Rézkori tárolóedényt tártak fel régészek Szicília délnyugati részén, a benne talált hatezer éves bormaradványok átírhatják a borkészítés történelmét Olaszországban.
Eddig azt feltételezték, hogy a szőlőtermesztés és borkészítés a középső bronzkorban (Kr.e 1300-110) fejlődött ki a mai Olaszország területén, erről árulkodtak a korábban talált szőlőmag-fosszíliák, ősi tárolóedények és borászatok maradványai.
A legújabb felfedezéssel azonban még korábbra, a rézkorba tehetők a borászat kezdetei az Appennin-félszigeten. A Dél-Floridai Egyetem régésze, Davide Tanasi vezette nemzetközi csoport, amelyben részt vettek a Cataniai Egyetem szakemberei is, az ősi bormaradványokra a szicíliai Agrigento egyik barlangjában, kétfülű cserépedényben bukkantak.
A mázatlan edényben talált maradványok vegyi elemzése során találtak borkősavat és nátriumsót, amelyek a természetben a szőlőben vannak jelen, illetve a borkészítés folyamatában. Megállapították, hogy a maradványok Kr.e. 4000-ből valók.
A régészcsoport, amely a Microchemical Journal folyóiratban ismertette eredményeit, hangsúlyozta, hogy nagyon ritkán lehet meghatározni ilyen öreg maradványok összetételét, ehhez az szükséges, hogy az ősi tárolóedényt érintetlenül tárják fel, ami a jelen esetben is történt.
A régészek folytatják kutatásaikat, most azt próbálják meghatározni, hogy vörös vagy fehérbort tároltak az edényben.
