Huniwood – Magyar filmek fesztiválja a Collegium Hungaricum rendezésében Berlinben (2017 október 11-23)
Ferber Katalin jelenti Berlinből
Másodszor kerül sor Berlinben a magyar filmek fesztiváljára, s az előző évinél lényegesen szélesebb programmal, remek szervezéssel, ezzel is gazdagítva a filmfesztiválokban bővelkedő német főváros kulturális programjait.
A fesztiválon játékfilmek, dokumentumfilmek, köztük a Színház- és filmművészeti akadémia néhány vizsgafilmje, valamint rövidfilmek kerülnek vetítésre két helyszínen: a Babylon filmszínházban, mely különleges filmsorozatai miatt kedvelt, és a Collegium Hungaricum székházában.
Különlegessége a programnak, hogy Fábri Zoltán filmrendezőt is ünneplik három filmjének vetítésével. Makk Károly Szerelem című filmje is szerepel a programban, emlékezve a koncepciós perek szörnyű időszakára.
Filmrendezők, játékfilmek főszereplői, operatőrök és a német, valamint a magyar filmarchívum szakembereinek beszélgetései teszik gazdagabbá a fesztivál programját.
A fesztivál megnyitó filmjét Mundruczó Kornél alkotását, a Jupiter holdját október 11-én este a Babylon filmszínház nagytermében vetítették.
Jupiter holdja, Rendezte: Mundruczó Kornél, 2017
A film sorban nyeri a díjakat, Franciaországban, Katalóniában, Norvégiában és Belgiumban, eddig negyvenhat ország vásárolta meg a film forgalmazási jogát.
Nagyon sokat írtak már erről a filmről, cannes-i tudósítók, hollywoodi filmszakértők, magyarországi kritikusok, sőt iróink egyike is, Darvasi László, aki, talán még itt van Berlinben, s lehet, hogy ő is a Babylon filmszínházban nézte végig e kicsit misztikus, operatőri bravúrokban gazdag, furcsa történetet.
Először a film címéről érdemes néhány szót ejteni. A Jupiter egyik holdját Európának hívják, hideg, jeges felület, talán emberi életre is alkalmas, s talán mi európaiak még azonosulni is tudunk azzal a hidegséggel és embertelenséggel, mely lassan beépül a hétköznapjainkba.
A film háromszereplős. Egy orvos, egy fiatal szíriai menekült férfi és egy rendőr története, legalábbis, ha a történet kedvéért ülünk be filmet nézni.
Tyúkokat és kakasokat szállító, valószínűleg illegális, azaz sok pénzért szíriai menekülteket csempésző teherautó rakterében rémült tekintetek, felsíró gyerekek hangja. A szerb-magyar határon vagyunk, ahol a tiltott határátlépőket golyózápor fogadja, így a főszereplő Aryan apja is feltehetően a halálos áldozatok között van. Menekülttábor valahol Magyarországon, egy orvos, aki a menekültek kicsempészését komoly pénzekért végzi, a rendőr (Cserhalmi György alakításában), a helyzetet jól ismeri:
Én is tudom, amit te, mindketten hazudunk, de mindketten egymás hazugságainak ismeretében tartjuk fogva, azaz zsaroljuk a másikat.
Aryan, bár több lövés éri, túléli a sebesüléseit, s az orvos, akinek közben felmondanak, mellészegődik, mert rájön, hogy a fiú csodatevő: tud repülni, s az orvos azonnal felismeri e csodában rejlő anyagi lehetőségeket.
A nézőt valószínűleg nem segíti, ha a film teljes történetét leírom, ugyanis az ismétlődő csodák (Aryan repkedése) ellenére Mundruczó Kornél nem a csodákról készített filmet, de még csak nem is a mindenütt jelenlevő, a hétköznapok elengedhetetlen részévé váló hazugságokról, brutalitásról, vagy éppen a korrupcióról. Ráadásul egy terrorista akció is látható a filmben, melyet egy szír menekült követ el..
Ne dőljünk be azonban a történetnek. A “mese” ugyanis jótékonyan elfed egy másik történetet, s e recenzió szerzője úgy sejti, hogy a film a másik történet szempontjából fontos alkotás. Aryan repülése, csodatevése technikailag valóban bravúros megoldások eredménye, de feltehetően nem ezért nyeri nemzetközi filmfesztiválok díjait a rendező.
Európa szinte minden országa immár harmadik éve korábban ismeretlen eszközökhöz nyúl, hogy a szíriai, afgán, iraki és afrikai menekültek megjelenése miatt kiváltott bel- és külpolitikai, de főleg társadalmi válságot valahogy megoldja.
A menekültek Európába áramlása tükröt tart saját történelmünk, hagyományaink, értékrendünk, erkölcsi alapelveink és mindaz elé, amit eddig, az elmúlt fél évszázadban egyetlen európai társadalom sem kérdőjelezett meg. Ezekkel éltünk, ezért nem is kellett ezekre figyelnünk. A menekültek európai országokban történt letelepedése azonban egy, a mienktől eltérő értékrend, erkölcs és hit megjelenése is, s ez naponta megkérdőjelezi a saját alapelveinket. Természetes, hogy mindez ideális esetben tanulást kényszerít ránk, európaiakra, s feltehetően némi módosulást, változást is előidézhet mindabban, amit eddig megkérdőjelezhetetlennek tartottunk.
A film erről szól. A csodáról, amiben érdemes hinni, az emberi kapcsolatok megbecsüléséről, melynek bankjegyekben kifejezhetetlen értéke, s így ára van, a megbocsátásról, elsősorban önmagunk esendősége iránt, s a megmagyarázhatatlan kötődések feltétel nélküli elfogadásáról.
Akár az önfeláldozásról is szól(hat) ez a film, ahogyan az orvos áldozza fel saját életét egy csodatevő fiatal szír menekült fiú életéért.
Gyönyörű film.
