NAGYKUTYÁK, RESZKESSETEK!
Hrabal élt, Hrabal él, Hrabal élni fog
Hraballal élek megint hónapok óta. A Nobel-díj bizottság nagyon elszúrt valamit, amikor nem adta neki a díjat. Persze nem is kellene ezzel a kitüntetéssel annyit foglalkozni. Ritkán irodalmi értékmérő. Pontossága Karinthy káplárát idézi:
Célozni tanulnak a katonák egy káplár vezetése mellett. Nem valami fényesen megy a dolog. A káplár dühösen szidja regrutáit, aztán kikapja a puskát egyiknek a kezéből, mikor épen megint elhibázta.
− Szamarak, − kiabál a káplár, − tudtok ti lőni! Adjátok ide azt a puskát! Ide nézzetek! − Céloz és hetykén lő. De nem talál. Egy percre zavarba jön. Aztán mérgesen rámordul az egyik katonára: − Így lősz te! − Megint céloz. Nem talál. Egy másikhoz fordul: − Így lősz te! − És így tovább. Végre kilencedszer talál. Mellére üt: − És így lövök én!
No de nem is a Nobel-díjról akartam írni, hanem Hrabalról. Illetve nem is róla, hanem az egykor ideiglenesen felette trónoló hülyékről.
Könyveit folyamatos cenzúra sújtotta, novellákat, szövegrészeket, mondatokat, szavakat töröltek a kötetekből. Az egyik könyv szedését a nyomtatás előtt dobatták szét, más, éppen elkészült könyveit bezúzták.
Bizony ragyogó regényt lehetne írni a Hrabalt sújtó irodalmi terrorizmusról. Kár, hogy itt-ott műveiben elszórva ő már megírta ezt a könyvet. Megírta és minden atrocitás ellenére, ami érte, vidáman sörözött, nevetett és írt tovább.
Tudott valamit. Igen, tudta, hogy ő és a könyvei évek, évtizedek, tán évszázadok múlva is az európai kultúra részei lesznek. Részei akkor is, amikor már a felette kiskirályoskodó elnököknek, főtitkároknak, minisztereknek, államtitkároknak, kiadóigazgatóknak és lektoroknak a neve is kitörlődik a nemzet emlékezetéből, és az unokák névváltozást kérnek az aktuális belügyminisztertől, hogy ne mutogassanak rájuk ujjal: ennek a nagyapja, nagybátyja, anyja vagy apja dobta máglyára a legnagyobb cseh író könyveit.
Mit lehet még ehhez hozzátenni?
Legfeljebb annyit, hogy ti, mai főokos nagykutyák tízszer gondoljátok meg, mit csináltok, mert néhány év sem telik el, és gyermekeitek, unokáitok a neveteket is elátkozhatják!
Nógrádi Gábor
