Szabó Edit: gyengébb? nem! – Corvina Kiadó, 2017 – fotók Dancsecs Ferenc – 2016 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-13-6469-9
Egy szép, csillogó, érdekes és érzékekre (ízlelőbimbókra) ható könyv esetében zavarba ejtő, ha a társadalmi egyenlőségről, a nemek között dúló vetélkedésről kell morfondírozni. Most mégis ezt tesszük, mert a könyv – már címével is – erre készteti az Olvasót.
„Kinyílt előttem a világ. Csodáltam a szőlőt, mint növényt, megtanultam tisztelni a bort, és megértettem, hogy ha a folyamatot a szőlőtől kezdve vizsgáljuk, a bor valójában a növény és az ember közös alkotása.”
Bai Edit
Jó, hogy van ilyen könyv, sőt, az a jó, hogy lehet. Van ma huszonhat olyan nő, akikkel érdemes elbeszélgetni a szőlőről, a borról, a borkészítés rejtelmeiről, és mindenről, ami ezek mögött – emberileg és szakmailag – megbújik. És lenne még másik 26, 70 vagy 100 is! A sok szép fotóval illusztrált, huszonhat élettörténetet és mellé recepteket és borokat felvonultató kötetben bárki örömét lelheti, miközben ott motoszkál a kisördög:
tényleg szükség van egy ilyen könyve?
A választ – minő kellemes meglepetés! – hiába keressük ebben a kötetben, mert, ha elkezdjük olvasni az interjúkat, akkor huszonhat különböző emberi sors köszön ránk. Vannak idősebbek és fiatalabbak, van, akit az elhivatottság és van, akik a sors szeszélye, vagy egy tragédia vezetett a szőlészet-borászat felé. Akadnak itt emberek a Tokajból, Villányból és a Balaton partjáról is, van, aki családi tradíciót folytat, s akad, aki családi előzmények nélkül vágott bele ebbe minden szempontból nagynak tűnő, varázslatos kalandba… melyben termékké áll össze a tradíció és a legmodernebb tudomány, miközben szerepet kap a földrajz, az időjárás, és a szőlőműves-bortermelő személyisége is. Nem nagyon akad még egy olyan „művészeti ág”, melyben a sokszínű természettudományos és műszaki ismeret ennyire szorosan és kimutathatóan összefügg az emberi lélek rezdüléseivel.
„A borok mindig magukon viselik a borász érintését. A mi szakmánknak éppen az a lényege, hogy ugyanaz a szőlőfajta minden borász kezében egy kicsit mássá lényegül át. De nem az a fontos, hogy férfi vagy nő az alkotó, csak az számít, hogy a bor jó legyen. Benne vagyunk minden palackban…”
Bárdos Sarolta
A csalafintaság – még mindig a könyv szükségességét firtató kérdéssel bíbelődünk – onnan ered, hogy a választ nem s könyvben, hanem a könyvet, annak szereplőit körülvevő valóságban kell keresni. A válasz körülöttünk van. A választ mi rejtjük magunkban, mert ilyen-olyan ok miatt felkelti az érdeklődésünket, ha egy nő borász… vagy vezető politikus, vagy feltaláló, vagy kőműves. Vagy akármi.
A nők társadalmi helyzete és szerepe a mai magyar valóságban nincsen rendben – ebből következik, hogy a férfiak sincsenek (nem is lehetnek) azon a helyen, ahol lenniük kellene. Szabó Edit kötete attól is izgalmas, hogy ezek a nők –láthatóan, érezhetően – a helyükön vannak. És ez jó így. Nagyon jó! Ennél már csak az lenne jobb, ha az egész téma szót sem érdemelne.
„…úgy vélem, hogy logikusan megtervezett lépésekkel minden megvalósítható. A föld nem fog megijedni attól, hogy én művelem. Szerintem ebből a szempontból mindegy, hogy nő vagyok vagy férfi.”
Osváth Fruzsina
Én nagyon bírnék egy olyan világot, ahol megfeddhetném a szerzőt, hogy olyan témába próbál beleerőltetni ivari kérdéseket, ahol annak már rég nincsen helye. De most, még(?) nem itt tartunk, s addig ennek a könyvnek maximálisan megvan a létjogosultsága. Az meg csak ráadás, hogy ha nem akarunk, akkor nem kell „direktbe” ezzel a kérdéssel szembesülnünk, mert ez a könyv önmagában és önmagáért is jó.
Kisebb fennakadást csak a lakáson belüli elhelyezése okoz: az ötvenként recept alapján a szakácskönyvek közé kerüljön a konyhai polcra, vagy az egyéb olvasnivalók között van a helye?
A kötetben és a könyv facebook-oldalán szereplő fotókat Dancsecs Ferenc készítette.
