Marie Curie, a tüzelő nősténymacska…

irene-frain-marie-curie-typotex

Irène Frain: Marie Curie szerelmei [Marie Curie prend un amant] – Typotex kiadó, 2017 – fordította Mihancsik Zsófia – 352 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2799-41-4

Nem először fordul elő, hogy a Typotex Kiadó olyan tudós-életrajzzal lép színre, ami felrúgja és meg is tapossa azt a szépen összerakott – és nyilván hiányos – képet, ami bennem kialakult. És milyen jól teszi! Albert Einstein életrajza – tényszerűségével együtt – egyszerre volt meghökkentő és megdöbbentő:

Minden, amit nem feltétlenül akartál tudni Einsteinről

És most itt a következő olyan nagyság, akit inkább szoborként, magas talapzaton tudunk elképzelni:

Marie Curie

Sőt, nem „csak úgy” Marie Curie élete és munkássága, hanem Marie Curie szerelmei! Ráadásul nem egy szikár, tudományos igényű biográfia, hanem egy tényeken alapuló rekonstrukció, egy irodalmi mű. Egy regény!

Marie Curie (1867-1934), leánykori nevén Skłodowska csodálatos nő volt. Elsőként lett nő létére Nobel-díjas, és ráadásul máig az egyetlen olyan nő, aki a legnevesebb tudományos elismerésben kétszer is részesült. Nőként tudott érvényesülni a férfiak által uralt tudományos világban, és lengyel származásúként érvényesült a franciák között. Okos, céltudatos és határozott asszony volt, aki valószínűleg soha nem ment volna férjhez, ha nem akad össze egy olyan férfivel, aki nem akar nősülni, mert a tudománynak szenteli az életét. 1895-ben házasodott össze Pierre Curie-vel, akivel attól fogva – Pierre haláláig együtt kutattak, dolgoztak, éltek. Két leányuk született…

De Marie Curie nem csak tudós volt, hanem ember is. Férje halála után szerelembe esett Paul Langevin (1872-1946) fizikussal, aki addig a házaspár szűkebb baráti köréhez tartozott. Ez az a szerelem, amiről valójában Irène Frain lendületes és megkapóan szubjektív könyve szól. Ez az a kapcsolat, amiről eddig az olvasók többsége nem tudott semmit. Ez az a kapcsolat, ami miatt megpróbálták meghurcolni a második Nobel-díj átadása előtt álló asszonyt.

Paul Langevin és felesége

Döbbenetes történet. Nem azért, mert egy özvegyasszony egy nála fiatalabb nős férfiben találja meg testi-lelki társát, hanem azért, mert az, amit ebből az akkori sajtó csinált, semmiben sem különbözik attól, amit a mai bulvármédia tesz.

Marie Curie címlapon: Lehet-e női tagja a Francia Tudományos Akadémiának?

Irène Frain könyve, a Marie Curie szerelmei – sok egyéb mellett – attól is lenyűgöző, hogy gyakorlatilag szinte semmilyen megbízható forrás nem állt rendelkezésére a szerelmi történet feltárásához. Nyilván ezért is lett a történetből irodalmi mű, és nem tanulmány. Marie és Paul szerelmes levelei megsemmisültek, az ismerősök és barátok, akik már régen meghaltak, meglehetősen diszkréten bántak visszaemlékezéseikben ezzel a love story-val. A Marie Curie-re vonatkozó állambiztonsági megfigyelések dokumentumai – voltak ilyenek! – hiányosak. Irène Frain legfontosabb forrása egészen meglepő.

A francia írónő Marie Curie pénzügyi jegyzeteit vette górcső alá. Marie Curie – talán a fiatal korában megtapasztalt szegénység hatására – egész életében aggályos pontossággal vezette kiadásait és bevételeit. Sőt, ezeket a jegyzeteket le is tisztázta egy újabb füzetben. Irène Frain a jegyzeteket böngészve jött rá arra, hogy ezekből kibontható az élettörténet ismeretlen aspektusa. Marie Curie (szinte) mindig józanul, mértékletesen és megfontoltan költött. Amikor mégsem, akkor annak nyomós magánéleti oka kellett hogy legyen. S ha ezek a kiadások ráadásul még valami homályos/rejtélyes címszó alatt kerültek a pénzügyi jegyzetek közé, akkor ez pontosan jelzi, hogy olyasmiről van szó, ami eltér a hétköznapoktól. Irène Frain megfejtette a kódokat, beazonosította a kiadásokat, s ezzel egy olyan vezérfonalat teremtett, melynek mentén felszínre kerülhet a titok.

Magyarázatot nyernek azok a filmfelvételek, melyeken Marie Curie becsületéért párbajozó férfiak csapnak össze.

A könyvből kiderül az is, hogy milyen körülmények vezették Paul Langevin-t Marie Curie karjai közé, ahogy megtudhatjuk, hogy kik és milyen indíttatásból akarták bíróság elé állítani a szerelmeseket. A könyvben leírt események java „csak” rekonstrukció, mégis hihető, mert jól megalapozott. De, ami ennél is fontosabb, hihetőek a személyiségek, és valószínűleg több dolog derül ki Marie Curie jelleméről ebből a regényből, mint az összes tudományosan összeácsolt életrajzból. Érdemes…