+ Irodalom

Ugyan miért volna fontos az oktatás egy kormánynak?

Ugyan, miért volna már fontos egy kormánynak az oktatás, tessék mondani? Lehet azzal választást nyerni? Na, ugye! Négy évben kell gondolkodni, nem negyvenben, ember! S hogy a jövőben mi lesz a nemzettel? Örüljön, hogy lyuk van, ahol kell. – Nógrádi Gábor jegyzete.

Fűzfa Balázs nem adja fel

Talán éppen a Librariusban korszakhatárnak neveztem Fűzfa Balázs irodalmi tankönyveit néhány éve, mert ahogy írtam:

…kreatív feladataival, folyamatos provokációs aktivizálásával szinte kényszeríti a diákok gondolkodó csoportját, hogy kibonthassa, fejleszthesse a képességeit, alkalmazza meglévő ismereteit, s a tudás megszerzése során maga is alkotó legyen, ne csak bamba befogadó, mint a poros és porosz iskolarendszer kis bakáiként mi voltunk.

Korszakhatár tehát volt, de a határ után az oktatásban új ország, új korszak a láthatáron se látható.

Persze nem megy az olyan hamar minálunk. Szingapúr, Hong-kong, Észtország, Finnország példáiból ugyan már évtizedek óta tudjuk, hogy az oktatás színvonalától függ a gazdaság fejlődése, és a béka feneke alól az egy főre jutó GDP-lista élére lehet ugrani, ha megfelelő tanárok, megfelelő szemlélettel és feltételekkel (!) tanítanak, de más tudni, ugye, és más tenni valamit e tudás nyomán.

Ugyan, miért volna már fontos egy kormánynak az oktatás, tessék mondani? Lehet azzal választást nyerni? Na, ugye! Négy évben kell gondolkodni, nem negyvenben, ember! S hogy a jövőben mi lesz a nemzettel? Örüljön, hogy lyuk van, ahol kell.

De a fűzfabalázsok nem adják fel.

Tankönyveket ír, cikkek, interjúk tucatjaiban, és a témáról szervezett konferenciákon beszél az élményközpontú irodalomtanításról, ezrekkel szavaltatja el nyilvánosan a tizenkét legszebb magyar verset, és mosolyog, mosolyog.

Az idén két könyve is napvilágot látott. Az első az interjúkat és az írásait gyűjti össze Szavak és szóközök címmel, a másik Ottlik Géza műveiről szól − Kifelé a ködből.

Ha alkalmazkodóbb, megalkuvóbb lett volna, akkor − a képességei alapján − már régen az oktatási miniszter bársonyszékébe ülteti valamelyik kormány. Csakhogy Fűzfa Balázs más anyagból van.

Igaz, ami igaz: övé a jövő. De ott lesz-e ő a jövőben? Magyar fátum, magyar sors. Röpülj hajónk!

Nógrádi Gábor

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top