Stan Vanuytrecht felszentelt diakónus eddig Brüsszeltől nem messze élt, de most pályázat útján, 50 versenytársát megelőzve nyerte el a lehetőséget, hogy beköltözzön a modern kor minden kényelmét nélkülöző ausztriai kunyhóba.
A döntést szerdán jelentette be Saalfelden önkormányzata. „Azért döntöttünk Stan Vanuytrecht mellett, mert megfelel a személyisége. Nyugalmat áraszt, és határozottnak tűnik. És azonnal tudatta velünk, hogy hosszabb ideig szeretne a remeteség lakója lenni” – mondta a polgármester, Erich Rohrmoser a leendő lakóról, aki április végén költözik be új otthonába.
Kételkedett benne, hogy elfogadják a kérvényét – reagált Vanuytrecht meglepetten a helyi plébános értesítésére. Elmondta, régóta vágyott arra, hogy remeteként éljen.
Amikor megláttam a saalfeldeni remeteséget, azt gondoltam: ez az én helyem. Itt akarok lenni
– tette hozzá. A reggeli és az esti csönd, a napközbeni szoros kapcsolattartás a látogatókkal – ez számára az ideális kombináció.
Az 58 éves diakónus a belga légierőnél szolgált és Németországban állomásozott, itt tanult meg németül. Később földmérőnek kezdett tanulni és önkéntes mentős is volt, 11 évig rendszeresen vállalt éjszakai szolgálatot egy kórház sürgősségi osztályán. A kétszeres apa 2014 óta nyugdíjas.
Remeteként nem kap fizetést, ameddig a remetelakban marad, önmagára van utalva.
A saalfeldeni egyike Közép-Európa nagyon kevés megmaradt lakott remeteségeinek. A Szent György-remetelak a múlt év ősze óta lakatlan, mivel egy bécsi plébános és pszichoterapeuta, aki egy évig lakott a meredek sziklafalba épült remetelakban, visszatért a fővárosba. Előtte 12 éven át egy bencés szerzetes töltötte be a saalfeldeni remete „állását”.
A remetelakra kiírt pályázatban „önmagával békében élő” és „keresztény kötődésű” embert kerestek, hangsúlyozva, hogy a pályázónak le kell mondania a modern kor minden kényelméről, a remetelakban nincs se áram, se vezetékes víz, „viszont annál több az idő imára és befelé fordulásra”.
Az új remete köteles elbeszélgetni a remetelak látogatóival, mivel a nyári időszakban sok helybéli és turista keresi fel a helyet, hogy élvezze a kilátást, imádkozzon vagy beszélgessen az őt foglalkoztató vagy nyomasztó dolgokról.
Vanuytrechtnek nagy tapasztalata van mások meghallgatásában. Foglalkozott élete során hajléktalanok, alkoholisták és drogfüggők gondozásával, diakónusként börtönlakókat és egy pszichiátria betegeit is látogatta. „Ezek a tapasztalatok véleményem szerint előnyt jelentenek egy remete számára. Fontos, hogy anélkül hallgassunk meg másokat, hogy mi beszélnénk és ítélkeznénk. Nem akarok senkire sem ráakaszkodni” – mondta Vanuytrecht.
Az anyagi bizonytalanság sem ismeretlen a férfi előtt. Mint mondta, miután elvált feleségétől, nagyon kevés pénzből kellett megélnie. „Boldog voltam, ha ételre volt pénzem” – fogalmazott.
Ma sem igényli a luxust: egy az egykori NDK-ból származó Trabanttal jár.
Az 1400 méter magasságban lévő saalfeldeni remetelak 2014 szeptemberében ünnepelte fennállásának 350. évfordulóját. Hajdan egy természetes sziklabarlangot alakítottak kápolnává, ahol az állatok védőszentjét, Szent Györgyöt tisztelik. A közelében, ugyancsak egy sziklamélyedésben épült egy puritán kunyhó remeteszállásként.
(MTI, ORF, Új Szó)
KORÁBBAN >>>
