Kórusénekesként sokszor éreztem már, hogy ami velünk történik azon az emelvényen vagy templomi karzaton, az a legtisztább és legtitokzatosabb spirituális élmények egyike. Lejön az ember a műsor végén, belül remegve, valami módosult tudatállapotban, fülében még mindig harsog az imént már lecsengett zene – és ebből nagyjából annyit lehet szavakba önteni, hogy ezt és ezt énekeltük itt és itt, és még a kritikus karnagyunk is azt mondta, hogy szép volt. Az érzés reprodukálásához vagy újra énekelni kell, vagy más kórusokat hallgatni.
A Soweto Gospel Choir karénekeseinek és szólistáinak arcán pont ugyanazt látom tükröződni, amit nekem jelent az éneklés a magam kis hobbiszínvonalán, és közben végigfut a hátamon a borzongás, mennyire vérprofik. Ezek a hangok, ez az átgondolt felépítés, ez a látványvilág…! Shimmy Jiyane kórusvezetőt, tenort, koreográfust és táncost kértem, próbálja meg a lehetetlent, és fogalmazza meg valahogy, milyen érzés együtt dolgozni egy ilyen csodálatos csapattal. Át is adom neki a szót.
Tizenöt évvel ezelőtt…
A Soweto Gospel Choir egyik alapító tagja vagyok. Pontosan emlékszem, hogyan indult ez az egész Johannesburgban, 2002-ben. Akkor még egyszerű kórustag-jelöltként érkeztem a meghallgatásra, és be kellett állnom egy iszonyúan hosszú sorba… Egyre fogytak előttem az emberek, egyik a másik után, a szemem előtt pedig egyre csak ott lebegett az álom, hogy ennek a nagyszerű csapatnak a tagja lehessek. Emlékszem, én voltam az utolsó aznap, akit meghallgattak – és beválogattak!
Persze a neheze csak ezután következett, hiszen ekkor még semmilyen repertoárunk nem volt. A kórusvezetők nagy szabadságot adtak a tagoknak, mindenki előállhatott az ötleteivel, mi pedig próbáltuk kitalálni, hogy mire lenne kíváncsi a közönségünk. Mindannyian bemutattuk egymásnak a saját törzsünk táncait, és ezekből végül összeállt egy olyan műsor, amely a mi sokszínűségünket legalább annyira tükrözte, mint az afrikai vérpezsdítő ritmusokat úgy általában. Dél-Afrikában tizenegy hivatalos nyelv van, ebből hatot szólaltat meg a Soweto.
Hogy mi volt a kórus fennállásának legnagyobb pillanata? Például amikor olyan, általunk nagyra tartott embereknek énekelhettünk, mint Nelson Mandela vagy Bill Clinton. Vagy amikor a 46664 (Nelson Mandela tiszteletére tartott jótékonysági koncertsorozat – a szerk.) színpadán állhattunk, olyan művészek társaságában, mint a Queen, Aretha Franklin, a Red Hot Chili Peppers, a U2, Stevie Wonder és még sokan mások. Vagy amikor 2007-ben és 2008-ban is Grammy-díjat nyertünk, esetleg az, amikor az Oscar-gálán léptünk fel… Rengeteg katartikus pillanatot éltünk meg együtt az elmúlt tizenöt év során, lehetetlen egyet kiválasztani.
Most, ahogy így visszagondolok, nem hiszem, hogy sokat változtunk azóta, hogy lámpalázasan besétáltunk a meghallgatásra. Talán csak annyiban, hogy mind felnőttünk, megértünk, de a hangunk még mindig ugyanúgy szól.
…és napjainkban
Az sem változott sokat, hogy mi alapján választjuk ki az új dalokat. A kreatív csapatunk sok időt és energiát öl a tökéletes repertoár összeállításába, de a kórustagok véleményét ugyanúgy kikérjük, mint annak idején. A lényeg az, hogy mindenki örömmel vegyen részt a közös munkában, és a rengeteg belefektetett fizikai és szellemi energia mellett fel is töltekezhessen a Sowetóban.
Hetente három próbát tartunk, kötött próbarenddel. Mindig közös imádkozással kezdünk – hiszen hiába éneklünk amerikai popzenét meg reggae-t is, alapvetően mégiscsak gospelkórus vagyunk, a spirituális zene a specialitásunk. Ezután következik a beéneklés, aztán végigvesszük az egész műsort az elejétől a végéig. Éneklünk zulu, sesotho, xhosa, angol, afrikaans, venda, sepedi és setswana nyelven is. Általában egy próbanapba telik, amíg a kórus megtanul egy új dalt, koreográfiával együtt.
A Budapesti Nyári Fesztivál a jubileumi turnénk egyik állomása. Hogy mire számíthat a magyar közönség? Dél-Afrika dübörgő dobjaira, és édességre, amelyet hangokból és harmóniákból teremtünk és az egész lelkünket beléjük tesszük, na meg mindemellett lélegzetelállító táncra is. Dél-Afrika szivárványos ország, ilyenek a ruháink, a színpompás műsorunk és persze ilyenek vagyunk mi magunk, a Soweto Gospel Choir tagjai.
