kialakulni a dolgokat?
Is-is. Egyrészt hagytuk magunkat sodródni a jobbnál jobb történésekkel, másrészt egy idő után, ahogy a projekt elkezdte kinőni magát, szükségszerűvé vált a tervezés, és ehhez elengedhetetlen volt csapatot építeni magunk köré. Hatalmas hálával tartozunk volt managerünknek, Túri Móninak, illetve jelenlegi managementünknek: Szepesi Mátyásnak, Ligeti Szilvinek és Hajdu Zsoltnak.
Nagyjából fél éve jelent meg az első Random Trip-nagylemez, ami egy elég monstre album majdnem 80 percben, 50 közreműködővel. Hogyan reagált a közönség erre a lemezre, és volt-e valami tanulság a felvételek alatt, amit leszűrtél a cédére zárt örömzenéről?
Valóban nagyszabású projektnek bizonyult – a tanulság: sose készítsetek albumot hirtelen felindulásból 50 alkotóval! (nevet) Viccet félretéve, az album munkálatai kilenc kemény hónapig tartottak, de azt gondolom, amit véghezvittünk, az igazán egyedülálló: tulajdonképpen egy kisebb mai magyar könnyűzenei korlenyomatot alkottunk, mely számos stílust és generációt foglal magában. Bár tartottunk tőle, hogy mit fognak szólni a dalokhoz, a közönségünk végül jól fogadta: 6000 kíváncsi, nyitott és befogadó ember gyűlt össze a lemezbemutatónkon, és számos elismerő visszajelzést kaptunk a szakma részéről is.
A leggyakoribb kérdés elég kézenfekvő volt ezzel a lemezzel kapcsolatban, hogy mennyire sikerül majd a Random Trip-hangulatot stúdiókörülmények között, viszonylag zárt szerzeményekben érzékeltetni. Erre a kérdésre sokszor válaszoltál is, most így félév távlatából van bármiféle hiányérzeted ezzel a lemezzel kapcsolatban? Elképzelhető a folytatás?
Direkt nem koncertlemezben gondolkodtam, inkább rövidebb, strukturáltabb dalok füzérében, melyek egy hangulati és történeti ívet bejárva mutatják be azt a sok hatást, ami a Random Tripet az elmúlt 8 évben érte. Második stúdióalbum egyelőre nincs a napi terveink között, hadd fussa és forrja ki magát az első anyagunk, de egy-egy dal simán szóba jöhet akár a közeljövőben is. Hiányérzetem csak abból a szempontból van, hogy az egész Random Trip „családból” – ami sok száz zenészt foglal magában – , „csupán” 50 embert tudtunk bevonni. Ettől függetlenül az elkészült anyagot kereknek érzem, és büszkeség látni, hogy ennyi tehetséges zenész fogott össze azért, hogy elsődleges fontosságú saját projektje mellett valami maradandót alkosson. Az album címadó dala, a Zenehíd ragadja meg legjobban azt az üzenetet, amit ezzel az egésszel közvetíteni szeretnénk: építsünk hidakat, nyissunk egymás felé, hogy végül energiáink összeadódhassanak.
Kiss Tibi az egyik videóinterjúban azt mondta, hogy a Random Trip improvizációi azért nem válnak unalmassá, mert figyelsz arra, hogy dalszerzők is részt vegyenek a zenélésben, akik képesek a jammelést dallá változtatni. Ez tudatos döntés a részedről, vagy egyszerűen csak a közreműködők sokszínűsége miatt alakult ki?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a koncertjeink során mindig lehetőség van arra, hogy mindenki előhívja magából a dalszerző énjét. Tudatosságról inkább annak kapcsán beszélhetünk, hogy az évek alatt valóban elkezdett kikristályosodni számomra, hogy kinek az energiája hogyan és miként hat a leginspirálóbban a másikra – én ezt szem előtt tartva próbálom a különböző felállásokat összeállítani.
Van olyan zenész, aki régóta rajta van már a kívánságlistádon, de még nem játszott veletek?
Persze: magyarok közül többek között Presser Gábor és Lajkó Félix, a külföldiek névsora pedig kilométernyi lehetne.
Képtelenség lenne összeszámolni, hogy hányan zenéltek már a Random Trippel, így azért adja magát a kérdés, hogyan alakult ki az a névsor, akik a Müpában zenélnek majd veletek. Milyen meglepetésre számíthat még egy Random Trip-törzsvendég?
A Müpás felállásunk kapcsán eljátszottam a gondolattal, hogy egyrészt mi lenne akkor, ha egy nemzetközi fesztiválon kéne megállni a helyünket, másrészt szerettem volna a zenénket más művészeti ággal is – jelen esetben a költészettel – fuzionálni a helyszín színházias aurájának tükrében. A hangszerekről csak annyit, hogy a legapróbb és a legnagyobb hangszerek is megmozgatják fantáziánkat – és remélhetőleg a közönségünket is. Számos nem mindennapi hangszer fog előkerülni, ez biztos!
Sokféle helyen jártatok már a Random Trippel, mégis vannak azért budapesti helyek, amik a bázisotoknak számítanak. Nem rémisztő most ezt az egészet a Müpa hangversenytermébe átültetni?
Természetesen kicsit rémisztő, hiszen sosem improvizáltunk még ekkora hangversenyteremben. Mindig elfog a félsz, ha székeket látok egy helyszínen, de éppen ezért lesz különlegesen izgalmas, mert ezúttal biztos, hogy másképp utaztatjuk a közönséget, és utazunk mi magunk is velük.
