Mit üzen a Duna?

Duna József attila fotó podmaniczky sz

„A Dunára figyelni kell…”

“Mert a Duna jön.”

Kállai Feri bácsinak, a nagy idők “Tanú”-jának a hangját hallottam magamban, amikor nemrég rákattintottam a Librarius egyik cikkére – A nap fotója: Tudod, hol kezdődik a Duna?

Vajon tényleg figyelni kell a Dunára, ahogy a színészlegenda javasolta? Mit mondhat nekünk ez az utolsó cseppig is európai folyó? Mit mondhatnak nekünk a körülötte lévő erdők, mezők, kunyhók, gyárak, várak, futballpályák, pipacsmezők, napraforgóföldek, vasutak és autópályák? Mit mondhatnak? Érdemes rájuk odafigyelni? És mit mondanak, mit üzennek a folyó halottai? Vagy éppen a versrímei, az a bizonyos dinnyehéj és a többiek.

Küzdöttek a folyóval a nagy ősök, Wesselényi, Széchenyi és társai. Végignézett a Duna sok mindent. Történelmet, háborút, békét, vidámságot, szomorúságot, és valószínű látni fog még sok egyebet. Cifra meséket, és remélhetőleg, valamivel kevesebb rettenetet. Végignézte a vásárokat, a lovasszekereket, cilinderes urakat, ráérős hölgyeket, aztán jöttek az automobilok, selfiebotok, és egyéb sci-fi elemek. Végignézett már ez a hatalmas hömpölygő folyó sok mindent. Most talán rajtunk a sor. Mert ahogy hallhattuk, a Dunára figyelni kell…

A nap fotójának szerzője ennél sokkal szerényebb. Lencséje csendben a forrásra, a kezdetekre irányul. Odavezeti a látogatót, egy pillanatra leülteti, és megmutatja, innen ered. Innen indul ez az egész történelem. Talán a színészlegenda is ott ül, kezét a fotós vállára teszi, és csendben megjegyzi: A Dunára figyelni kell.

Szerző: A Kolostor Őre, blogger

www.meditacionk.blogspot.com