Férfikor (2017). Rendezte: Politzer Péter. Forgalmazza a Cirko Film. Bemutató: 2017. november 23.
Politzer Péter számtalan magyar film vágójaként lehet ismerős, többek között Hajdu Szabolcs filmjeit is ő vágta. A Férfikor az első nagyjátékfilmje, amelynek ő írta a forgatókönyvét és (nem meglepő módon) ennek is ő volt a vágója. A Férfikor állami pénz nélkül készült alacsony költségvetésből, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, novembertől pedig a magyar mozikban is látható.
Nem olyan könnyű erről a filmről beszélni,
a vetítés napján kétszer is próbálkoztam vele, és nehezen tudtam átadni, hogy milyen nézni a Férfikort, pedig azt nem nehéz összefoglalni, hogy mit látunk a vásznon. A filmben három férfi életébe pillanthatunk bele: a három főszereplő a kamaszfiú Samu, a középkorú Frank, valamint a 90 év fölött járó Dezső, aki saját magát nemes egyszerűséggel csalóként aposztrofálja. A három főszereplő élete pillanatokra ugyan összeér, de lényegében önálló történetekről van szó.
Az apa (és átmenetileg anya) nélkül élő Samu még épp a férfivá érés alapjait próbálgatja a háztartásvezetés, az első szerelem és a focista álmok problémáival. A szintén átmenetileg feleség nélkül maradt Frank a gyermekeinek és saját feladatainak összemenedzselésével küzd rendíthetetlen derűvel. Az öt feleséget elfogyasztó és özvegyen maradt Dezső pedig az emlékeit rendezgeti.
Szipál Márton alakítja a végnapjait élő Dezsőt,
akinél jutalomjátékának is beillik ez a szerep, még akkor is, ha nem színészként ismertük meg őt. Szipál jeleneteiben nem hallunk párbeszédeket, csak saját anekdotákkal teletűzdelt narrációját gyermekkorától kezdve a jelenkorig (amit, vélhetően, Szipál halála miatt Keres Emil mondott fel). A legfiatalabb főszereplő, Samu (Fischer Samu) hangját is ritkán halljuk, Frank (Vass Péter) viszont hozzá képest szószátyár alkat, ami abból is adódik, hogy kénytelen folyamatosan intézkedni, valamint alkudozni a lányaival.
Miért nehéz mégis erről a filmről írni?
Leginkább azért, mert nehéz szavakkal láttatni a film fókuszát. A film legnagyobb erénye, hogy a szereplők környezetének nyomorúságán nyugodtan képes felülemelkedni, és derűsen mutatja be a férfilét különböző stációit, de nem könnyű megfejteni, hogy milyen eszközökkel. Sem a nagydumás öregember, sem a telefonjával szimbiózisban élő kamaszfiú nem válik ellenszenvessé, de nem tudunk utálkozni valahogyan a Tamási Zoltán alakította tanáron sem, vagy a Samut a kórházban kissé börleszk-szerűen végigvezető Dióssy Gábor figuráján.
A film másik nagy előnye a jó arányérzék: talán Politzer vágói múltjából is adódik, hogy a film cselekményének minimalizmusa mellett a tempója kifejezetten kényelmes, de nem nyúlik öncélúan és a szűk 80 perces játékidő is pont ideális. A Férfikor nem vállalkozik nagy kijelentésekre, de kellemes merengést nyújt, még akkor is, ha nem olyan könnyű beszélni róla. De talán épp ez a jó benne.
