Révész Sándor, a Piramis együttes egykori énekese emlékezik barátjára, aki annak idején meghatározó irányba terelte pályáját. (A fotót Vértes György készítette.)
Megrendült szavak a Facebookról:
Kedves Oldallátogató Zenebarátok!
Fájdalmas kötelességemnek teszek eleget, amikor – a megrendült csend idejének elmúltával, éppen Halottak napján – az emlékező tisztelet gyertyáját gyújtom meg zenésztársamnak, Som Lajosnak, aki a pályámat annak idején egyik meghatározó irányába terelte.
Fiatal pályakezdőként, ellátogatva a koncertekre, amelyeken zenélt, úgy tekintettem Rá, mint példaképre; igazi félistennek tűnt nekem. Hangszeres tudása később meghatározta az általa alapított Piramis zenei irányultságát; ő teremtette meg a zenekar kohézióját, a különböző stílusban zenélő együttesekből érkező muzsikusokból egy szeretetre méltó, lendületesen alkotó, sikerre predesztinált közösséget kovácsolt. A Piramis ötéves fennállása alatt minden adódó szervezési munkát magára vállalt, maga intézett. Okos, agilis, közkedvelt emberként egész kapcsolatrendszerét felhasználta annak érdekében, hogy a pártállami időkben a Piramis ne a tiltott és tűrt kategóriákba tartozzon. Kitűnő közösségszervező volt, és feledhetetlen érdeme az is, hogy jó szívvel támogatott, a saját együttesén túl, más fiatal zenészeket, tehetséges formációkat.
Köszönöm a hír sokkhatása alatt írt, hitetlenkedő, együtt érző üzeneteiteket. Ezek közül kiemelném egyiket, Sz. Gábor barátomtól:
„Szavak nincsenek, megállt az idő, összeállt a nagy égi zenekar.
Barta, Bencsik, Radics, Lugosi – gitárok,
Cserháti — billentyű,
Tunyogi, Somló — ének,
Herpai, Laux – dob,
Som – basszus.”
Két zeneszámot ajánlanék figyelmetekbe, lehetséges mederként a veszteség nyomán felfakadó érzésekhez, emlékekhez. Az első a Piramis egyetlen instrumentális száma, A fénylő piramisok árnyékában, melyben „a Főnök” briliáns módon mutatta meg csillogó hangszeres tudását. A második pedig saját szerzeménye, egy gyönyörű líra, a Ha volna két életem, amit a mai napig meghatottan énekel végig, minden koncerten, az egész közönség.
Érdemeit soha ne feledve emlékezzünk Rá, aki azoknak az időknek kiemelkedő egyénisége, fiatalságunk egyik ikonikus alakja volt.
Nyugodjék békében!
Barátsággal és megbecsülő szeretettel:
Révész Sándor
