A Weinstein-féle zaklatási botrány óta nemcsak az amerikai rendőrség vizsgálódik az ügyben, hanem magyar színésznők is arra éreztek késztetést, hogy múltjuk megrázó élményét nyilvánosságra hozzák.
Sárosdi Lilla (egy korábbi interjúnk), Schilling Árpád felesége a Facebookon tette közzé megrázó sorait:
A Weinstein ügy kapcsán kikivánkozik belőlem, hogy 20 évvelezelőtt egy akkor színházat igazgató rendező egy kedves barátjával elvitt kocsikázni egy próba után …
Fiatal voltam, szűz, naív és rajongtam a színházért boldog voltam, hogy beengedtek megnézni egy próbát, miközben lenyűgözve néztem, mi zajlik a színpadon, hogy instruál a nagyrendező, egyszeriben oda ült mellém egy 45 -50 körüli férfi, a nagyrendező barátja, kedvesen bemutatkozott s időnként belekezdett egy-egy rövidke storyba a nagyrendezővel való kapcsolatáról, barátságukról, majd a próba végén a nagyrendező ennyit mondott; Na menjünk!
Hova? kérdeztem, persze csak magamban, hiszen úgy, de úgy megakartam felelni és persze büszke is voltam, hogy befogad egy pillanatra a színházi elit.
Következő pillanatban egy fehér BMW- ben ültem, mellettem a nagyrendező, a kedves barát a volánnál, a Margit-hídnál – sosem feledem a képet – oldara nézek, látom a Parlamentet és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen letolt sliccel…
Néhány órával később Sándor Erzsi egy másik történettel reagált Sorosdi Lilla szavaira, szintén a Facebookon:
Sárosdi Lillához csatlakozva, van olyan történetem is, amelyikben ma is élő szereplő van. Neve is van. Első éves főiskolás voltam, 19 éves, és a felettem járó filmes osztályból Esti János elkapott a lépcsőházban, hogy próbafelvételt csinálna velem. Persze boldog voltam, azt se tudtam mi az. Felmentem hozzá, mert hát nála volt a kamera. Azt mondta, hogy a színész akkor veszíti el a gátlásait, ha a Keleti Pályaudvaron egy hintaszékben is képes meztelenül elmondani egy monológot. Ebben nem voltam biztos, de mivel nem a Keletiben voltunk, azt kérte, hogy nála, a hintaszékben levetkőzve mondjak el valami szöveget. Nagyon megijedtem, azt hittem, ha erre nem vagyok képes nyilván pályaalkalmatlan vagyok, de rendületlenül magyarázta, hogy ez semmi. Az járt a fejemben, ha ez nem megy nekem, biztos nem is leszek színész, hiszen annyi filmben vetkőznek a színészek. Nem akartam persze, de nagyon kapacitált, hogy ez mennyire fontos a filmje szempontjából és nem volt erőszakos, csak elmagyarázta, hogy a színésznőknek ezt tudniuk kell. Nagyon nagy kínban félmeztelenül ültem a kamerája előtt, motyogtam valami hülyeséget, ő nézett, instruált és talán készített is felvételt, ezt nem tudom. Csak azt, hogy végtelenül kiszolgáltatottan vártam, hogy ez az egséz elmúljon és kimehessek a lakásból…
