Pogány Judit csak hangban lesz jelen a kolostorban

A magyar színház egyik legérdekesebb alkotói csapata a Dollár Papa Gyermekei. Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke az utóbbi években sajátos színházi nyelvet dolgozott ki. Ennek egységét és folyamatosságát az is biztosítja, hogy rendre ugyanazokkal a színészekkel dolgoznak. Legújabb produkciójukban azonban több újdonság is lesz. Csehov és Ibsen után most egy újabb klasszikust dolgoztak föl. A nagy francia filozófusnak Denis Diderot-nak Az apáca című regényéből készítettek színpadi adaptációt. A regény több mint 200 éve keletkezett, de sok vonatkozása ma is nagyon izgalmas. Erről beszélt Ördög Tamás rendező, aki ezúttal színészként nem vesz részt a játékban. Persze mit is keresne egy férfi egy női kolostorban?

Ördög Tamás. Fotó: Puskel Zsolt.

Korábban, amikor Csehovval vagy Ibsennel foglalkoztunk, sokkal erősebb volt bennünk az érzés, hogy át kell dolgozni, maibbá kell tenni őket. Érdekes, hogy Diderot műve jóval maibbnak bizonyult. A regény egzotikus, zárt világban, egy zárdában játszódik. Ezeknek a közösségeknek a problémái kevésbé változnak. Ma a kolostorokról talán még kevesebbet tudunk, mint annak idején, de ahogy elmélyültem a témában, rájöttem, hogy a lényeg semmit nem változott.

Melyek lehetnek a történet ma is érdekes vonatkozásai?

Az, hogy egy ilyen zárt női közösségben hogyan alakulnak és változnak meg az erőviszonyok. Hogyan tud átrajzolódni a hierarchia? Hogy tud a többség kirekeszteni és megalázni egy embert, és ő hogyan tudja ezt földolgozni és elviselni? A történet lényege, hogy egy fiatal, 16 éves lányt akarata ellenére zárdába küldenek, és ő tűzön-vízen keresztül ki akar lépni ebből a helyzetből. Leveleket ír egy ismeretlen márkinak, akitől segítséget remél. Hogy végül megkapja-e, az rejtély. Föl lehet fogni szenvedéstörténetnek is.

Eddig drámai alapanyagokból dolgoztak, most miért fordultak prózai műhöz?

Ebben nem volt tudatosság. Találkoztam ezzel a regénnyel és nagyon megtetszett. De így utólag nagyon örülök neki, mert nagy szabadságot ad. Vállalhatatlan feladat volna, hogy az ember egy regényt a maga teljességében színpadra állítson. Eddig is szabadon kezeltük a szövegeket, amelyeket kiválasztottunk, de most még kevesebb kötöttséget éreztünk. Azt és annyit használunk az eredeti műből, amennyire az előadásban szükségünk van, a többit meg könnyű kézzel kihagyjuk. És ezt most senki nem is kérheti számon.

Eddig elsősorban stúdióméretben játszottatok, a közönség körbeülte a színpadot, ez viszont most hagyományos „kukucskáló színház” lesz.

Ebben a darabban színészként nem leszek benne, ezért nagyobb energiával tudok dolgozni rajta. Hogy ez a változás mit is jelent számunkra? Én is kíváncsi vagyok, hogy az a színészi nyelv, amit kikísérleteztünk, hogy tud érvényesülni nagyobb méretben és más térelrendezésben. A családias légkörben megütött hang hogyan tud működni egy 300 fős teremben. Mondjuk a Csehov-darab már átmenet volt, mert azt is nagy teremben játszottuk. Valamit változtatni kell, hiszen a tér nagyobb. Például másképpen kell beszélni. De az a cél, hogy megtartsuk azokat a finomságokat, amelyeket szeretünk, és amelyek eddig jellemezték az előadásainkat.

Ezt megkönnyíti, hogy sok színésszel már nem az első munkájuk, akik jól ismerik a közösen kialakított közlésmódot. 

Most van azért újdonság: egy táncos és egy koreográfus is szerepelni fog az előadásban.
De Hód Adrienn és Cuhorka Emese színészként lesznek jelen. Emesének voltak már színésznősebb táncelőadásai, amikor beszélnie is kellett, vele dolgoztam is idén nyáron a Bánkító Fesztiválon. Hód Adrienn viszont sok éve nem állt színpadon táncosként sem, prózai szerepben pedig még soha. Nem táncosként számítok rájuk, inkább az egyéniségük fogott meg. Hat nő lesz csak a színpadon.

… és Pogány Judit hangja.

A történetnek egyetlen pozitív figurája van, de ő a történet folyamán meghal, ezért gondoltuk úgy, hogy csak hangban lesz jelen.

Hagyomány az is, hogy díszletet és jelmezt nem használnak.

Díszlet most sem lesz. Jelmez az utóbbi produkcióinkban már volt, a Bovaryné óta a Je Suis Belle-lel dolgozunk együtt, Kiss Tibor és Dévényi Dalma készítenek nekünk ruhákat. Ezúttal ez kicsit konkrétabb lesz, az apácaruha nagyon erős látvány. Most sincsenek klasszikus, beépített díszletelemeink, de a Trafóban a térelrendezésnek és a megvilágításnak nagyon erős hatása van. Az apácában lesz ugyan néhány bútordarab, de a jelmezeken lesz a hangsúly. A látványvilág ugyanolyan minimalista lesz, mint az eddigi produkcióinkban. És ebben az előadásban is fontos szerepet kap a zene, ezt Dargay Marcell szerezte.