Az idei év Szentendrén a Dumtsa Jenő-emlékévről szól: a város emblematikus polgármesteréről már életében utcát neveztek el, nemsokára pedig kiállítás is nyílik az általa fémjelzett korszakról. A kiállításról Tyekvicska Árpád helytörténésszel beszélgettünk, aki a kiállítás főszervezője.
Ezüstkor címen nyílik kiállítás a szentendrei Barcsay Múzeumban a Dumtsa-korszaknak is nevezhető időszakról, ahol azt mutatják be, hogyan reagált a kisváros arra a modernizációs folyamatra, ami lejátszódott a dualizmusban. Tyekvicska Árpád szerint ez egy kiemelkedően izgalmas korszaka a magyar történelemnek, így a kiállítás nemcsak Dumtsa Jenő munkásságára, vagy a szentendrei szerbség történetére fókuszál, hanem arra, hogy ezek hogyan ágyazódtak be az ebben az időszakban lejátszódó folyamatokban egy városi közösségben.
A kiállítás 13 kisebb témát ölel majd fel a Barcsay Múzeum architektúrájához igazodva, minden szobában más-más témát szólaltatnak majd meg. A kiállítás kitekint az országos folyamatokra is, de nem általános értékeléssel, hanem két-három olyan személy felemlítésével, akik jelentős szerepet játszottak helyi és országos tekintetben is. Ilyen például Fischer Henrik, aki az Erzsébet híd alapozási munkáit végezte: ez a korszak egyik technikai csúcsteljesítménye volt, ugyanis olyan eljárással és műszaki megoldással épült, ami akkor világszenzációt jelentett. Ilyen a mélyépítés, amely során keszonépítéssel alapozták meg a híd alapját. Említve lesz Hauszmann Alajos is, aki itt épített egy kastélyt, ahol a családja is lakott több évig, ezt egyébként a visszaemlékezéseiben is megemlíti. Hauszmann Alajos Szentendre közéletében is szerepet játszott. Megjelenik majd Ábrányi Emil alakja is, aki a századforduló ismert költője volt, bár sajnos ma már kevéssé olvasott.
Dumtsa Jenő képeslapjai
A kiállításon természetesen szó lesz Dumtsa Jenő munkásságról is, valamint egyik nagy szenvedélyéről is:
Dumtsa Jenő szenvedélyes képeslapgyűjtő volt. Ez a korszak a hobbik kiteljesedéséről is szól, ekkor az ember érdeklődése és a technikai lehetőségek találkoztak. Elég csak a posta, vagy a vasút fejlődésére gondolni, ami lehetővé tette, hogy Londonból három nap alatt ideérjen egy képeslap. Ez úgy működött, hogy hatalmas címlistákból válogatva szentendrei, vagy budapesti képeslapot küldtek el a világ minden tájára, és onnan kaptak válaszlevelezőlapot. Dumtsának országos hírű gyűjteménye volt, állítólag húszezer képeslapot gyűjtött össze, ami szerintem világviszonylatban is jelentős teljesítménynek értékelhető. Néhány ezer képeslap ránk is maradt, ezek természetesen a kiállításon is megjelennek majd.
Ehhez kapcsolva az utazási szokásokat is bemutatják: Dumtsa Jenő jómódú emberként maga is gyakran utazott például Sanremoba és Nizzába, utóbbi városban egyszer három hónapot is töltött. Fontos a város életében a HÉV megjelenése is, ez máig meghatározza a város életét. Ennek köszönhetően egyre több értelmiségi és művész költözött ki a városba, mert könnyűvé vált a közlekedés főváros és Szentendre között. Ez utat nyitott a turizmus fellendülésének, illetve a nyaralóépítési hullámnak is.
Trauma és talpraállás
A kiállításon szó lesz a hivatal megjelenéséről, az adminisztráció kiépítéséről, de szerepet kap az infrastruktúra fejlődése is: feltűnik a telefon, valamint izgalmas viták folytak a városi világításról, utak lefedéséről, vagy éppen a vezetékes víz bevezetéséről. Szentendre életében fontos a környezet is: elég csak a Dunára gondolni, ami nemcsak az utazást segítette, de a partnál levő korzó és a piac is jelentős szerepet játszott a város számára. Az árvíz állandó fenyegetése ugyanakkor árnyalja Szentendre viszonyát a folyóval.
A XIX. század végén komoly változások történtek Szentendrén: a filoxéra pusztítása végzetes hatással volt a szőlőtermesztésre és a bortermelésre. A kiállításon megjelenik az, hogyan élte túl a város ezt a jelentős traumát és gazdasági megrázkódtatást, ami nemcsak Szentendrén, hanem Buda környékén is általános probléma volt. A város azonban hamar talpra állt: a gyümölcstermesztés fellendülése mellett a vendéglátás is előtérbe került, egy kis szálloda is nyílt Szentendrén. Ez megjelenik majd a kiállításon, ahogyan a társadalmi élet, a lakóházak és a higiéniás viszonyok fejlődése is. A helyi fényképészeket is bemutatják majd, ahogyan felemlítődik az az 1920-as film is, amit Szentendrén forgattak, ám sajnos a kópiája mára elveszett.
Egy korszak vége
Dumtsa Jenő 1917-es halála és a világháború ennek a korszaknak a lezárását jelentik. Erről ezt mondta Tyekvicska Árpád:
Ekkorra megszűnt az a nyilvánvalóan nem konfliktusmentes, de alapvetően békésnek mondható és gyümölcsöző kooperáció a város nemzetiségei között, ami addig jellemző volt. Szentendréről tudni kell, hogy a XVIII. században szerb többségű város volt, de a XIX. századra a város nemzetiségi arányai megváltoztak. A századfordulóra a város lakosságának 30%-a volt német, 21% volt a magyar és szlovák népesség, a szerbek aránya pedig 20% alá csökkent. Az 1910-es években az országos politikát is követve, de helyi konfliktusokkal tarkítva lezárult a korábbi időszak. A községi választások, a gazdasági és támogatási ügyek feletti viták, illetve a háború közeledtével a Szerbiával kiélesedő politikai viszony rányomta a bélyegét a helyi közéletre. A háborús veszteség mellett a szerb és az Amerikába való kivándorlás is jelentősen érintette a várost, de a háború után is voltak tragikus események: például a Tanácsköztársaság idején egy városi káplánt teljesen ártatlanul kivégeztek Szentendrén.
Dumtsa Jenő halála után özvegye is Újvidékre költözött, örökösei az 1980-as években eladták néhány emléktárgyát a vajdasági múzeumnak. Tárgyi hagyatékából is remélhetőleg sok minden látható lesz a kiállításon, ahogyan máshonnan is lesznek kölcsönzések: a Közlekedési Múzeumtól kezdve az Országos Levéltárig támogatják majd a kiállítást. Az Ezüstkor című kiállítás október 26-án nyílik a szentendrei Barcsay Múzeumban.
