Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Halász László Mindenki normális, amíg nem ismerjük című esszéjében Sztálin kóros személyiségjegyeit elemzi.
„Sztálin kóros személyiségjegyei valamint jócskán átlagfölötti vezetői/menedzseri képességei egyaránt abnormálisak voltak. És ezek akár egyazon időben összefonódva működtek, rendkívüli eredménnyel. Ám ez a sajátos képlet teljesen alkalmatlan lett volna, hogy egy olyan demokráciát, amilyen akár az Egyesült Államok, akár Anglia vagy éppen Svájc irányítson, ami már csak azért sem merülhetett fel, mert egyikükben sem alakulhatott volna ki. Ebből ugyan nem következik, hogy az orosz kultúra értékrendjében Sztálin a normalitás világát képviselte volna, de egyetértek azokkal, akik hangsúlyozzák, hogy a tömegek irányításának sztálini rendszere az oroszok számára, mélységes történelmi okoknál fogva egyáltalán nem volt idegen.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Szilágyi Zsófia írt Anna Pasternak Lara. Zsivago doktor eltitkolt szerelme című könyvéről.
„A könyv egyik érdekességét Paszternak és Ivinszkaja szerelmi története adja: hogy egy házasember viszonyt kezdett egy nála 22 évvel fiatalabb, kétgyerekes özvegyasszonnyal, és, bár többször is megígérte, soha nem vált el a feleségétől, szinte érdektelen, mondhatnám. Nem önmagában az, persze, hanem a további részletek felől: olyasmikre gondolok, hogy, például, a szerelmes asszony börtönbe, majd munkatáborba került, évekre (így akarták megtörni Paszternakot): a börtönben derült ki, hogy gyermeket vár szerelmétől. Hat hónapos terhes volt, amikor azt mondták, találkozhat a férfival: ehelyett egy pincébe vitték, pontosabban bezárták egy hullaházba: miután elájult, kirángatták onnan, és megszülte halott gyermekét. Ebben a szerelmi háromszögben ugyanis mindvégig ott figyelt a negyedik sarokban a KGB is, az egész „síkidomnak” a közepén pedig ott volt az íródó nagyregény, illetve a miatta odaítélt Nobel-díj, amelyről Paszternak lemondani kényszerült.”
AZ ÉS KÖNYVE JÚNIUSBAN
Rakovszky Zsuzsa Célia című regénye.
Visy Beatrix Metafizikai gyorstalpaló címmel írt róla.
„A társadalom vagy a társadalmi együttélés legkisebb egységeként, sejtjeként számon tartott család itt már tulajdonképpen nem létezik. A csonka vagy solitude formációk Rakovszkynál kiábrándult, cinikus, boldogtalan, alkohol vagy más függőségek árnyékában tengődő sorsokat mutatnak, hiszen az újfajta családi formációknak a létlehetőségei ugyan már megvannak, de korábbi mintái, társadalmi keretei – elfogadottsága, támogatottsága, toleráns diskurzusai – még egyáltalán nem adottak. De az ellenszenvesre mintázott, ironikus elbeszélő alakjával a szerző mintha azt (is) érzékeltetné, hogy ezek a jelenségek, folyamatok eleve kétségbeejtőek, emberi, társadalmi, morális válsághoz vezetnek. Rakovszky regényében az csak másodlagos kérdés (de amúgy nem), hogy társadalmi szinten hogyan kezeljük ezeket, van-e, és milyen jellegű tolerancia, segítség. A Célia azonban nem vonatkoztat el ennyire erőteljesen, a konkrét helyzet, az események követése és az ezekre adott emberi reakciók közegében marad, a lélektani, morális továbbgondolás lehetőségét a befogadóra hagyja.”
PRÓZA
A héten Kötter Tamás, Pungor András és Nyerges Gábor Ádám prózája, Radnóti Sándor tárcája olvasható.
Részlet Pungor András Három kiló című írásából:
„Fékezett a busz, összepréselődtek az öregasszonyok, mellükhöz szorították a táskáikat, méltatlankodva néztek egymásra, részeg ez? Ismerte a sofőrt, tudta, soha nem iszik, régen gyújthatott rá, ezért ideges a lába. Elengedte a kapaszkodót, terpeszben állt, megsimogatta a vállára vetett teszkós szatyrot. Literes ásványvíz volt benne, meg egy csavaros kupakú, kék tasak.”
VERS
A szám versrovatában Fekete Vince és Gömöri György versei kaptak helyet. Kedvcsinálónak Gömöri György egyik versét idézzük:
Két napszak
A lemenő nap tízméteres
árnyékot vetít elém —
a valóságban: zsugorodom,
kisebb lesz mind, ki vén.
A felkelő nap még télen is
reménnyel tölt el és a fény
betölti teljes kertemet —
megnövök újra én.
FILM
Báron György a 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválról és 10. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztiválról írt.
„A fentebb felsorolt MOME-s és metropolitanos filmek közül bármelyik díjat érdemelt volna. (…) A két budapesti egyetem mellett ígéretes animációs oktatás folyik az Illyés Művészeti Akadémián, az egri Eszterházy Károly Egyetemen, a Partiumi Keresztény Egyetemen, sőt a Szent György Média és Informatikai Szakgimnáziumban is – itt készült a legjobb elsőfilm díjával jutalmazott Fiaskó, Nagy Szabolcs kedves bábanimációja. A MOME és a Metropolitan profi sorozatával összehasonlítva ezek a munkák kezdetlegesebbek, kevésbé kiforrottak – de jó hír, hogy egyre több helyen indult animációs képzés. Kérdés, lesz-e esélyük fejlődni, növekedni?”
ZENE
Fáy Miklós Plácido Domingo pécsi koncertjéről írt kritikát.
„Domingo kategóriákon kívüli vagy kategóriák fölötti. Ha színpadra lép, még mindig minden őróla szól, és nem valamiféle sajnálkozós alapon, nem is az élő legendának kijáró rokonszenvvel, nem is azért, hogy elmondhassuk: én is láttam. Ez mind igaz, ahogy az is, hogy harminc év telt azóta, hogy magyarországi közönség teljes operában, jelmezben, felvonásokon át láthatta. Akkor álmodni sem mertünk volna ilyesmiről, már hogy röpke három évtized után ő még mindig kifesti a szemét, fölveszi a jelmezt, és indul a színpadra. És, ha már ott van, visz is mindent.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
