Magyar ember, simogasd magad éjjel
Edit: Váci vagyok. Ez szerepel a lakcímkártyámon, de a szívemben (még) nem. Képes vagyok azt mondani, hogy nem tudom, ez meg ez hol van, mert nem vagyok váci. Ilyenkor megkérdezik, hogy miért, mióta élek itt. Gyorsan válaszolok, hogy ó, csak pár éve. Pedig nem is. Az a pár év, egészen pontosan huszonegy. És nem érzem a sajátomnak. Az én identitásom még mindig és úgy tűnik, már örökre alföldi marad. Jó, nem túlzom el azért ennyire, mert most vagyok félidős. Pont annyit voltam alföldi, mint váci. Szóval, még változhat. Szeretek itt élni, itt futni, itt dolgozni. Vannak azonban olyan igényeim, amit a város nem tud kielégíteni. Azt persze nem tudom, hogy mi volt előbb, az, hogy a városban nem volt olyan kulturális esemény, amire elmentek volna az emberek, vagy az emberek nem mentek el semmilyen kulturális rendezvényre, és sajnos ez lett belőle.
És akkor átjöttem Szentendrére, meglátogatni Lolát. Ahogy a Dumtsa korzón, a nyárvégi kulturális fesztivál forgatagában haladunk késő este, érzem, hogy valami hiányzik. Amúgy persze nem, csak valahogy más. Nem szorítom a táskám tiszta erőből magamhoz. Nem látok csapatokban járőröző rendőröket, hiányoznak a hangosan ordítozó tökrészeg, szombat este van jólbebasztunk félmeztelen járókelők, a kirakodó vásárban sem műbőr cipőt és világító műanyag kutyát lehet kapni, és nem Demjén Rózsi koncertre készülnek a Főtéren.
Szerencsére a világ a fentiek nélkül is tud izgalmas lenni. Azt hiszem, az utóbbi idők legjobb nevű zenekarával is itt, Szentendrén futottam össze, ők voltak a Gepárd Retardieu. Örömzenészek jókedvvel. Az éjszaka többi része is a zenéről szólt. Jordán Adél és Puszi, dj.Galamb, dj.Spigiboy, szabadtéri salsa parti. Azt hiszem, a dj-ség a világ egyik legnehezebb szórakoztatása. Mert akkor vagy hiteles, ha olyan zenét játszol – egyedül egy színpadon, fél füleden egy fülhallgatóval, és közben gombokat csavargatsz, meg laptopot nyomkodsz -, amit te is szeretsz. Hát persze! De ahhoz, hogy ez a közönségnek is betaláljon, még kevés. Meg kell őket szerezni. Figyelni kell, hogy mire indulnak be. Egészen másra a Kacsakőben, és egészen másra a Dunakorzón. A pia mindenhol ugyanannyiba kerül, szóval az nem számít. Rengeteg a program egészen késő estig, itt már a közösségi megelégedés a cél.
Magyar ember, simogasd magad nappal
Lola: Krúdy írta valamelyik csajának, hogy Önnek a reggel az ideje, Ön a Reggeliző Hölgy, de én sajnos korhely vagyok, éjjel élek, hajnalban még másnaposan, izzadtan hortyogok, ezért nem passzolok magához, ezért nem fogom Önt, a történtek után megszöktetni. (megszöktetni = elcsábítása után egyetlen SMS-t is pazarolni magára)
Reggeliző Hölgy vagyok, a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva fesztiválból nekem a nappal a terepem. Szentendre belvárosában élek, míg Edit, eseménydús szombat éjjelünk után a lakásomban szendereg, vasárnap reggel hatalmas pohár kávémmal kóborlok fesztiválverte városomban. Két napja ezer helyszínen megy itt a ramazuri. Most nagy fényben, műanyag poharakkal tömött zsákokat, álmos, pakolgató kirakodóvásárosokat, tolatóradarral csipogó áruszállító kocsikat kerülgetek. Titkos helyeim felé sétálok a még turistamentes utcákon, macskákkal nézek össze. Ez az én kedvenc Szentendrém.
A szerb templom kertjének padján megiszom a kávém,…
…bemegyek a templomba, már megy a szertartás. Jó reggelt kívánok.
A fesztivál ezer felfedeznivaló programot kínál. Legszívesebben felmásznék a Főtér Szentháromság szobrára, onnan kiabálnám: Magyarok! Szakadjatok el a korzó vásári, lángosos-fröccsös-rugósboszorkás forgatagától! Ha csak két utcát arrébsétáltok, megtaláljátok a multikulturális, izgalmas Szentendrét!
Edittel egyesülünk, a Czóbel múzeumban kezdünk. (Ahol egy időszaki kiállítást, az Újragondolt Czóbelt nézzük meg, de az állandó tárlata is itt van.) Mászkálunk, nézzük a festő hatalmas, színes, életművét, tényleg vad volt – a fauve, azaz vad irányzatba is sorolják -, kilencvenhárom évet kapott a Földön, mindent megfestett élményeiről, az égőszemű fiatalember önarcképétől a pompás, dús mellű nők aktjain át az aggastyánkori csendéletekig, szentendrei háztetőkig mindent. (Tekintete – mert film is van róla múzeumban -, ugyanolyan éber és tüzes volt halála előtt is, mint hetven évvel azelőtti önarcképén.)
Aztán salátát, pastát, dolcét ebédelünk Szentendre jelenleg legjobb éttermében – egy éve idejött egy helyes olasz pasas, maga főz, kitett néhány asztalt, sajátkészítésű, isteni tésztát, meg mennyei tiramisut ad, Al Cuor Contento a hely neve -, majd elkóboroltunk a Művészet Malom felé. Izgattam Editet, hogy a múlt század után ott a kortárs képzőművészetet fogja magába fogadni. De – habár útba ejtettük Czóbel Béla szobrát is -, hiába hergeltem, zárt ajtókra találtunk. Nem értem, hogy a Levitáció kiállítást – már láttam nyáron, nagyon tetszett, három ikonikus művész, FeLugossy László, Bukta Imre és Szirtes János őrült, nagyon vicces világát mutatta be interaktívan, képekkel, zenével, filmmel, installációval, jaj nagyon jó volt -, szóval nem értem, miért nem hosszabbították meg augusztus végéig. Ha valami, hát ez skandalum: ez az egyedi, kiváló, kortárs művészetnek épített tér zárva van a város legnagyobb fesztiválján, az orrod előtt csukódott be az év legizgalmasabb kiállítása, helló baby.
A Vajda Lajos Stúdió Ihlet kiállítása viszont megvolt, remekül szórakoztunk rajta. Utána Ef Zámbó István kertjében ittunk egy kávét, megtekintettük garázsában a kocsiját, a képeit, és magát a művészt is, aki nem csekély öniróniával fogadta a tömeg gratulációözönét.
Még rengeteg dolgot meg akartunk nézni, de egyszerűen nem maradt rá idő: ottragadtunk a programokon, minden tovább tartott, mint terveztük, mert annyira nagyszerűen érdekes volt minden. Azért lóhalálában odaértünk a Hosszúlépés túrára, ahol Lang András elvezetett egy csoportot Szentendre öt olyan vállalkozójához, akik nem féltek megvalósítani álmaikat, akik életük közepén szakmát váltottak, akik csokiboltot, borkaszinót, gyerekkönyv kiadót, szövőműhelyt, és Dunaparti kocsmát nyitottak, s akik elmesélték nagy kalandjuk hogyan s mikéntjét, elbeszélték történetüket, és azt, hogy hogyan nem féltek ötletükbe pénzt, paripát, fegyvert invesztálni. Voltaképpen ez volt a leginspirálóbb az egész hétvégén. (Nem. A Czóbel. Nem. A reggeli templomkert. Nem. A rendkívül sokszínű kulturális lakoma ebben a két napban.) A Tudósok koncertjével zártuk a vasárnapot, s mivel fel voltunk ajzva a Hosszúlépés túrától, akaratlanul is pozitívra fordítottuk drMáriás eredetileg népostorozó, állatjó szövegét: Magyar ember, simogasd, szeresd, pallérozd magad. Gyere Szentendrére, keresd a művészetet, ott van a Főtér után, sregant felfele. (És végre higgy magadban, baszod.)
