Már tizenöt évvel ezelőtt megérdemelte volna Richard H. Thaler a közgazdasági Nobel-emlékdíjat – mondta Mérő László, az ELTE gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára hétfőn arról, hogy az amerikai közgazdásznak, a Chicagói Egyetem professzorának ítélte oda a rangos kitüntetést idén a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.
Richard H. Thaler fedezte fel a közgazdaságtudomány számára Daniel Kahneman pszichológus kutatásait, akinek 2002-ben már odaítélték a közgazdasági Nobel-emlékdíjat az általa kidolgozott kilátáselméletért.
Sokan gondoltuk úgy, többek között én is 2002-ben, hogy tulajdonképpen három szorosan együttműködő kutató érdemelte volna meg a kitüntetést, Daniel Kahneman, az akkor már néhai Amos Tversky és Richard H. Thaler
– mondta Mérő László, aki szerint a most kitüntetett Richard H. Thaler azóta sok tekintetben továbbfejlesztette és kiegészítette két elődje kutatásait.
A közgazdaságtan hagyományos modelljei abból indulnak ki, hogy az ember mindig tisztán racionálisan hoz döntéseket, ez a tapasztalatok szerint azonban nem igaz
– fogalmazott Mérő László arra a kérdésre, hogy miért tartja fontosnak Richard H. Thaler munkásságát. Az utóbbi, főleg a válság utáni években kiderült, hogy a régi modelleknek megvannak a korlátai, azokon javítani kell, s az egyik irányzat, amelyen keresztül a közgazdaságtan megreformálható, éppen az emberek gondolkodásának, viselkedésének az elemzése, vagyis a viselkedési közgazdaságtan.
Az ember ugyan nem racionálisan gondolkodik, de elég jól kiszámítható az, hogy mikor és milyen módon viselkedik irracionálisan – tulajdonképpen ezt az elméletet ültette át a közgazdaságtanba elődei nyomdokán haladva Richard H. Thaler.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint az idei kitüntetett „a korlátozott racionalitás és a közösségi preferenciák, valamint az önkontroll hiányának a következményeit vizsgálva feltárta az emberi tényezőknek a döntésekre és a piaci eseményekre gyakorolt hatását”.
