Mundruczó Kornél menekültek megrázó képsorait vetíti Schubert-dalokra

szemenyei

A menekültekről akart darabot készíteni Mundruczó Kornél rendező. Rátalált Franz Schubert dalciklusára, a Winterreisére, amelynek hangulata jól illeszkedett az általa ábrázolt világhoz.

A Téli utazás számomra az úton levés apoteózisa. Örökké úton lenni. Várakozni, nem tudni, mire. Mint a Purgatóriumban. Számomra az emigránsok Purgatóriuma olyan, mint egy mindenkori menekülttábor. Mindenki odakerülhet, de senki nem tudja, mi alapján ítélkeznek felőle. Schubert traumatikus motívumai különleges lehetőséget biztosítottak a számomra, hogy az ember örök idegenségéről gondolkodhassak. És hogy feltegyem a kérdést, vajon a művészet oltalmat adhat-e, amikor létezésünk alapvető feltételei kérdőjeleződnek meg?

– vallja a Proton Színház rendezője.

1993-ban egy Hans Zender német kortárs zeneszerző meghangszerelte a Schubert-dalok zongora-kíséretét. Valahogy úgy, ahogy Ravel az Egy kiállítás képeit, Muszorgszkij alkotását. Csak ő modern és elektromos hangszereket is alkalmazott. A rendező készített egy video-installációt, amelyet az előadás alatt a színpadon vetítettek. A képek igazi magyar menekülttáborokban készültek. Az elhagyatottságot és a reménytelenséget nem szavakkal, csak képekkel és zenével ábrázolja, ez adja a koncertszínház erejét. Az eredeti bemutató néhány éve Antwerpenben volt. Ott egy operaénekes, zongora mellett állva énekelte Schubert dalciklusát, egy színész pedig némán eljátszotta azt, amit Mundruczó kitalált.

– Magyarországon 2015-ben a Budapest Music Centerben került először színre a produkció, akkor viszont az énekes és a színész egy ember, Szemenyei János volt. Most a Trafóban ismét ő lesz az énekes-színész. Vele beszélgettünk a produkcióról.

– Öt éve Mundruczó Kornél színre vitte a Szégyent, a Nobel-díjas Coetzee regényét. Az egyik jelenetben elénekeltem a Nessun dormát a Turandotból, ami kifejezetten meglepő hatást tudott kiváltani az előadás hiperrealista világán belül. Így amikor a Proton Színházban a Winterreise bemutatása felvetődött, megkaptam a bizalmat, hogy megszólaltassam Schubert dalciklusát, melyet többnyire operisták énekelnek. A BMC-ben tartott premieren Hámori Máté vezényelte a Danubia Szimfonikus Zenekart, az előadás kamaravaltozatát pedig a Fischer Iván Lakásszínházban játszottuk több ízben.

– A Nessun dormát és a Winterreisét operai hangon énekled, vagy inkább musicalesen?

– Klasszikusan, legalábbis ez a cél. Alapvetően egyre inkább érdekel a klasszikus ének. Miközben a Winterreisében korszerű színészi eszközökkel élhetek.

– Mennyire játszod el a dalok tartalmát? Ebben az arányok igen kényesek… 

– A konkrét cselekvések egy menekült mindennapjait idézik fel. Mosakodom egy lavór vízben, levelet írok, vagy csupán heverek egy ágyon. A dalszöveg ehhez képest lírai. Fagyott könnycseppek, hársfa a kút mellett, ősz halánték. Állapotot tükröz. A kettő disszonanciája érdekel. Csaknem egy évig készültem rá, három korrepetitorral tanultam a Schubert-dalokat. Első körben csak a dallamot, aztán a stílust, a kiejtést, az előadói hagyományokat, végül Hámori Mátéval is átgyúrtuk a zenei anyagot. És erre még rájött Kornél víziója.

– A menekültkérdés mára forró napi politikai témává vált…

–  Amikor Antwerpenben mutatták be a Winterreisét, még nem volt ilyen elevenbe vágó a migráns-kérdés. Mire a budapesti bemutatóra készültünk, már a tetőfokára hágott a válság, a város tele volt menekültekkel. A korábban felvett videók kibővültek az Erzsébet hídas vonulással. Nem először történik, hogy egy Mundruczó-film vagy előadás kisvártatva érzékeny társadalmi jelenséggé válik. A Winterreise ugyan nem kíván állást foglalni, de bemutat egy helyzetet, amiről beszélni kell.

*

A Winterreise két év után most május 12-án és 13-án a Trafóban kerül színre. A Proton Színház egyelőre nem tervezi a kilencven-perces produkciónak újabb magyarországi előadását.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!