Kováts Kriszta – Nyáry Krisztián: Játékok és szerelmek / Történetek és dalok [könyv+CD]– Corvina Könyvkiadó, 2017 – 122 oldal, kemény táblás kötés – ISBN 978-963-13-6443-9
Nyáry Krisztián – ezt már megszokhattuk – azzal lett trendi, hogy évszázados trendekkel szembemenve nem azt bizonygatja, hogy hazánk nagyjai félistenek voltak, hanem azt, hogy hús-vér emberek, akiknek nem azért jár(hat) szobor, utca- vagy intézménynév, mert tökéletesek voltak, hanem azért, mert olyanok voltak, mint te vagy én… és mégis megcsinálták mindazt, amiért fennmaradt a nevük. (Nagyapám az ilyen emberekre mondta meglehetős flegmával: Ők is csak sárgát pisálnak, és barnát…)
A mostani, Játékok és szerelmek című kötet attól is különleges, hogy egyfajta Gesamtkunstwerk-ként funkcionál, hiszen Nyáry tizennégy esszéje mellett helyet kapott egy zenei CD is, amelynek – témába vágó – dalszövegeit Fábri Péter írta, és a Kovács Kriszta Kvintett adja elő. Nem gondolnám, hogy ez puszta marketingfogás! Sokkal inkább arról van szó, hogy a meglepő történetek mellé hangulat kerekedett, s ez így van jól.
Nyáry Krisztián rátalált az ismeretátadás olyan közvetlen és emberi hangon megszólaló formájára, mely nem sajátja a magyar kultúrának. Egyesek talán szemére vetik, hogy forrásait könnyű kézzel használja, de nekik is el kell ismerniük, hogy ez az a könnyed forma és hangnem, amivel az embereket ma el lehet érni, el lehet bűvölni.
A Játékok és szerelmek – játék és szerelem: Nyáry játszik a magyar kultúrtörténettel, azzal, amit mélyen ismer, és – úgy tűnik – őszintén szeret. A póker, a rulett, a dominó, a pingpong, a sakk igazában csak alibi, hívó szó, ami alkalmat ad a játékra. Magamtól soha nem jönnék rá, hogy a Bűvös kocka című fejezet az agg Kossuth szerelméről szól. Arról a beteljesülhetetlen szerelemről, amit a turini remete sem megragadni, sem megtagadni nem tudott. Arról a lángolásról, ami kizökkentette a magányból, s ugyanakkor nem hagyta, hogy megfeledkezzen arról, hogy ez lehetetlen. (Mennyivel könnyebb dolga volt egy évszázaddal később Faludy Györgynek!)
Az, hogy a Capitaly című fejezet Széchenyi István beteljesíthetetlen szerelméről szól, talán eggyel könnyebben megfejthető. Cresence Seilern a nála húsz évvel idősebb Zichy Károly udvari kamarás felesége volt, amikor Széchenyi beleszeretett. S bár valószínűleg az érzés kölcsönös volt, Cresence elutasította a közeledést.
A fiatal szerelmes ekkor harcmodort váltott: elhatározta, hogy tetteivel fogja megnyerni az asszony szívét. Kis túlzással ennek az elhatározásnak köszönhetjük a magyar reformkort
– írja Nyáry, aki állítását meggyőzően igazolja. Mondja még valaki, hogy „a szerelem sötét verem…” Ráadásul a beteljesíthetetlen szerelem is beteljesült, amikor az asszony megözvegyült, s hozta előző férje előző házasságából származó hét gyereke mellett azt a hét gyermeket is, akiket ő szült Zichy Károlynak. Hogy aztán Széchenyivel legyen két közös gyermeke is. Kalandos történet ez is! Soha nem értettem, miért nem illik erről beszélni!
Miért nem tudtuk eddig a két háború között működő, s a kulturális életben komoly szerepet játszó Bucsinszky Kávéház hátterében meghúzódó illegális játékklubokról? Vagy Bucsinszky Tivadar nyilas kötődéséről miért hallgat a szemérmeskedő utókor? Ha tud(hat)nánk ezekről a történetekről, akkor sem változna a múlt, akkor is ez a Kávéház ihlette Nagy Lajos Budapest nagykávéház című regényét, s akkor is színes és eleven része lenne ez a magyar kultúra történetének. Akkor is, ha
Bucsinszky Tivadar azzal dicsekedett barátainak, hogy az ő birtokában van az első számú hungarista pártigazolvány, és amikor Szálasi kiszabadult a szegedi Csillag börtönből, saját autóján hozta Budapestre.
Ha Nyáry Krisztián egyre terebélyesedő életműve csak annyit elér, hogy az általa felvetett témák már nem csak a kevés bennfentes magántudásának számítanak, akkor már nyert ügyünk van, s talán egy őszintébb kulturális élet felé haladhatunk. Valami olyasmi felé, aminek létjogosultsága van.
A könyvben szereplő tizennégy történet (Pilisy Róza – Pekár és Krúdy Gyulák, Johann Strauss, Molnár Ferenc – Bródy Sándor – Heltai Jenő, Tapavicza Momcsilló, Réthy László / Lőwy Árpád, Komjády Béla…) nem fogja megváltoztatni a kulturális életet, de talán bogarat ültet néhány olvasó fülébe. És ez sem kevés!
