+ Ajánló

Ne bújjunk el a hangunk mögé! – interjú Hábetler Andrással

A görög-perzsa háborúk idején, egy szerelmi sokszög kellős közepén, az istenek bevetik Héphaisztosz legújabb találmányát: a mozit…

George Friedrich Händel legismertebb operájában fognak vizsgázni idén a Pécsi Tudományegyetem opera szakos hallgatói. Május 3-án a Xerxes csendül föl a Kodály Központban. A Pannon Filharmonikusokat Kocsár Balázs, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója vezényli, a szerepeket a hallgatók éneklik. A darabot Hábetler András operaénekes-rendező igazította át erre az alkalomra, s az egyik isten prózai szerepét is magára vállalta. Serse, avagy az istenek a fejükre estek – ez lett a címe.

– Csináltam itt tavaly szeptemberben egy Varázsfuvola-keresztmetszetet – meséli Hábetler András –, amelyet szerettek a diákok és tetszett a tanároknak is. A diplomakoncertre Händel Xerxes vagy Serse című operáját választották, és megkértek, hogy én rendezzem meg. Nehezíti a dolgomat, hogy több vizsgázó van, mint szerep, ezért három szerepet ketten-ketten énekelnek. Választhattuk volna azt a fapados megoldást, hogy a darab folyamán egyszer csak cserélnek, de én ennél fantáziadúsabb megoldást akartam kitalálni. Ez egy komoly rendezői kihívás, majd meglátjuk, mennyire válik be. A történetet egy kicsit „megtekertem”. Azt kérték, hogy ne legyenek recitativók, hanem az összekötő szöveget prózában mondják, az áriák pedig olaszul hangozzanak el. A másik különlegesség a helyszín. A Kodály Központ egy nagyszerű koncertterem, de nincsen függöny, süllyesztő forgószínpad stb. Ebben a térben kell elhelyezni egy több mint kétórás operát.

Díszlet, jelmez?

– Díszlet nem lesz, de a terem adottságait, térszerkezetét maximálisan ki fogjuk használni. Jelmezeink lesznek, mert a Magyar Állami Operaház kölcsönöz nekünk néhány darabot.

 Gondolom, ez nem független attól, hogy a darab karmestere Kocsár Balázs, az Operaház főzeneigazgatója. Ráadásul a színlap szerint ő főistenként, Zeusz szerepét is alakítja.

– Azt találtam ki, hogy az előadásban prózai szerepben megjelenik három görög isten. Kocsár Balázs csak hangfelvételtől fog megszólalni. A választásban van egy kis irónia, mert az operaházakban a főzeneigazgatóknak nagy hatalma van, sokukat hasonló tisztelet veszi körül, ahogy az emberek az istenekre gondolnak. Kocsár Balázs igazi színházi ember, aki örömmel vállalta, hogy részt vesz ebben a mókában. A hallgatóknak pedig bizonyára nagy élmény lesz, hogy a főzeneigazgató „leszáll közéjük” és ő az egyik szereplő.

 Mennyire követi a darab a történelmi eseményeket?

– A görög-perzsa háborúk idején játszódik, de a hadakozás mögött egy szerelmi történet bontakozik ki, egy szerelmi sokszög. A sztori lényege, hogy a szalamiszi csatában hogyan tudtak győzni a görögök, amikor a perzsák hajói sokszoros túlerőben voltak? Erre azt a megoldást találtuk ki, hogy amikor Xerxes beküldi a katonáit Athénba, hogy raboljanak, randalírozzanak, akkor a három isten álruhában viszályt szít Xerxes és a testvére Arsamene között. Ennek érdekében bevetik Héphaisztosz legújabb találmányát – a mozit. A díszletek hiányát vetítéssel pótoljuk. Az előre fölvett filmeken is a szereplőket látjuk Pécs utcáin, ahol évekig jártak a tanulmányaik alatt. Ezért aztán a diákok prózában és filmszínészként is kipróbálhatják magukat.

 A vizsgázók legtöbbször a nagy romantikus operák szerepeire vágynak. Miért egy barokk alkotást választottak? Milyen előnyei vannak ennek?

– A barokk operák szólamai nem annyira megterhelőek, mint például egy Verdi vagy Puccini opera nem is beszélve Wagnerről. Persze nagy virtuozitást igényelnek, de kevesebb erőt. Ráadásul ezek a történetek nem túl kötöttek, szabadabban lehet alakítani őket.

A fiatal énekesek többsége viszont sokszor konzervatívabb, mint a beérkezettek. Nehezebben mozdulnak.

– Valószínűleg őket a hang képzése még erősen leköti, nehezen mernek kimozdulni abból a pozícióból, amely a hang képzéséhez a legkedvezőbb. De ma már az operaénekesi pálya igazi színpadi embereket is kíván. Nem lehet elbújni a hang mögé. Meg kell tanulni, hogy ne a támasszal, a fedéssel, a technikai problémákkal legyenek csak elfoglalva, hanem nyissák meg a lelküket, és próbáljanak egy figurát megjeleníteni, és érzelmeket közvetíteni. Ehhez persze gyakorlat és sok próbálkozás kell, de ez az előadás is segíthet nekik ennek a megvalósításában. Ahhoz, hogy az operát elfogadják a XXI. században, egy szép, nagy hang már kevés. Fontos az illúziókeltő megjelenés, jó színésznek kell lenni, bele kell menni a játékba, föl kell vállalni az embernek az egyéniségét. És szórakoztató előadást kell csinálni.

***

Ódor Botond Serse, perzsa király – tenor

Szegedi Benjamin Arsamene, Serse fivére – tenor

Amer Lemja Amastre, Serse jegyese – kontraalt

Malejzia Mia Romilda, Arsamene szerelme – szoprán

Jordanov Enikő Atalanta, Romilda húga – szoprán

Pekárdy Tamás Elviro, Arsamene szolgája – basszus

Sóti Erika Aries – mezzoszoprán

Bagdi Zoltán Erosz – tenor

Győrffy Dorottya Enüo – kontraalt

Kocsár Balázs Zeusz – próza

A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium táncművészeti tagozatának növendékei (Szakmai vezető: Szabó Márton)

Pécsi Egyetemi Zenekar

Vezényel: Kocsár Balázs Liszt-díjas karmester

Korrepetitor: Halász Ágnes

A szövegkönyvet átírta és rendezi: Hábetler András

Énektanárok: Tokody Ilona, Wiedemann Bernadett, Bazsinka Zsuzsa és Muskát András

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top