Úgy gondolom, a művészet kérdése a világhoz a miért, míg a tudomány kérdése inkább a hogyan. Egy kép ámulata, a Don Giovanni meghallgatása vagy egy vers elolvasása olyan felemelkedést jelent, olyan töltést, hátteret ad, ami számomra, de azt hiszem, sok más természettudománnyal foglalkozó számára is, egy egészen különleges input, különleges hatás.
Falus András
Huszonöt éves a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA). A SZIMA-t Kosáry Domokos kezdeményezésére alapította a Magyar Tudományos Akadémia, jóvátételi szándékkal, az 1949-től kizárt területek – az irodalom és a művészetek – jeles képviselői számára. Az MTA társult intézményeként, rehabilitációs folyamat során létrejött SZIMA saját alapszabállyal bíró, önálló szervezet, tisztségviselőit közgyűlése önállóan választja meg. Költségvetése azonban az MTA költségvetésének része. Negyedszázados fennállásuk alkalmából kötetet adtak ki. A könyvbemutatót megelőző sajtótájékoztatón az ,,ellenakadémia” is szóba került.
A művészetek képviselői ott voltak a Magyar Tudós Társaság első ülésén is, sőt az intézmény létrehozásának egyik központi gondolata a magyar nyelv ápolása, gondozása volt. Az akadémia munkájában kezdettől fogva tevékenyen részt vettek a különböző művészeti ágak képviselői. Az MTA főtitkári teendőit tizennégy évig Arany János látta el, Kodály Zoltán pedig három évig a testület elnöke volt. 1949-ben azonban – szovjet mintára – megszüntették a széptudományi alosztályt, az írók és a művészek kikerültek az akadémiából.
A Magyar Tudományos Akadémia rendszerváltáskori elnöke, Kosáry Domokos 1992-ben így írt az irodalom és a művészetek újbóli befogadásának szükségességéről: „Sokat gondolkodtam azon, hogy miként lehetne Széchenyi hagyományaihoz visszatérve, újra helyet adni az irodalomnak és a művészetnek az Akadémián, de anélkül, hogy a tudomány és művészet eltérő funkciói keverednének, egymást zavarnák. Végül arra jutottam, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nagy keretén belül, de önálló társult egységként lehetne létrehozni egy olyan Széchenyi Irodalmi Művészeti Akadémiát, amely autonóm módon, saját elvei szerint működik, maga választja vezetőségét és – adott szerény létszámon belül – tagjait… Ez a megoldás lehetővé tenné, hogy a tudományok és művészetek – nemcsak az irodalom – a maguk módján, de végső fokon mégis együttes erővel segítsék elő e közös célt: művelődésünk nemzetközileg is elismert, magas szintjének biztosítását.”
A testület tagjai az irodalom kitűnőségein kívül képzőművészek, építészek, iparművészek, filmesek, fotósok, művészettörténészek és zeneszerzők. A SZIMA-nak egyszerre hatvan, hetvenedik életévét be nem töltött tagja lehet. Aki elmúlt hetvenéves, továbbra is teljes jogú tag marad, de helyére új tag választható. Tag például Krasznahorkai László, Kurtág György, Mácsai Pál, Nádas Péter, Radnóti Zsuzsa, Tarr Béla. Tiszteleti tagja külföldi állampolgár is lehet, például Jiří Menzel is SZIMA-tag. A SZIMA kiáll a művészek szellemi szabadsága és a művészi alkotómunka függetlensége mellett, feladatának tekinti, hogy megjelenítse a művészeti élet sokszínűségében megvalósuló egységét, illetve elutasítsa a kirekesztés és bezárkózás minden formáját.
A SZIMA elnöki tisztségét 2011-től idén bekövetkezett haláláig Makk Károly töltötte be. Ferencz Győző ügyvezető elnök így búcsúzott tőle:
,,A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia nevében búcsúzom Makk Károlytól, aki 1993-tól az Akadémia tagja, és 2011-től hat éven át, haláláig az elnöke volt. (…) Nem üres kegyeleti szólam, hogy nehéz időszakban vállalta a feladatot.
De tényleg, miért vállalta? Még akkor is, ha az akadémiának szinte a kezdetektől tagja volt, és akadémikus társainak névsora is oly fényes? Miért vállalta a nyolcvanöt éves, világhírű filmrendező, hogy a méltatlan helyzetbe szorított művészeti akadémia elnöke legyen? Az elnökség persze reprezentatív feladat, nem túlságosan időrabló hivatal, de mégiscsak az alkotástól vonta el, és ami még fontosabb, olyan feszültség erőterébe került, amire aligha vágyott. A mindig elegáns Makk Károly, aki bölcs megfontolásból sosem bocsátkozott fölösleges konfliktusokba, valamiért mégiscsak vállalta. Pedig tudta, hogy nem viheti látványos sikerre az akadémia ügyét.Talán éppen ezért. Talán felmérte, hogy a szerep, amelyet itt betölt, milyen fontos a magyar művészet jelenlegi helyzetében. Az MTA 1992-ben azért alapította a Széchenyi Akadémiát, hogy az 1949-ben kizárt művészeknek elégtételt adjon. Nem azoknak, akiket kizártak, hiszen közülük már senki sem élt, hanem rájuk emlékezve a szabad magyar művészet eszméjének. A korábbi elnökök, Mészöly Miklós és Jancsó Miklós ezt képviselték a mindig változó, de sohasem kedvező körülmények között. És amikor ez az eszme 2011-ben sérülni látszott, utóduk, Dobszay László tiltakozásul lemondott.
Makk Károly ebben a kényes és nem veszélytelen pillanatban vállalta az elnökséget. Gyanítom, hogy emberileg sem lehetett könnyű döntés, hiszen igen közeli barátai voltak az alaptörvényben másik akadémiává emelt művészeti egyesületben. De ezt elintézte magában, és nyilván a barátaival is. Normális körülmények között mindez magától értetődő dolog lenne. A Széchenyi Akadémia szakmai intézmény, amely minden irányzatot képvisel, tagjainak nézeteivel nem foglalkozik. Testületileg nem politizál.
Azonban igen hamar eljött a pillanat, hogy a Széchenyi Akadémia vezetőségének meg kellett szólalnia, előbb általánosságban, az alkotás szabadságát fenyegető diszkriminatív jelenségek ellen, majd konkrétan, amikor Konrád György rosszízű sértegetés célpontja lett. És most legutóbb is, amikor az MTA elnökét érte méltatlan támadás.
Makk Károly kezdeményezően vett részt a nyilatkozatok megfogalmazásában. Tudta, hogy ha az általa vezetett akadémiában megtestesülő eszme sérül, akkor alapítóinak és tagjainak, Nemes Nagy Ágnesnek és Kurtág Györgynek, Tarr Bélának és Kertész Imrének és a többieknek a szellemi teljesítményét szorítják ki a magyar kultúrából, és ez, akár tagja az akadémiának, akár nem, minden alkotó elmét veszélyeztet, végső soron pedig a művészi képzelet szabadságát korlátozza. Ami – azt hiszem, szükségtelen indokolnom – a művészetek világán túl is helyrehozhatatlan károkat okoz.
Hálával és tisztelettel gondolok Makk Károlyra, hogy ezt így gondolta. Nevét filmjei őrzik meg, de akadémiai elnöksége is része nagyszerű életművének. A filmek mögött ott van ez a néhány év is: amikor a megbecsüléstől övezett rendező kilenc évtized magasából új szerepet vállalt. Nem tudom, eszébe jutott-e Babits Mihály: „Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.” De szeretném megköszönni, hogy átérezte felelősségét. Hogy még a nyár elején is, halála előtt pár héttel nekilátott, hogy pontos dramaturgiai érzékkel mondatokat javítgasson és helyezzen át, mert, ahogy mondta, tiltakozni is csak elegánsan, sőt, hadd tegyem hozzá, fölényes és derűs könnyedséggel szabad. Azt hiszem, ettől volt olyan kivételes a művészete. Csak így lehet szabadnak maradni, ezt hagyta örökül.”
Ferencz Győző beszéde – Konrád György és Tarr Béla búcsúbeszédei mellett – Makk Károly filmrendező temetésén hangzott el 2017. szeptember 9-én.
Az MMA elnöki posztjáról nemrégiben távozott Fekete György 2011-ben azt mondta: „Az MMA, amelynek a nemzeti elköteleződés alapkövetelménye, adományokból tartja fenn magát. A SZIMA pedig az MTA társult intézményeként az MTA palotájában székel.” Miközben azon fáradozott, hogy az egyesület köztestületté váljon, azonközben azt sulykolta, hogy az MTA-hoz tartozó művészeti akadémikusok „ballib ingyenélők”, ám eljött az idő: Makovecz Imre akadémiájának tagjai egytől egyig jobboldaliak lesznek. Ferencz Győző, a SZIMA ügyvezető elnöke viszont azt hangsúlyozta és hangsúlyozza ma is: ahogy a biológusok teljesítményét sem politikai hovatartozásuk alapján ítélik meg, a művészekét sem. Az alapítók között volt Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Görgey Gábor, Juhász Ferenc, Konrád György és Jókai Anna, akik nem gondolkodtak egyformán. A sokféleség elve később sem változott. Létezik kettős tagság is, például Jókai Anna mindkét művészeti akadémiának tagja volt.
Makovecz Imre, az MMA alapítója egy 2011-ben adott interjújában azt mondta: ,,Most jött el az idő arra, hogy Orbánék úgy gondolják: köztestületté kell nyilvánítani és használni kell az akadémiánkat. Ha a magyar kormány szervezett körülmények között óhajt beleszólni a kultúra egyes területeibe, akkor erre alkalmassá kell tennie jelenlegi struktúránkat. Magyarán, tematikusan át kell alakítani a szervezetet, csoportokat, osztályokat kell létrehozni, és azok élére vezetőket kell kinevezni.” Amikor a sajtó az intézmény Alaptörvénybe való beemelését kifogásolta, kijelentette: ,,Nem érdekel az idegenszívűek viselkedése. Ha az akadémia enyhén fasisztikus, enyhén náci és így tovább, engem ez az ítélet nem érdekel, mert azok az emberek sem érdekelnek, akik a szívüket és a zsebüket is eladták egy olyan világnak, amely ezt az országot fel akarja számolni.”
- Pálinkás József, az MTA akkori elnöke nem akadályozta meg, hogy az „ellenakadémia” Orbán Viktor művészbarátainak egyesülete nevesítve bekerüljön az Alaptörvénybe és költségvetési tétellé váljon.
Az MMA-nak nem sokáig kellett adományokból élnie, 2011-ben köztestület-előkészítésre 100 millió forint állami támogatást kapott, majd köztestületként 2014-ben 4,5 milliárdot, 2017-ben pedig 10,5 milliárdot. A SZIMA 1993 és 2014 között évi 11 millió forintból gazdálkodott, 2014 óta valamivel több mint 19 millió forint fölött rendelkezik. Az MMA 250 rendes tagja havi 290 ezer, a mintegy 50 levelező tag 220 ezer forint életjáradékot kap. A Széchenyi Akadémia 60 tagot számlál. A SZIMA-nál nincs javadalmazás, ,,a művészek anyagi gondjait nem így kell megoldani”, mondja Ferencz Győző. Csak azok kapnak fizetést, illetve tiszteletdíjat, akik az ügyintézését végzik. A tagok egyetlen kedvezménye, hogy ingyen használhatják az MTA könyvtárát.
- Az Alkotmánybíróság a 18/2014. számú határozata kimondta: „Az MMA közhatalmi jogköröket nem gyakorol ugyan, de a kulturális támogatások szétosztásával, kulturális intézmények tulajdonlásával kapcsolatban olyan státuszt kapott és olyan döntéseket hoz, amelyek ténylegesen érintik a művészeti alkotás szabadságát. Mindezek alapján a törvény nem állt teljes összhangban a művészeti alkotás szabadságát biztosító semlegesség és pluralitás követelményével, és ezáltal nem minden tekintetben felelt meg az Alaptörvény X. cikk (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak.”
Az akadémia megalakulása óta anyagi nehézségekkel küszködik, mondta Ferencz Győző a huszonöt éves fennállásuk alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Mint mesélte, egy tudós kolléga gratulált, mondván, a SZIMA az egyetlen hiteles intézmény, mert nincs náluk pénz, így nincs, ami korrumpál, és senki sem azért akar tag lenni, hogy anyagi előnyben részesüljön. A SZIMA működése nem abban áll, hogy pénzt osztanak, hanem abban, hogy a tagok művészeti alkotásokat hoznak létre, az akadémia pedig bemutatja azokat. Az MMA-ról megjegyezte, hogy az valójában nem akadémia, hanem egy pártérdek alapján létrehozott végrehajtó szervezet. Úgynevezett nemzeti elkötelezettséget, ideológiai homogenitást követel, így – amint azt az Alkotmánybíróság 2014-ben kimondta – működése nem felel meg az Alaptörvénynek, hiszen nem biztosítja a sokszínűséget és semlegességet. Nem ideológiai képződmény mentén kell kiválasztani azokat a művészeket, akiknek járadékot adnak – szögezte le Ferencz Győző. ,,Ez a módszer nem a demokratikus berendezkedésre jellemző, ahol különböző művészi szervezetek delegálnak tagokat kuratóriumokba, és döntenek támogatásokról. De nem olyanokról, amelyekből valaki elél élete végéig, hanem amelyeket művek létrehozására adnak” – tette hozzá Imre Flóra, az irodalmi osztály elnöke.
A Huszonöt év – A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia története című könyv bemutatóján Falus András immunológus, a Magyar Tudomány főszerkesztője az alábbiakat mondta:
,,A művészet talán a legmagasabb rendű emberi tevékenység. A könyvekben, színházi előadásokban, filmekben, zenében, képzőművészetben tetten lehet érni a dolgok anyagi aspektusát, de a szellemükben ezek időtlen dolgok. Úgy gondolom, a művészet kérdése a világhoz a miért, míg a tudomány kérdése inkább a hogyan. Egy kép ámulata, a Don Giovanni meghallgatása vagy egy vers elolvasása olyan felemelkedést jelent, olyan töltést, hátteret ad, ami számomra, de azt hiszem, sok más természettudománnyal foglalkozó számára is, egy egészen különleges input, különleges hatás.
Amikor Lovász László, az MTA elnöke megkért, hogy lássam el a Magyar Tudomány főszerkesztői munkáit, a programban az egyik alapvető pont az volt, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát sokkal jobban vonjuk be a tartalmába és a munkájába. Makk Károllyal és Ferencz Győzővel arról beszéltünk, hogy ez az 1840 óta létező lap – amelynek az archívumban lévő egykori példányain Arany János oldalbejegyzéseit lehet olvasni – hívja meg sokkal intenzívebb publikálásra a SZIMA képviselőit. Az a koncepciónk, hogy egyedi cikkek helyett tematikus multidiszciplináris kitekintéseket, összefoglalásokat, trendelemzéseket hozzunk létre, tehát az MTA tizenegy osztálya közül többen vegyenek részt egy-egy gondolat kifejtésében. A decemberi számban például az Arany-évforduló mellett az 1867-es kiegyezés százötvenedik évfordulójára jelenik meg egy blokk, amit többen, több szempontból, több megközelítéssel írtak meg. A lap egyre erősebben megosztható online formában is, és ha a SZIMA hagyományokra épülő, de korszerű, a jövőbe néző alkotásai megjelennek benne, egészen biztos, hogy nagy mértékben növelik az értékét.”
- A Magyar Tudomány a linkre kattintva érhető el.
A Széchenyi Akadémiának évente húsz-harminc ingyenes rendezvénye van. Tartott előadást például Ferge Zsuzsa a szegénységről, rendeznek székfoglaló koncerteket és tárlatokat is. Most éppen Vojnich Erzsébet Helyszínelők című kiállítása látható a B32 Galériában, november 3-áig.
