Németországban újra fellángolt a kétezres évek eleje óta tartó vita a társadalmi integráció alapjaként felfogott domináns vagy vezető kultúra (Leitkultur) fogalma körül.
Thomas de Maiziere belügyminiszter, az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa egy tíz tételből álló katalógust állított össze “az együttélés zsinórmértékét” jelentő Leitkultur mibenlétéről. Írását a Bild am Sonntag című lap Nem vagyunk burka (az egész testet takaró muzulmán női viselet) címmel közölte.
Az ellenzéki Zöldek ifjúsági szervezete Nem vagyunk Lederhose (bőrből készült hagyományos bajor férfi térdnadrág) címmel közölt választ hétfőn a Die Welt című lap online kiadásában.
Thomas de Maiziere kiemelte: a Leitkultur válasz arra a kérdésre, hogy “kik vagyunk mi”, németek, és aki tudja, hogy miből áll népének, hazájának kultúrája, az magabiztos és “erős”, és így megértő és elfogadó, toleráns lesz másokkal.
Akik Németországba jönnek, és van joguk a maradásra, azoknak meg kell ismerniük és el kell fogadniuk a domináns, vezető kultúrát, különben “nemigen sikerülhet a beilleszkedés” – figyelmeztetett a miniszter.
- A Leitkultur jellegzetességei közül elsőként az emberek mindennapi életét szervező társadalmi szokások fontosságát hangsúlyozta. Kiemelve, hogy a német egy “nyílt társadalom”, és ehhez hozzátartozik, hogy az emberek megmutatják egymásnak arcukat.
- A második pontban a tanulás alapvető jelentőségét emelte ki: az oktatás és a képzés “nem csupán eszköz, hanem érték” – írta.
- Harmadikként a teljesítményelv társadalmi jelentőségére világított rá, szavai szerint Németországban a sporttól a gazdaságig minden területen “megköveteljük a teljesítményt”, mert “a teljesítmény és a minőség teremti meg a jólétet”.
- Negyedikként a történelmi múlt fontosságáról írt, leszögezve, hogy a németek vállalják múltjukat: “örökösei vagyunk történelmünknek, valamennyi csúcs- és mélypontjával együtt”. A német önazonosság része annak elismerése, hogy Izraelnek joga van az államisághoz.
- Az ötödik pontban a kultúrnemzet fogalmát taglalta, kiemelve, hogy Németországban nemcsak a kulturális örökség, hanem a kulturális intézményrendszer is szinte páratlanul gazdag.
- A Leitkultur hatodik fontos jellegzetessége, hogy Németországot ugyan “a kereszténység formálta”, de a jog elsőbbséget élvez a vallási előírásokkal szemben. A vallás “nem megosztó, hanem összekötő eleme a társadalomnak”.
- A miniszter a hetedik pontban kiemelte, hogy a megegyezés, a kompromisszum “civil kultúrája” alapvető elem a német demokráciában és társadalomban. A többségi elvhez hozzátartozik a kisebbségek védelme.
- Nyolcadik jellegzetességként hangsúlyozta, hogy a németek “felvilágosult patrióták”, akik “szeretik az országukat és nem gyűlölnek másokat”.
- A kilencedik pontban leszögezte, hogy Németország “a Nyugat része”, “kulturális, szellemi és politikai” értelemben egyaránt.
- A tizedik pont alapján a német Leitkultur része a “kollektív emlékezet”, amely Thomas de Maiziere felfogása szerint az országos és helyi hagyományok összességét jelenti a nemzeti ünnepektől a tájszólásokig.
A Leitkultur-vita a bevándorlás és a bevándorlók beilleszkedésének kérdései körül kezdődött 2000-ben,
legfőbb témája az, hogy milyen értékeket kell átvenniük vagy tiszteletben tartaniuk a Németországban letelepedő külföldieknek.
A rövidebb-hosszabb megszakításokkal zajló társadalmi vita az EU-ból érkező bevándorlók 2011-2012-ben felerősödött hulláma, majd a migrációs válság révén vett új lendületet.
A koalíciós társ szociáldemokraták (SPD) szerint a Leitkultur-vita felmelegítése “veszélyes hangulatkeltés”, különösen a muszlimok ellen, a Baloldal (Die Linke) pedig úgy véli, a jobbszélen álló szavazókat akarják megnyerni. A Leitkultur pedig felesleges, mert az alaptörvény az együttélés összes fontos szabályát rögzíti. Hasonlóan érvel az FDP is, álláspontjuk szerint a belügyminiszter írása “kampánymanőver”.
