A képen: A Szent László ereklye érkezik a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházhoz 2017. június 23-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Az ereklye története
Szent László király 1095-ben halt meg. Testét a nagyváradi székesegyházban temették el. III. Celestin pápa 1192-ben szentté avatta. Ekkor felbontották sírját és testét díszes sírba helyezték át. A koponyát azonban külön választották és mellszobor alakú tartóba helyezték, majd a sír fölé tették. Ez az ereklye nemcsak a vallásos tiszteletnek volt tárgya, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepe volt, rátették kezüket a vallomástevők, és ott volt a nemzet életének minden jelentős eseményénél, így a csaták mezején is – írja a győri egyházmegye honlapja.
Az ereklyetartó 1406-ban, egy tűzvészben megrongálódott, magának az ereklyének azonban nem esett baja. Ezután hamarosan, még Zsigmond királysága alatt készült a mai ereklyetartó. A koponya ezüst borítással lett körülvéve, de a felső részén érinthető maga a koponyacsont. A herma felül kinyitható és ott van belehelyezve az ezüstlemez borítású koponya.
László Gyula történész-professzor szerint – akinek alkalma volt a hermát tüzetesen megvizsgálni – az ereklyetartó arcvonásai magának Szent Lászlónak az arcvonásait tükrözik.
Az ezüstötvözetből készült herma később a Báthori család kincstárába került. Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja – aki veszprémi, majd győri püspök lett – hozta magával 1606-ban. Prágában restauráltatta a hermát. A koronán ekkor kicserélték az igazi drágaköveket. A Hermát Telekesy István a törökök elől az ausztriai Borostyánkő várába vitte és a törökök elvonulása után került vissza Győrbe.
A XV. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, és azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból pedig Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott és azt ott szintén díszes hermában őrzik.
Simor János püspök 1861-ben az újonnan restaurált Héderváry-kápolnában helyezte el a hermát. Szép oltárt készíttetett és díszes üveggel borított tartóba helyezte.
A szent király ereklyéjének tisztelete az 1762-es földrengés után terjedt el. A hívek ugyanis Szent Lászlóhoz folyamodtak, hogy a földrengés veszedelmétől mentse meg Győrt. Nem is érte súlyosabb kár a várost. Zichy Ferenc püspök rendeletére ettől kezdve minden évben körmenetben hordozzák körül az ereklyét. Először a város falain tették ezt, majd azok lerombolása után az utcákon tartják a körmenetet. A körmenetben eredetileg papnövendékek vitték a Hermát. 1919-ben a kommün idején azonban a győri polgárok vállalták, hogy vállukon viszik és azóta ez a hagyomány él tovább. 1950-1989 között szünetelt a városi körmenet, csak a Székesegyház falain belül tartották meg azt. A rendszerváltás óta ismét ünnepélyes keretek között, katonasággal és zenekarral kísérik a győriek Szent László hermáját a város utcáin.
A herma hazánk harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje, a Szent Koronát és a Szent Jobbot követően. A világ minden részéről felkeresik a látogatók. 1971-ben a Héderváry-kápolna restaurálásakor a Simor püspök által készített oltárt lebontották és a hermát egy fekete márvány talapzatra helyezték.
