Szvetelszky Zsuzsanna: Rejtett szervezetek / Az informális kommunikáció hatalma – Typotex, 2017 – 208 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2799-34-6
A kommunikáció és annak minősége mindig is központi kérdés – létkérdés – volt, de még soha nem volt annyira demokratikus, dinamikus sokszínű és erős, mint manapság, amikor a technikai fejlődés számtalan olyan eszközzel látott el minket, melyeket megváltoztatták az információ terjedési módját (és ezzel minőségét is). Ma már annyira sincsenek titkok, mint régen. És ez nem titok.
Az, aki ma egy vállalatot, vagy akár csak egy részleget/műhelyt vezet, kénytelen szembenézni azzal, hogy nem egy, hanem két csoport működik körülötte. Az egyik egy – jó esetben – átlátható, szabályokkal és előírásokkal körülbástyázott formális szervezet, a másik pedig – szükségszerűen – egy informális hálózat, mely sokkal nehezebben követhető, irányítható és/vagy befolyásolható. Éppen ezért egy vezető nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást róla. akkor sem, ha tisztán látja – internet, okostelefon, stb.mellett – szabályokkal sem lehet kordában tartani az információáramlást.
Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, mindig ott vagyok közöttük
– mondotta Jézus (Mt. 18,20), s bár lehet, hogy nem erre a jelenségre gondolt, mégis olyan, mintha értette volna az informális hálózatok működését. Ráadásul ez az érzés erősödhet is bennünk, ha végiggondoljuk, hogy a rá hivatkozva alapított „vállalat” – később vállalatcsoport –, kisebb-nagyobb átszervezések mellett majd’ kétezer éve prosperál.
Viszonylag sokáig tartott, amíg a társadalmat vizsgálgató szakemberek – felismerve a rejtett kommunikáció fontosságát – kidolgozták a tudományos vizsgálat módszereit. Pletykában lubickolva eltöltött évezredek után ma már nem csak pletyózni és dumcsizni lehet minderről, de meg lehet fejteni a mozgatórugóit, és meg lehet ismerni a működését. Szvetelszky Zsuzsanna a tudományos igényű pletykakutatás központi alakja, és most a Rejtett szervezetek című könyvben összefoglalta mindazt, ami a szerteágazó kutatások eredményeként ma erről a tárgyról vállalati szinten elmondható.
A kötet, bár nem az informális „háttérszervezetek” múltjával foglakozik, mégis szükségszerűen rávilágít arra, miként, mennyire máshogyan működtek ezek a struktúrák a korábbi időkben, s mekkorát változott a világ, hogy ma ez a téma már nem csak kutatható, de kutatandó is. Az életünket, mindennapjainkat befolyásoló jelenség vizsgálata ma már olyan tudományos eredményeket is felhasznál, mint pl. a statisztikus fizika. A könyvből kibontakozó kép pedig egyszerre rémületes és lenyűgöző. Mindegyikünk kapcsolódik ehhez a sokszorosan összetett és bonyolult hálózathoz, s úgy leszünk részei és működtetői, hogy – a legtöbb esetben – erre nem is reflektálunk. Az informális hálózatban betöltött szerep – bizonyos szempontból – legtöbbünk számára olyan, mint a levegő: létszükséglet. De ne felejtsük ez, hogy részvételünk, túl azon, hogy szükségszerű, hatással van másokra, s ők is hatással vannak ránk. Egy vállalat esetében ez nagyjából azt jelenti, hogy a háttérben meghúzódó informális szervezet akár hasznot is hajthat. Persze, még tudományos megalapozottság mellett is megvan a veszélye annak, hogy rosszul mérjük fel a szavak súlyát. Nem véletlenül idézi Szvetelszky Zsuzsa – a kínai tanmesék és a tanmeseként felfogható viccek mellett – Kempis Tamást:
Amennyire lehet, kerüld a sokbeszédű társaságot, mert sok bajt okoz a világi dolgok hánytorgatása, még ha igaz szándékkal történik is. Egykettőre bemocskol és megejt bennünket a hiúság. Jobb szeretném, ha többször csöndben maradtam volna, és az emberek között nem forgolódtam volna.
