Összeesküvés-elméletek, álhírek, pletykák, propagandák tömkelege zúdul ránk a médiából. De mit hiszünk el és mit nem? Mi a tény és mi nem az? November 22-én folytatódott a Dialógusok – Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról című előadássorozat a Typotex Kiadó és a Kortárs folyóirat szervezésében. Míg az októberi beszélgetésen a génmódosítás volt a téma(tudósításunkat itt olvashatod), ezúttal a tényekről és a média közvetítő szerepének összeomlásáról cseréltek eszmét a résztvevők a Kossuth Klubban. A Tény című előadás egyik meghívott vendége Dr. Mérő László matematikus volt. A másik résztvevő eredetileg a Kossuth Rádió igazgatója, Mucsányi Marianna lett volna, ám betegség miatt nem tudott részt venni a Dialóguson. Helyette a szervezők Matsuzaki Diána újságírót hívták meg, aki 12 éve dolgozik a HírTV külpolitikai szerkesztőjeként. A moderátor szerepét ezúttal is Palugyai István tudományos újságíró töltötte be. Elsőként Matsuzaki Diána lépett a színpadra.
„Létezik egy népszerű szófordulat: tény és való. Általában szinonimaként szoktuk használni a két szót, tévesen. A valóság egy történés, folyamat, a világunk. A tény a valóság egy kiragadott, pillanatnyi szelete, melyben személy, hely és tárgy vesz részt. A tény objektív, körüljárható. Elméletileg megfogható lenne, de gyakorlatilag nagyon nehéz megfogni. Híradós újságíróként az a munkám, hogy a tényeket átadjam a nézőknek. Egy kommunikációs csatorna vagyok. A tényeket változtatás és véleménynyilvánítás nélkül kell közölnöm”
– mondta a HírTV munkatársa, aki eredetileg nem újságírónak készült. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem latin-kommunikáció szakpárján végzett. A kommunikáció szakon elsősorban reklámmarketinggel foglalkozott, de nem tetszett neki, hogy manipulálnia kell az embereket.
„A reklám, a PR a tények elferdítése”
– mondta Matsuzaki Diána. Munkája során igyekszik úgy beszámolni az eseményekről, hogy magából semmit sem ad hozzá.
„A tény az, ami tőlem függetlenül történik. Nyilván nem tudok ott lenni Zimbabwében, Amerikában vagy Ázsiában, így arra kell hagyatkoznom, hogy a hírügynökségek mit juttatnak el hozzám. A tények ténységét úgy tudom ellenőrizni, hogy minél több forrást megvizsgálok. A híradós újságíró feladata, hogy a lehető leggyorsabban a legszélesebb körből tájékozódjon és adja tovább a hírt, ha már nem tud eljutni az esemény helyszínére. A tény formálja a véleményünket. De nem csak a sajátunkat, hanem a közvéleményt is. Ezért nagyon fontos az újságírói munkában, hogy változtatás nélkül vegyük át a tényeket. Elég egy kis ferdítés, hangulatkeltés, és máris belenyúltunk a közvéleménybe, elindul a pillangóhatás. Ma egy tények utáni, ahogy az angolok mondják, post-truth korban élünk. Nagyon szeretem a Donald Trump szóvivője által használt alternatív tény kifejezést. Zseniális megfogalmazása a hazugságnak. Ha valaki szemrebbenés nélkül azt képes mondani a hazugságra, hogy alternatív tény, akkor hogyan tudjuk megkülönböztetni a valódi tényektől? Hihetetlenül nagy bizalom kell ahhoz, hogy bennem és az általam képviselt médiumban megbízzon a hallgatóság és elhiggyék, hogy amit mondok, azok a tények. Ezt a bizalmat nem szabad eljátszani”
– mondta az újságírónő. Egy perccel később már az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora, Mérő László állt a színpadon, aki műszaki tudományokból doktorált és eddig nyolc nyelven jelentek meg könyvei.
„A tudományokban szigorúan körülírjuk, mit jelent a tény. Komoly feltételeink vannak arra vonatkozóan, hogy hányszor kell megismételni egy kísérletet, hány ellentétes eredményt fogadhatunk el. Ezt egy hírműsor szerkesztője nem teheti meg. Nem fogják a kedvemért 413-szor megismételni az amerikai választásokat. A mai korban hajlamosak vagyunk arra, hogy átmeneti jelenségekből évszázadokra vonatkozó következtetéseket vonjunk le”
– kezdte gondolatmenetét a 67 éves matematikus.
„Nem az a kérdés, hogy mi a tény, hanem az, mit tekintünk közmegegyezés szerint hitelesnek. A tudomány világában egybehangzó vélemények jelentek meg ezzel kapcsolatban. Éppen ezért a legkülönbözőbb tudományágak képviselői egyhangúlag ugranak neki az áltudományoknak. Egyszer Wikipédia-hívőkkel ültem a kocsmában, és egyszer csak elegem lett belőle, hogy ennyire hisznek a Wikipédiának. Akkor már 2 éve szerepelt a rólam szóló Wikipédia szócikkben, hogy a lányom Szabó Réka, aki matematikus és koreográfus. Az igazság az, hogy Szabó Réka nem a lányom. Remélem, nekem tényként elhiszitek”
– nevettette meg a közönséget Mérő László, aki szerint nagyon alacsony lett a hírekbe való belépés küszöbe. Példaként hozta fel, hogy a Wikipédiára egy időben az írt, aki csak akart, de ez azóta megváltozott.
„Legyen egy közös norma arra, hogy mit is tekintünk tények! Ne nézzük le a hitelességet, létezik! Azért tanulunk sok tudományt, hogy ne kelljen mindennek utánajárni, legyen valami, ami hiteles”
– fejezte be gondolatmenetét a professzor. A két előadás után beszélgetés következett. Palugyai István arról érdeklődött Matsuzaki Diánától, hogy a kollégáival való szakmai vitázások során mennyire sikerül az észérveknek az egyéb érvek fölé kerekedniük.
„Naponta keveredek olyan szakmai vitákba, ahol észérvek ütköznek. Ilyenkor néha azt érzem, hogy az észérvek is relatívak. Mindenki hisz saját eszének érveiben, és a végén patthelyzet alakul ki”
– hangzott a válasz.
A beszélgetés moderátora arra is rákérdezett a HírTV újságírójánál, hogy mennyit változott a tény fogalma a csatornánál a G-nap után. Matsuzaki Diána azt válaszolta, sem a G-nap előtt, sem utána nem kapott utasítást, hogy bármilyen tényt meghamisítson. Szóba kerültek a fact checking oldalak is, melyeknek célja, hogy a tények közül kiszűrjék a pletykákat és álhíreket. Matsuzaki Diána szkeptikusan áll ehhez a vívmányhoz:
„Miért higgyek nekik? Honnan tudhatom, hogy ők mennyire hitelesek és objektívek? A tények és a tényközlés közé ismét beékelődött egy közvetítő”
Egyelőre Mérő László sem bízik meg feltétlenül a fact checking oldalakban.
„Nem bízok senkiben, aki azt állítja, hogy megmondja a tutit”
– jelentette ki. Palugyai István is egyetértett azzal a megállapítással, hogy nem létezik aranymérce:
„Mindenki a saját józan ítéletében bízhat a jövőben. Persze józan ítéletekkel már rengeteg csúnya dolgot is véghez vittek a történelemben”
– mondta zárásként, majd hozzátette, hogy a jó újságírónak kíváncsinak és szkeptikusnak kell lennie. A Dialógusok programsorozat január 31-én folytatódik a Mindörökre szimmetria című beszélgetéssel, melyen Patkós András atomfizikus és Mátrai Erik képzőművész eszmecseréjét hallgathatják meg.
