A napokban látott napvilágot a hír, hogy egy 2,7 millió éves jégmagot hoztak a felszínre az Antarktisz egy pontján a Princetoni Egyetem, a Scripps Oceanográfiai Intézet, a Maine-i Egyetem és az Oregoni Állami Egyetem kutatói, akik a párizsi Goldschmidt konferencián ismertették az eredményeiket.
A szakemberek mostanra megállapították, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció az érintett időszakban nagyjából 300 ppm (milliomod térfogatrész) körül mozgott, ami jóval kevesebb a jelenlegi 400 ppm-nél.
Ennek ellenére első ránézésre, legalábbis a számok tükrében nem látszik jóval kevesebbenk a 300 ppm a 400 ppm-nél, lévén 2,7 millió évvel ezelőtt emberi tevékenységről nem beszélhetünk a Földön. Megkértük Kiss Zoltán J. független kvantumenergia-kutatót, hogy értelmezze nekünk a számokat, a helyzetet.
Szenes fagyi
Nincs abban semmi meglepő, hogy egy 2,7 milliós jégmagban 300 ppm a széndioxid tartalom, a jelenlegi korunk levegőjében pedig mintegy 400 ppm.
A jég a természetes elemi evolúciós folyamat részét képezi és ennek így kell lennie. De én itt megint ellene megyek a hivatalos álláspontnak, mert szerintem, mi, mint Föld, „nem hidegek voltunk és kimelegedtünk„, vagyis nem a jégkorszak melegedett fel, hanem ellenkezőleg: a körös-körüli plazma állapotunk szépen csendben intenzitását vesztette. (Mondhatnánk egyszerűen azt is, hogy az energiáját, de az nem lenne helyes.) A sarkkörökön nagyobb mértékben, nemcsak azért, mert ott kisebb szögű a napsugár, hanem elsősorban azért, mert a forgási sebesség kisebb értéke miatt az elemi folyamatok intenzitása is lényegesen kisebb. Az egyenlítőn és közelében a kerületi gyorsulás megnövekedett értéke is jelentős plusz intenzitást és hőmérséklet növekedést okoz.
És az elemi evolúció miatt, a földi mátrixunkban több szén van mint oxigén, csak az oxigén többé-kevésbé az orrunk előtt van. A szenet meg lényegében bányásznunk kell. Vagyis, a szén a jégben 200 m-rel a föld alattról kibányászva nem a légkörből van, hanem az elemi evolúciós folyamatból, ami a plazmától a hidrogén folyamatig tart. Majd amikor már minden hidrogén, akkor, mint Nagy Bumm újra kezdődik. Közben teret és téridőt teremt, gravitációval és minden jóval ellát minket, csak észre kellene vennünk.
A szén folyamat az oxigén folyamatnál nagyobb intenzitással működik, ezért nehezebben hűl le. Úgyhogy bár szénből több van, a jégben az mégis kevesebb. Meg egyébként is a jég az tulajdonképpen víz (volt) és nem pedig szénhidrogén.
A jelenlegi felmelegedésünk legnagyobb problémája, az az életünk és infrastruktúránk információs intenzitása és az általa okozott óriási konfliktus. A jeget mi már magunk olvasztjuk a mobil telefonjainkkal, a rádió jeleinkkel, a számítógépes impulzusainkkal, az összes modernkori elektronfolyamat-konfliktusunkkal.
Gondoljuk csak el, talán az a hallatlan információtömeg, ami a kvantumtérben manapság velünk van: „az csak ott elvan”’? Dehogy! Az ott is működik és mint külső hatás, a konfliktusával gyorsít és további konfliktusokat teremt. Nem azért, mert rosszat akar, hanem azért, mert a busz már így is tele van, de megállni sem kívül, sem belül nem lehet, mert akkor az idő nem működne.
