Szentendre – sokak számára – a művészetek városa. Gulyás Gábort, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatóját nem csak az aktuális látnivalókról, de a tervekről is faggattuk.
– A szentendrei MűvészetMalomban nemrég megnyílt Levitáció sokak szerint az „év tárlata”. Miért épp Bukta Imre, feLugossy László és Szirtes János munkáiból rendeztek kiállítást?
– Az ilyen és hasonló választások mindig szubjektív döntések – ez esetben erről én döntöttem. Miért éppen ezek a művészek? A saját szempontjaimat tudom sorolni: a munkáik magas esztétikai színvonalat képviselnek, érvényes mondandójuk van és több egyéb okból is hitelesen tudnak megjelenni Szentendrén – például a városhoz való személyes kötődésük okán. Nekem kurátorként nagy élmény volt a velük való munka, az elmúlt másfél év, amíg ez a kiállítás készült. És a visszajelzésekből azt látom, hogy a látogatóknak is nagy élmény a tárlat.
– Mitől függ egy kiállítás sikere? A reklámoktól? A kritikai visszhangtól?
– Az utóbbitól egész biztosan nem, mert olyan Magyarországon régóta nincs. Születnek ugyan kiállításokról is írások, de ezek rendszerint baráti vagy éppen ellenséges recenziók, publicisztikai jegyzetek, nagyon különböző színvonalon. A szó eredeti értelmében vett műbírálat műfaja mifelénk kiveszett, talán nem függetlenül attól, hogy olyan médiafelület sincs már, ahol ilyesmi megjelenhetne. Kritikákból tehát nem lehet tájékozódni. A reklám jó lehetőség lenne, de ilyesmire most nekünk nincs pénzünk. Az viszont, hogy a látogatóink jó hírét keltik egy-egy kiállításnak, nagyon sokat számít. Nem mellesleg van egy visszatérő közönségünk is – ebből a szempontból lényegében rájuk építkezünk.
– Ők megnézik a kevésbé nagy neveket is? Például Csató Máté – Tóth Eszter héten megnyílt kiállítását, a Szubjektív változót?
– Természetesen. A Ferenczy Múzeum Szentendre-terme kifejezetten fontos hely, úgy látom, hogy oda bekerülni presztízskérdés. Ha valaki igazán friss kortárs művészetet akar látni Szentendrén, akkor odamegy. És hála Istennek mindig vannak, akik azért jönnek ebbe a városba, hogy új művekkel találkozzanak. Nem is beszélve a szentendreiekről, akiknek szintén fontos ez a tér. Én is nagyon szeretem.
– Azért a klasszikus moderneket még mindig többen kedvelik. Mint például a Ferenczy családot bemutató kiállítást, ami nemrég bezárt. Miért?
– Miért zárt be? Mert véget ért. Abban a térben hamarosan egy új kiállítás lesz, nemsokára kezdjük az építését. A művek egy része egyébként nem raktárba, hanem a kápolnásnyéki Halász-kastélyba került, ahol nyitottunk egy Ferenczy-kiállítást. Fontosnak tartom, hogy külső kiállításokon is bemutassuk a nálunk lévő műveket, lehetőség szerint külföldön is.
– Maradt még a raktárban?
– A Szentendréről most elkerült Ferenczy-anyag a gyűjteményünk 0,3%-át teszi ki. Biztos vagyok benne, hogy a „maradék” 99,7%-kal is boldogulni fogunk. Hamarosan nyitunk például egy új kiállítást Korniss Dezső műveiből. Készülünk egy teljesen új Ámos-kiállítással, s nemsokára újra lesz Szentendrén Ilosvai Varga-tárlat is. A kortársak mellett gondolunk a szentendrei klasszikusokra is. Nem könnyű a helyzetünk, mert az úgynevezett kismúzeumok többsége nemigen alkalmas festmények kiállítására. Ezért is kezdtünk egy felújítási programba – a Czóbel Múzeum után most a Kmetty Múzeum lesz soron.
– A Czóbel Múzeumban egy év után megújult az „állandó” kiállítás. Miért?
– Döntően két okból. Egyrészt, hogy azoknak is legyen kedvük visszajönni, akik tavaly már jártak itt. Másrészt, hogy minél többet megmutathassunk a kivételesen gazdag Czóbel-gyűjteményünkből. A kurátor, Barki Gergely ráadásul olyan fontos műveket is beemelt a tárlatba, amelyek – önértékük mellett – a gyűjteményünk értelmezése szempontjából is izgalmasak. Munkáját a közönségérdeklődés is visszaigazolja, amely továbbra is kiemelten nagy. Jelenleg Czóbel Béla az egyik legnépszerűbb festőművész Szentendrén.
– És mi a helyzet Vajda Lajos életművével és a Vajda múzeummal. Kinyit?
– A Vajda Múzeumban nyáron egy Szentendre-tárlat nyílik, de ennél is fontosabb – jelen pillanatban ez a legfontosabb projektünk – a készülő Vajda-kiállítás, amelynek az előkészítésén egy ötfős kutatócsoport dolgozik Szabó Noémi művészettörténész koordinálásával. A kiállítás 2018 szeptemberében nyílik a Ferenczy Múzeumban, amelynek a térszerkezete erre az alkalomra teljesen átalakul. Lesz két kísérőtárlat is – az egyik Vajda Júlia műveiből, a másik olyan, harmincas-negyvenes évekbeli alkotásokból, amelyeken Vajda Lajos hatása kimutatható. Ezekkel a kiállításokkal nagyon nagy terveink vannak.
